Forró, nyár végi
nap volt. A szünet utolsó hetét kihasználó fiatal iskolásoktól szinte mozdulni
sem lehetett a parton; a homokban egymást érték a kiterített törülközők,
napernyős nyugágyak, homokvárak tömkelege nehezítette az amúgy sem egyszerű
közlekedést. A gyerekek vidáman nevetgéltek, játszottak és pancsikoltak, míg
szüleik óvón figyelték minden mozdulatukat.
- Drágám, hagyd egy
kicsit szórakozni, hisz a derekáig sem ér fel a víz.
- Tudod, hogy
milyen hirtelen mélyül. Én csak nem akarom, hogy baja essen. Megmondtam Bennek,
hogy figyeljen oda rá. Merre kószál már megint az a kölyök?
- Nem várhatod el
tőle, hogy folyton a húga körül lebzseljen, megvan a saját élete. Egyiküket sem
kell félteni, ne aggódj. Az én gyerekeim.
Abbahagytam a tenger pásztázását és végre
Sirius felé fordultam. Öntelt vigyora mit sem változott az évek során, bár
szemében a csintalanság helyét komolyság vette át.
- Azért ne felejtsd
el, hogy én is ott voltam.
- Oh, hogy is
felejthetném el – hajolt közelebb, hogy csókot nyomjon a számra. – Életem
legszebb éjszakái voltak.
- Hülye – forgattam
a szemeimet, de azért nem ellenkeztem, mikor gyengéden magához húzott.
- Íme, a turbékoló
gerlepár! – hangzott egy vidám hang mögöttünk.
- Szia, James –
köszöntem oda se nézve. Tekintetemet továbbra is a sekély vízben játszó, pöttöm
kislányra függesztettem.
- Azt hittem, már
ide se értek – rázott keze vele Sirius. – Hol vannak a többiek?
- Kaylee
összefutott Benékkel, épp azt tervezgették, hogyan tudnának elkötni egy
motorcsónakot.
- Hogy mi?
- Semmi baj, Jess,
szóltam a vízi mentős srácnak, hogy figyeljen oda rájuk. Bár elbeszélgethetnél
Bennel erről-arról. Túl sokat lóg vele Kaylee, nem szeretném, hogy rossz
hatással legyen rá.
- Ben nem rossz
gyerek – háborogtam. – Csak akkor kukul meg folyton, ha Kaylee is ott van.
Szerintem inkább ő van rossz hatással Benre, nem fordítva.
- Húha, ezek
egyszer még összeszűrik a levet, az fix – nevetett fel Sirius.
- Isten ments!
- Ajánlom Bennek,
hogy ne törje össze a lányom szívét, mert akármennyire bírom a srácot,
kénytelen leszek beverni a képét. Egy ujjal sem érhet Kayleehoz, amíg nem kéri
meg a kezét.
- Na, mert te meg
Lily is csak a házasságotok után kezdtetek…
- Nem szép dolog
kibeszélni az embert a háta mögött – bukkant fel Lily hirtelen, kezében tartva
Harryt. – Szóval mi van velem, meg Jamesszel?
- Hé, kis krapek,
mi a helyzet? – borzolta össze Sirius a keresztfia haját, csak azután fordult
Lilyhez. – Ó, éppen csak a nemi életetekről folytattunk vitát. Mikor is
kezdetetek először…
- Sirius! –
morrantam rá. – Nem beszélhetsz ilyenekről egy gyerek előtt!
- Ugyan miért nem?
Úgysem érti…
- Na, ilyenkor
szoktam feltenni magamnak a kérdést, miért is mentem hozzád feleségül…
- Miután évekig
nyaggatott, hogy mondj igent? Olyan nyomás alatt még én is hozzámentem volna –
nevetett James.
- Természetesen
azért – mondta Sirius élesen, oda sem figyelve James megjegyzésére - mert
imádnivaló, sármos, okos, vicces vagyok, arról nem is beszélve, milyen jól
teljesítek az…
- Elég lesz! Köszi,
már minden világos.
- Ugyan, bármikor
szívesen segítek – vigyorgott szélesen.
- Akkor kerítsd elő
a fiadat és próbálj egy kis értelmet verni belé. Néha úgy érzem, túlságosan is
hasonlít rád.
- Még jó, hogy
hasonlít! Ugyanolyan szexi, nőcsábász kópé lesz, mint az apja.
- Én a
megzabolázhatatlanságára céloztam.
- Szívem, egy
Blacket nem lehet kordában tartani. Nem tanultad még meg?
- Khm, mondja ezt
egy alázatos férj, akit az asszony irányít – kottyintott közbe vidoran James,
mire kapott egy tockost.
- Ami azt illeti,
te is rájuk nézhetnél, nem szeretném Kyleet megint az egyik srác öléből
kirángatni – vetette közbe Lily, míg a kis Harryről igyekezett lehámozni a
pólót.
- Miféle srác? –
kapta fel a fejét James rögtön. – Melyik volt? A szőke? Tudtam, hogy még
meggyűlik vele a bajom! Na, majd én megtanítom neki, hol a helye egy ilyen kis…
- Nem lehetne, hogy
egyszerűen csak megkeresitek őket, és együtt utánunk jöttök a vízbe? –
szakítottam félbe békítően. – Megígértem Cassie-nek, hogy megint lesz dobálás,
meg játszunk vízi háborút. Minél többen vagyunk, annál jobb.
- Rendben. Ti csak
menjetek előre, mi meg előkerítjük Benéket. De a karúszókat itt ne hagyd –
dobta felém Sirius a rózsaszín kis gumikat.
A délután további
részét mókás kis családi lubickolással töltöttük. A kicsik, Harry és Cassie
nagyon élvezték a dobálást és nevetve birkóztak egymással az apjuk nyakán ülve.
Kylee már nem tudta annyira értékelni, hogy Ben folyton hajigálni próbálja, és
egyik menekülési próbálkozásánál éppen rossz helyen találta el a térdével Bent,
amiből kisebb civakodás támadt, Ben ugyanis meg volt győződve róla, hogy az
egészet direkt csinálta. Ettől eltekintve problémamentes volt a nap, késő
délután pedig, miután elbúcsúztunk a Potter családtól, kimerülten kullogtunk
hazafelé.
A gyerekek és
Sirius már majd’ éhen haltak, ezért készítettem egy gyors vacsorát, amit úgy
faltak, mintha legalább egy hete nem ettek volna semmit. Utána Sirius kicsit
félrevonta Bent, hogy beszélgessen vele, én meg bezavartam Cassie-t a fürdőbe,
remélve, hogy mire a fiúk végeznek, Cassie is megfürdik és így elkerüljük a
gyerekek állandó civódását a fürdőszoba birtoklás miatt.
Más dolgom nem
lévén, rendet raktam a konyhában és gondoltam, még mielőtt nekiállok
kiimádkozni Cassie-t a kádból, kiviszem a szemetet a ház előtti konténerbe.
Éppen a fedelet tettem rá a kukára, mikor erőtlen torokköszörülést hallottam az
utca felől. Kíváncsian fordultam a hang irányába, és meglepetten pislogtam a
kerítésnél álló alakra.
- Szia, Jess.
- Dorothy! Hát te
mi járatban errefelé? – kérdeztem udvariasan. Próbáltam nem kimutatni, mennyire
meglep az ittléte, de szerintem átlátott rajtam. Na, nem baj.
- Csak néhány napra
jöttem, meglátogatni a szüleimet. Gondoltam, ha már itt járok, beköszönök. Hogy
vagytok?
- Jól – mosolyogtam
őszintén. – Nemrég vacsoráztunk. Szeretnél bejönni?
Szinte még át sem gondoltam, a kérdés már
elhagyta a számat. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy visszakozok, de
elég udvariatlan lett volna, így csak remélni tudtam, hogy Dorothy is épp
annyira kínosnak érzi ezt a helyzetet, mint én, és kimenti magát valahogy.
- Nem akarok
zavarni – mosolygott erőltetetten. – Amúgy is be akartam nézni még Lilyékhez
is.
- Értem.
- Esetleg, ha
ráérsz, holnap talán megihatnánk egy kávét valahol. Csak hogy beszélgessünk egy
kicsit.
- Igazából a
gyerekek már hetek óta nyúznak, hogy menjünk kirándulni, és hát…
- Jaj, persze,
semmi gond. Hallottam, hogy anyuka lettél, ráadásul kétszeresen is, hát ez
nagyszerű. Igazán… Boldog életed lett. – Zavartan elhallgatott és elfordította
a fejét.
Egy darabig azon gondolkodtam, megkérdezem,
mi újság vele, de igazából felesleges lett volna. Pontosan tudtam, hogy egyedül
él Londonban és egy magazinnál dolgozik. Nem rég szakított a vőlegényével és
nem akartam felsérteni egy be nem gyógyult sebet, így inkább hallgattam.
- Nos – köszörülte
meg a torkát, mikor a csend már kezdett kínossá válni – örülök, hogy láttalak.
Halványan rámosolyogtam, és bólintottam.
- Sajnálom, hogy
nem tudunk találkozni holnap – tettem még hozzá.
- Igen, én is. De
hát első a család.
- Ha valamikor erre
jársz, nyugodtan…
- Persze, tudom,
hol talállak. Üdvözlöm Siriust.
- Átadom.
- Akkor, szia.
- Szia.
Néhány pillanatig még néztem távolodó
alakját, aztán lassan visszabandukoltam a házba.
- Igazán
behívhattad volna – lépett el Sirius a konyhaablaktól, ahol valószínűleg végig
utánam kémkedett.
- Megtettem. Nem
akart zavarkolódni. De nem is bánom.
- Még mindig
haragszol rá? Ennyi év után is?
- Ugyan, dehogy!
Egyszerűen csak eltávolodtunk egymástól.
- És ezért őt
okolod?
- Senkit sem
okolok. Így hozta az élet. Na, megyek, kihalászom Cassie-t a vízből – próbáltam
lezárni a témát, de Sirius nem hagyta magát.
- Már a szobájában
van, Ben pedig zuhanyzik. Szóval?
- Szóval mi? –
csattantam fel tehetetlenül.
- Hogy érzed magad
most, hogy láttad? Ha jól tudom, gimi óta nem találkoztatok.
- Elköltözött, új
életet kezdett. Ahogy én is.
- Nem hiányzik
néha?
- Sirius, megvan
mindenem, amire csak vágytam. Semmi sem hiányzik az életemből.
- Tudom, milyen jó
barátnők voltatok. Ez a kapocs nem szűnik meg csak úgy.
- Elsodort minket
egymástól az élet. Szinte észre sem vettük, ahogy gyökeresen megváltoztunk
egymás mellett, már csak arra lettünk figyelmesek, hogy az a barátság rég nem
ugyanaz, mint előtte volt. Hiányzott a megbocsátás, a bizalom. Én… Nem is tudom,
hogyan fajultak idáig a dolgok.
- Anya! – rohant le
Cassie fejvesztve a lépcsőn. – Azt ígérted, olvasol nekem. Már előszedtem a
Hamupipőkét, légyszi gyere!
- Mi lenne, ha ma
este inkább társasoznánk egyet közösen, hm? – Cassie izgatottan bólogatott. –
Persze csak, ha a bátyád még éjfél előtt elkészül.
- Ben! – kiáltott
Cassie, aztán úgy rohant fel a lépcsőn, mint egy kis tornádó. – Siess már,
társasozni akarok!
Mosolyogva néztem utána, Sirius pedig mögém
somfordálva átkarolta a derekam és a nyakamba suttogta:
- Ne haragudj, nem
akartalak felzaklatni.
- Úgy nézek ki,
mint aki zaklatott? – fordultam felé szelíd mosollyal az arcomon. – A veszteség
az élet velejárója. Ha nem tanulod meg feldolgozni, egy idő után beleőrülsz.
Régen gyenge voltam, de azóta már sok minden változott. Talán nem mindenki
érdemes arra, hogy az életem része legyen. De nekem nincs is szükségem másra
rajtatok kívül.
- Szeretlek – mondta
lágyan.
- Én is szeretlek –
mosolyogtam.
- Áááá! Apa, Ben
megint bánt! – üvöltött Cassie torkaszakadtából, megszakítva a meghitt
pillanatunkat Siriusszal. A következő pillanatban már belénk is csapódott, és
bebújt Sirius háta mögé.
- Zárat akarok a
fürdőajtóra! – trappolt le a lépcsőn Ben egy szál törülközőben, víztől
csöpögve. – Ez a kis piszok folyton rám nyit. Már egy perc nyugta sem lehet az
embernek!
- Láttam, hogy
megpusziltad a tükröt és Kayleet emlegetted.
- Na, most aztán… -
indult meg a húga felé Ben, de Sirius elé lépett.
- Elég legyen! –
Nem emelte fel a hangját, még csak szigorú sem volt, de ahogy ott állt a
kicsiny kis mása előtt, annyira tiszteletet parancsoló volt, hogy Ben nyomban
meghátrált. – Menj, öltözz fel, aztán gyere játszani!
- De, apa…
- Mozgás! – Sirius
a lépcső felé irányította a fiút és elindultak felfelé. Már a lépcsősor felénél
tartottak, mikor hallottam, ahogy Sirius odasúgja: - Anyád piperedobozában van
a fürdőszoba kulcsa.
Mosolyogva csóváltam a fejem, miközben
Cassie-vel előkészítettük a terepet a játékra.
Igen, boldog
voltam. Megvolt mindenem, és az életemnek egyetlen percét sem bántam meg.
Minden hibámból tanultam valamit, minden sérülésemtől erősebb lettem és ez mind
szükséges volt ahhoz, hogy elérjem azt, amire igazán vágytam.
VÉGE
