Amikor Hampupipőke nem a cipőjét, hanem a szívét veszíti el
- Ezt nem hiszem el, most meg hova a fenébe tűnt? Tudtam, hogy át kellett volna futnunk a piroson az előző zebránál…
- Nekem valahogy nem nagyon áll szándékomban kocsi általi hősi halált halni küldetés közben.
- De így most szem elől tévesztettük!
- Dehogyis. Nézd csak! Ott van.
És valóban, Dodo jó pár méterre tőlünk, gyanútlanul tartott számunkra még ismeretlen úti célja felé, éppen befordulva a soron következő utcasarkon.
- Gyerünk! – kaptam Jay keze után, majd futásnak eredtem.
- A feltűnés kerülése valahogy úgy érzem, nem a te asztalod – vigyorgott, mikor majdnem belerohantam egy háromgyerekes családanyába, aki ezután szitkozódva rázta felém az öklét.
- A lényeg, hogy az üldözött alanynak ne szúrjunk szemet – lihegtem.
- Jól van, lassíts már! – torpant meg Jared, engem is megállásra késztetve. – Ha így rohansz utána, tuti észrevesz. Nézd, ott van! Úgy látszik, megállt.
- Úrég! – megmarkoltam Jared kabátját a mellkasánál és egy közeli kiszögelléshez húztam.
Igazából valami sikátorféleség lehetett, vagy nem tudom, de annyi szent, hogy szörnyen szűk volt. A testünk egymáséhoz préselődött és az arcaink sem voltak néhány centinél távolabb egymástól, belém meg ismételten belém bújt a kisördög. Annyira abszurd volt az egész helyzet, hogy legszívesebben felkacagtam volna, ugyanakkor megint éreztem azt a furcsán lelkiismeret-furdalásra emlékeztető érzést Siriusszal szemben, holott semmi rosszat nem tettem.
Jay mosolyogva pislogott le rám, aztán fejét az eredeti célpontunk, Dó felé fordította és kicsit arrafelé is biccentett, jelezve, hogy szerinte érdemes lenne az ő bámulása helyett az eredeti dolgunkkal foglalkozni. Enyhén megráztam a fejem - ami ugyan rossz ötletnek bizonyult, mert azzal a lendülettel jól be is vágtam a falba, de legalább kicsit magamhoz tértem tőle -, majd Dodo felé fordultam.
- Mi a…?
- Ismered?
Dorothy már nem volt egyedül, ahogy néhány pillanattal korábban, hanem egy magas, jóképű, barna hajú, fiatal srác társaságát élvezte. Aki nem mellesleg kísértetiesen hasonlított a bátyámra…
- Derek? – suttogtam még mindig sokkhatás alatt. Közben Dó megölelte a bátyámat és egy-egy puszit nyomtak egymás arcára. Ahogy mindig, mikor találkoznak.
- A bátyád? – nézett rám ismét Jay. – Rettentő sokat változott, mióta utoljára láttam. A haja is hosszabb, meg…
- Az teljesen mindegy – szakítottam félbe. – Csak az a fontos, hogy mit keres egy titkos találkán a legjobb barátnőmmel.
- Biztos kavarnak – legyintett.
- Dehogy! – förmedtem rá. – Dónak van barátja és Derek is csak nemrég szakított a barátnőjével.
- Dereknek volt barátnője? – nézett rám szkeptikusan Jared. – Úgy hallottam, nem az a hűséges típus.
- Egy időben javuló tendenciát mutatott ilyen téren, jó? – kértem ki neki. – De úgy tűnik, tényleg nem bírja sokáig senki mellett.
- Nem ez az első eset, hogy a barátnőid közül választ magának ágyast, nem?
- Honnan a fenéből tudsz te ennyi mindent? – néztem rá őszinte megrökönyödéssel.
- Iskolai pletykák – vigyorgott szélesen. – Úgy tűnik, némelyiknek tényleg van igazságalapja.
- Jó, de Lily és Derek más tészta… Dóval tuti nincs köztük semmi, hát csak rájuk kell nézni.
Erre aztán mindketten Derekék felé fordultunk, akik mosolyogva-beszélgetve indultak tovább, nem is sejtve, hogy két kémpalánta a nyomukban van.
- Tuti, hogy csak baráti találkáról van szó – mondtam teljes meggyőződéssel, miközben utánuk indultunk. Kész feloldozás volt kikecmeregni abból a sikátorból és immár tisztes távolságban maradni Jaytől. – Az egyetlen dolog, amit nem értek, hogy erről nekem miért nem szabad tudnom? Miért nem mondta el Dodo, hogy Derekkel találkozik?
Talán Lilynek volt igaza, és csak azért nem szólt, mert nem tartotta fontosnak.
- Esetleg neked szervezkednek vagy téged beszélnek ki – vetette fel Jared.
- Imádom a feltételezéseidet – morogtam. – Lehet, hogy csak beszélgetnek.
- Hát az nem lehet, hanem biztos – nevetett. – Itt az a kérdés, hogy miről.
- Dodónak vannak mostanság gondjai, lehet, hogy arról – jutott eszembe. – De nehogy már Derekkel előbb kezd el ilyeneket megbeszélni, mint velem! – háborogtam már a gondolaton is.
- Vannak témák, amiket én is inkább mondjuk egy lánnyal beszélek meg, mint a haverjaimmal. Náluk is ilyesmiről lehet szó, nem?
- Talán.
Nem tetszett az önérzetemnek Jay gondolata, de be kellett vallanom, hogy igazából még talán ez a verzió állhat legközelebb a valósághoz. Főleg ha Ryanről van szó.
- De hát Ry a legjobb fiú barátom! És Dereknek is ő a legjobb haverja, nem értem, miért lehet vele jobban megvitatni a helyzetet, mint velem! – mondtam elkeseredetten.
- Jaj, Jess ezen most ne rágd magad – karolt át Jay. – Nem is biztos, hogy erről beszélnek. Egy sima baráti összefutás is lehet.
Akkor miért ne szólt volna róla nekem? – akartam kérdezni, de inkább elfojtottam a nyavalygásomat. Egy napra épp eleget hisztiztem már.
Jareddel végül úgy döntöttünk, hogy azért biztos, ami biztos alapon tovább figyeljük őket, de utólag be kellett látnom, annak se volt túl sok értelme, mert egy leheletnyivel sem lettünk okosabbak. Minden esetre miután egy újabb öleléssel elbúcsúztak egymástól úgy két órával később, mindenki ment a saját dolgára. Dorothy pedig szabályosan vigyorogva indult haza, ami már csak azért is bökte a csőrömet, mert én csinálhattam akármit, mostanában soha nem tudtam ilyen arcmimikát kiváltani belőle.
- Nem bántad meg, hogy eljöttünk, ugye? – kérdezte Jay, mikor már minden rejtőzködő mechanizmust mellőzve csak sétálgattunk egymás mellett hazafelé.
- Nem. Csak feleslegesnek érzem.
- Jobb tudni, mi a helyzet, még ha csak nagyjából is, mint teljes tudatlanságban élni.
- Persze…
Aznap délután kivételesen nem Siriushoz, hanem haza mentem. Nem tudom, mit vártam a Derekkel való találkozástól, talán azt, hogy majd kínosan érzi magát, amiért a hátam mögött találkozgat Dodóval, minden esetre eléggé dühített, mikor teljesen normálisan viselkedett velem.
- Na, visszatért a tékozló lány? – kócolta össze a hajam vidáman, mikor meglátott.
- Szia – köszöntem kimérten. – Mi újság? Mi jót csináltál ma?
- Ezt-azt – kacsintott huncutul, amitől én csak még jobban kiakadtam.
- Bővebben? – sziszegtem a fogaim között, azért próbálva megőrizni a hidegvérem.
- Mi ez? Egyszemélyes kihallgató bizottság? – nevetett. – Bent voltam a városban.
- Egyedül?
- Nem. Egy baráttal.
- Haverbarát? Vagy csajbarát?
- Éppenséggel lány az illető – nézett rám gyanakvóan. – De hová is akarsz kilyukadni?
- Nézd, Derek… Én azt hiszem, aggódom érted.
- Hát ne tedd – mosolygott rám szélesen.
- Nem, ezt te nem érted! Annyira fura vagy mostanában. Először a szakításod Ninával, aztán az a rengeteg lány a szülinapodon, most meg… - Elharaptam a mondatot. – Én csak nem értem, mi ez a hirtelen váltás.
- Jaj, hugi – karolt át gondoskodón. – Nem jöttél még rá, hogy hiába keresel logikát a férfiak gondolkodásában?
- Ezzel most igazán sokat segítettél – morgolódtam.
Estefelé, mikor már Sirius házában tengtem-lengtem és feszültség levezetés gyanánt egy kis vodkát kortyolgattam, hívott Lily, hogy érdeklődjön a röpke délutáni kalandom után.
- Nocsak… Hát mégis érdekel? – húztam az agyát egyfajta büntetésből, amiért nem jött velem.
- Jess!
- Jó-jó. Nem akarom azt hallani tőled, hogy te megmondtad, de…
Részletesen beszámoltam neki a kémkedésünkről, aztán feszengve vártam, miféle mögöttes tartalmat gondol bele az elhangzottakba.
- Szóval? Vélemény?
- Csak annyi, amennyit eddig is tudtál. Hogy elképeszt a hülyeséged.
- Na, már megint miért én vagyok a rossz? – méltatlankodtam.
- Mert nem hitted el, hogy semmi rosszat nem csinál. Nem bízol benne. De most legalább a saját szemeddel is láthattad, hogy csak paranoiás vagy. Úgyhogy remélem, ezek után végre leszállsz erről a témáról. Most viszont rohannom kell, mert James bármelyik percben itt lehet, én meg még sehol se vagyok…
Hát ebből is csak az derült ki, hogy egyedül maradtam a megoldandó problémával. Dodo értelemszerűen kilőve, mivel kamuzik össze-vissza. Lily nem támogat, mert szerinte eltúlzom az aggódást. Sirius pedig jobbnak tartaná, ha rájuk hagynám, mondván, az ő dolguk és nincs jogom beleavatkozni. Derek a másik fél révén szintén kiesik a szövetségesek listájáról, Ryant pedig a világért sem keverném bele, mivel nem célom, hogy még jobban összeveszejtsem őket Dorothyval. Utolsó reményként még legfeljebb Jay maradt, aki ma is egész használható kémtársnak bizonyult.
Minden esetre kénytelen voltam elhalasztani a kommandós játékom szervezését, mivel a másnapi bál vészesen közeledett, nekem pedig még végtelen sok teendőm akadt ezzel kapcsolatban. Mire rendbetettem a házat, hogy Siriusnak azzal se legyen gondja, és összeszedtem a szükséges dolgaimat másnapra, már jócskán besötétedett és az idő is elég későre járt. A folyamatos alkoholizálásnak meg is lett az eredménye, ugyanis enyhén émelyegve, sajgó fejjel tértem nyugovóra, mégis mosolyogva húztam magamra a takarót annak biztos tudatában, hogy másnap végre újra láthatom egyetlen szerelmemet.
- Délután matek? Vagy helyette egy kis nyomozásosdi? – emelgette a szemöldökét Jared, mikor egyik szünetben összefutottunk a folyosón.
- Nem érek rá, randim van – vigyorogtam, mint a tejbe tök, annak ellenére, hogy totál másnaposnak éreztem magam. Megint. – Már matekon se leszek. Vagyis, attól függ… Hányadik óra?
- Ötödik.
- Háh, akkor azt még ellógom – nevettem. – Csak mert időre megyünk este és amúgy nem érnénk oda – magyaráztam.
- Aha, értem.
Néhány hosszú pillanatig csendben baktattunk egymás mellett, majd Jared kissé feszengve megköszörülte a torkát és kizökkentve engem a bálon való merengésből, megszólalt.
- Jess, kérdezhetek valami személyeset?
- Kérdezni kérdezhetsz, legfeljebb nem válaszolok – vigyorogtam, amitől Jay szája széle is felfelé ívelődött.
- Mit szeretsz te a barátodban?
- Siriusban? – kérdeztem vissza kissé megilletődötten. Furcsán kellemetlen érzésem volt, de nem tudtam mitől. – Fú, hát… Mindent. Azt, hogy kedves, figyelmes, imádnivaló; mindig meg tud nyugtatni, ha mással nem is, már azzal, hogy velem van. Megbízható és kitart mellettem tényleg jóban-rosszban, mindig számíthatok rá. Sose tudok sokáig rosszban lenni vele, egyszerűen annyira aranyos, hogy haragudni se lehet rá. És még sorolhatnám. De ez miért…
- Van olyan – szakított félbe -, amit olykor nehéz elviselned benne?
- Nem nagyon – motyogtam elgondolkodva. – Maximum mikor féltékenységi rohamot kap. Azzal ki tudja készíteni az idegeimet.
Hirtelen belém hasított a felismerés, hogy miért érintett ennyire furán ez a helyzet. Mert totál deja vu-m lett tőle! Sirius is ezeket kérdezte anno Luke-kal kapcsolatban, mikor kint ragadtunk a tengeren.
„- Elmondhatnád, mit eszel abban a Luke fiúban. Erre még nem sikerült rájönnöm.
- Rövidebb lenne a lista, ha azt szednénk össze, hogy mit nem szeretek benne – mosolyogtam.
- Hát nekem úgy is jó. Szóval, mi az, ami irritál benne?
- Néha túl féltékeny – vágtam rá rögtön, mire Sirius furcsán nézett rám.
- Az jó dolog, nem?
- Igen! Egy bizonyos szintig… De azért most már értékelném, ha megbízna bennem, elvégre nyolc hónapja járunk, vagy mi a szösz.
- Lehet, hogy azért nem bízik benned, mert magában is kételkedik – mondta nagy bölcsen Sirius.
- Ezt most nem igazán értem – ráncoltam össze a homlokom. Most ezzel mire akar kilyukadni?
- Hát… - Úgy tűnt, mintha máris bánná, hogy egyáltalán megszólalt. – Lehet, hogy nem biztos magában. Mármint, hogy hűséges tud maradni hozzád. És ezért feltételezi rólad is, hogy esetleg megcsalnád.
- Ezzel arra célzol, hogy ő simán megcsalna engem?
- Alkalomadtán talán.
- Most ki kéne akadnom – mondtam szenvtelenül. – De igazából érdekel ez az elméleted.
- Nézd, én nem akarom bemagyarázni neked, hogy a barátod hűtlen hozzád, vagy hűtlen lenne, ha alkalma lenne rá. Nem ismerem Luke-ot. De neki nincs oka kételkedni benned. Te sosem csaltad meg, még eszedbe sem jutott, igaz?
- Igaz.
- Akkor viszont az a logikus, hogy ő szemrebbenés nélkül megcsalna és attól tart, hogy esetleg te is ilyen vagy. Azaz olyan, mint ő.
- Érdekes megközelítés.”
Ahogy végiggondoltam Sirius akkori álláspontját a témával kapcsolatban, egy kicsit megijedtem. Nem tudtam, még mindig ezen a véleményen van-e, de annyi szent, hogy oka egyáltalán nincs féltékenynek lenni. És mégis mi más magyarázat lenne arra, hogy nem bízik bennem?
Másrészről viszont még a gondolat is, hogy Sirius más lánnyal kezdene ki a hátam mögött, teljesen elfogadhatatlannak számított. Elvégre nem lenne képes rá… Ugye?
- Áh, nekem is csak az agyamra megy a túl sok külön töltött idő, basszus! – mérgelődtem magamban.
- És az smafu, hogy egyszer már félrelépett? – kérdezte egy gonosz kis hang a fejemben.
- Az más volt – nyugtatgattam magam. – Megmagyarázta és én megbocsátottam.
- Kimagyarázni és megmagyarázni két külön dolog…
- Jaj, fogd már be, hülye hang! – szorítottam a tenyereimet a fejemre, próbálva kisajtolni minden gondolatot az agyamból. Miért nincs kéznél ilyenkor valami jó erős pia?
- Jess, minden rendben? – kérdezte Jay, kezét az enyémre téve. – Nem akartalak felkavarni ezzel a faggatózással, én csak kíváncsi voltam, sajnálom.
- Semmi gond, csak… Áh, mindegy.
- Jess, ha valamiről beszélni szeretnél valakivel, én itt vagyok – szorította meg a kezem biztatóan.
Szerencsére nem kellett belemennem abba, hogy erről nem szívesen beszélek egy kvázi idegennel, mert becsöngettek és mindketten mentünk a saját óránkra, a délelőtt további részében pedig nem találkoztunk.
Sirius szokásához híven már ott várt a motorjának támaszkodva, mikor nagy sunnyogások közepette kiosontam a suli főbejáratán. Minden rossz érzés, ami addig bennem volt, egy szempillantás alatt elszállt, ahogy Sirius mosolygó szájáról vidáman csillogó szemeire emeltem a tekintetem. Az utolsó pár lépést a parkolóig már futva tettem meg, hogy aztán boldogan vessem magam szerelmem karjaiba.
- Annyira hiányoztál – morogtam a nyakába.
- Te is nekem, baba.
Olyan erősen szorított, hogy azon se lepődtem volna meg, ha a lelkem kiszáll a számon keresztül, de egyáltalán nem érdekelt, nem volt kellemetlen, sőt, inkább kielégítő volt. Jól esett a tudat, hogy nem feltétlenül én vagyok a ragaszkodóbb fél.
- Hogy vagy, életem? – kérdezte egy gyors csók után.
- Most már jól – vigyorogtam. – A cuccaimat is összepakoltam még tegnap, szóval csak haza kell ugranunk érte és indulhatunk is.
- Nyugalom, lesz még itt idő bőven mindenre – vigyorgott rám pajkosan. – Apudnak szóltál, hogy nem leszel itthon a hétvégén, ugye? – kérdezte, miközben a motort maga mellett tolva elindultunk hazafelé.
- Nem nagyon lehet kommunikálni vele, mióta nálunk van a másik lánya. – Siriusra való tekintettel direkt nem illettem negatív jelzővel azt a kis szutykot.
- Jess – sóhajtott. – Nem emlékszel, mit ígértél mielőtt elmentem? Úgy volt, hogy nem fogod kerülni a társaságát és próbálsz kedves lenni vele.
- Én próbáltam! – keltem saját védelmemre. – De képtelenség elviselni őket, mikor ott van a kis Lory-juk – köptem gúnyosan. – Te nem tudod elképzelni, min mentem keresztül mikor velük kellett vacsoráznom!
- Hát meséld el!
Bár nem igazán fűlött hozzá a fogam, hogy Sirius megtudja, apám mennyire szánalmasnak tart, képtelen voltam féket kötni a nyelvemre és már csak arra lettem figyelmes, hogy pityeregve mesélek Siriusnak a történtekről. Egészen odáig részleteztem neki az eseményeket, hogy tegnap délután Dó nyomába eredtem. Persze Jayt rendre kihagytam a napi programjaimból, mert azért teljesen hülye én sem vagyok, hogy „fegyvert adjak a kezébe”.
- Jaj, kincsem, ezeket eddig miért nem mesélted? – simított végig a combomon, mikor már a kanapén ültünk.
- Telefonban? Minden vágyam a siralmas életemről panaszkodni vezetékeken keresztül, tényleg… - hüppögtem. – Meg neked is megvan a magad baja odaát, Londonban, és sokszor annyira rideg tudsz lenni velem, mikor nyűgös vagy, hogy inkább nem is rontom tovább a kedved a nyavalygásommal.
- Sajnálom – húzott a mellkasára óvatosan. – Nem akarom rajtad levezetni a feszültséget, remélem, ezt te is tudod. Nagyon szeretlek.
Az utolsó két szó volt az a pont, ahol megindult a megnyugvási folyamatom. Sirius egyfolytában cirógatott, én pedig fokozatosan kezdtem lehiggadni.
- Az ivás amúgy sem megoldás semmire – mondta komolyan, miután újra felvettük a szemkontaktust. – Nem szeretném, hogy valami komoly bajod legyen ebből az egészből. De már kezdek nagyon aggódni érted.
- Sirius – néztem rá kérlelőn. – Ígérj meg valamit!
- Persze. Miről lenne szó?
- Ígérd meg, hogy sosem hagysz magamra! Hogy mindig mellettem leszel és szeretni fogsz, történjék bármi.
- Ez csak természetes – nyomott hosszú puszit a számra. – Hiszen szeretlek.
- Én is szeretlek – bújtam szorosan a mellkasához.
- Na, gyere, segíts pakolni, ha te már amúgy is kész vagy – pattant fel aztán Sirius néhány percnyi csendespihenő után.
Kézen fogva felballagtunk az emeletre. Én bevetettem magam az ágyba és hason fekve bámultam, ahogy Sirius a fiókokban és szekrényekben matat, mindössze ennyi aktív munkával járulva hozzá a pakoláshoz.
- Hohó, állj! – ültem fel hirtelen. – Mutasd csak azt az inget!
- Melyiket? Ezt? – húzta elő azt a fekete selyemdarabot, amit alig egy másodperce dobott az elvivésre szánt kupacra. – Mi olyan különleges benne?
- Talán, hogy még sose láttam rajtad… Vedd fel!
- Most?
- Nem, holnapután kis kedden – forgattam a szemeimet. – Persze, hogy most!
- Hát jó.
Sirius egykettőre kibújt a hosszú ujjú felsőből, ami éppen rajta volt, majd lomhán magára kapta a hajához színben éppen illő inget. Gyorsan bekapcsolgatta rajta a gombokat, a felső kettőt szabadon hagyta, majd vigyorogva felém illegette magát.
- Na, hogy tetszem? – hajolt közelebb.
- Ha nem billegetnéd magad rossz homokos módjára, azt mondanám, vadítóan nézel ki ebben itt – simítottam végig a mellkasán megfeszülő anyagon.
- Helyes – vigyorgott önelégülten. – Most viszont folytatnom kell a pakolást, szóval segíts ezt levenni.
- Ezer örömmel – nevettem kajánul, majd a gallérjánál fogva még közelebb húztam.
Sirius azonnal vette a lapot, vigyázva fölém mászott, miközben én hanyatt feküdtem és feljebb kúsztam, hogy elférjünk. Mosolyogva hajolt le hozzám csókot adni, én pedig lassan kezdtem kigombolni az ingjét, fentről lefelé haladva. Végül aztán sikerült teljesen kibújtatnom a ruhadarabból, és ezután már száz százalékosan a szánk közötti kapcsolat fenntartására koncentrálhattam. Sirius kivételesen nem volt vad, vagy éppen szenvedélyes, csak amolyan kis aranyos, de ez mégis többet jelentett nekem, mintha már a bugyimat szaggatta volna le rólam.
- Annyira szeretlek – leheltem a nyakát csókolgatva. – Nagyon kell sietnünk?
- Azért még van pár szabad percünk – vigyorgott rám. – Miért, mit tervezel?
- A fantáziádra bízom – mosolyogtam kéjesen.
A néhány percből végül majdnem egy óra lett, így aztán jócskán sietnünk kellett, ha időben el akartunk készülni. Sirius az időbeli behatároltságunk ellenére is ragaszkodott hozzá, hogy beugorjunk a Stuart-házba legalább egy cetlit hagyni apának, ha netalántán nem lenne otthon.
- Ennyi erővel SMS-t is írhatnék neki – morgolódtam a verandánkon araszolva.
- Ez így személyesebb. És még az is lehet, hogy elcsípjük, míg itthon van.
Sajnos Siriusnak jó az időzítése, mert apa épp előttünk pár perccel ért haza. Így aztán nem úsztam meg a beszélgetést, bár igyekeztem minimumra csökkenteni a dialógus rám eső részét.
- Jó napot, Mr. Stuart! – köszönt Sirius udvariasan.
- Nocsak, Sirius, szia – viszonozta kedvességét apa. – Látom hazahoztál egy elveszett báránykát – vigyorgott felém, amitől én csak majdnem elhánytam magam.
- Igazából mindössze néhány percre jöttünk be. Eléggé sietünk.
- Oh, és szabad tudnom, hová ilyen sietősen?
- Bálba – vettem át a szót Siriustól. – Arról meg ugyebár köztudottan nem illik késni, szóval, ha megbocsátasz…
- Igazság szerint – kotyogott közbe Sirius – az engedélyét szeretném kérni, hogy elvihessem Jesst a hétvégére Londonba.
- Londonba? – ismételte apa kissé döbbenten.
- Igen, tudja az iskolánkban lesz egy amolyan gólyabálféle az elsőéves hallgatóknak, és…
- Ki emleget itt bált? – jelent meg életem megkeserítője, alias „irritálószuka”. Na, már csak ő kellett ide. – Oh, látom, vendégünk van – mosolygott angyalian az ÉN Siriusomra. – Ha jól emlékszem, minket még nem mutattak be rendesen egymásnak, bár már találkoztunk. Loretta Santorini vagyok, Jess féltestvére – nyújtotta a kacsóját Sirius felé, aki elfogadta a felé nyújtott kezet és kedvesen mosolyogva megrázta azt. Áruló!
- Sirius Black vagyok, Jess barátja.
- Oké-oké, most, hogy mindenki ismer mindenkit, visszatérhetnénk arra a bál témára? – türelmetlenkedett apa. – Miről van szó pontosan?
- Tök mindegy – legyintettem. – A lényeg, hogy tudd, nem leszek itthon hétvégén, nem mintha úgy amúgy annyit lennék ebben a házban… Bár úgysem hiányzom senkinek.
- Jess! – sziszegett rám Sirius dorgálóan.
- Igazából mindegy, hogy elengedsz-e vagy sem – folytattam apának címezve, meg se hallva Siriust -, vissza sehogy se tarthatsz, szóval majd jövök. Mehetünk? – néztem Siriusra, aki rosszallóan csóválta a fejét.
Apa és Loretta megütközve néztek rám, én azonban nem törődtem velük. Sarkon fordultam és kimasíroztam, még Siriust is magam mögött hagyva. Csak annyit hallottam, hogy a nevemben is elnézést kér, aztán futva utánam jön.
- Jess…
- Ne! – emeltem fel a kezem figyelmeztetően. – Te ragaszkodtál hozzá, hogy szóljunk neki, én egy szóval nem mondtam, hogy kedves leszek. Amúgy sem várhatja el tőlem senki. Ráadásul az a szipirtyó is mit édelgett neked, hát az agyam eldobom!
- Csak udvarias volt.
- Te meg igazán lehettél volna bunkóbb! – förmedtem rá.
- Muszáj ezen ölni egymást? – nézett rám boci szemekkel. Megfogta a kezem, ami eddig a mellkasomon pihent összefonva, majd magához húzott és csókot lehelt a számra. – Azt akarom, hogy a mai este tökéletes legyen. Szóval egy picit próbáld félretenni magadban minden negatív érzésedet és csak rám koncentrálni, jó?
- Hát… Ha egész nap ilyen csókáradatban lesz részem, akkor megoldható a gondolatelterelés – mosolyogtam, mire újabb, ezúttal hosszabb csókot kaptam.
Sirius nem akarta a sok cuccunkat motorral furikázni, ezért kölcsönzött egy autót, amibe szép kényelmesen, minden felszerelésünkkel együtt befértünk, majd útnak indultunk a nagy London felé. Út közben halk zene szólt, én pedig amúgy is fáradt voltam úgy az elmúlt időszakban szinte mindig, ezért nem csoda, hogy jócskán elbóbiskoltam. Szinte az egész utat átaludtam.
- Baba, megérkeztünk – keltegetett Sirius két órával később, mikor már egy parkolóban álltunk és a nap is el-eltünedezőben volt.
Kipakoltuk a cuccokat a csomagtartóból, aztán Sirius felvezetett a lakásba, amit bérelt. Nem volt túl gazdagon felszerelt, mégis otthonos volt már az első pillanattól, mivel Sirius illata járta körbe az összes helyiséget.
- Nem túl nagy szám, de amúgy se nagyon vagyok itt és a célnak megfelel.
- Tökéletes. Imádom – bújtam oda hozzá. – De azért látszik, hogy itt nincs aki rendet rak utánad – nevettem. – Szóval amíg készülődsz, addig én helyrepofozom kicsit a kéglit.
- Én személy szerint arra számítottam, hogy velem tartasz a zuhanyzóba. De ha te jobb programnak tartod a takarítást, a világért sem veszem el az örömöd – vigyorgott.
- Bolond – ingattam a fejem vigyorogva.
A zuhanyzás természetesen szintén elhúzódott, így kissé kapkodva kezdtünk készülődni, ki-ki a saját göncei után kutatva. Sirius enyhén idegsokkot kapott, mikor egy órára bezárkóztam a fürdőbe, de szerintem teljesen megérte annyit várni rám, mert észbontóan festettem. És ezt nem egoizmusból mondom, de Sirius földre zuhant álla, és kigúvadt szemei azért csak szolgáltatnak néminemű bizonyítékot, nem?
A sötétkék, földet seprő ruhámhoz színben passzoló magas sarkút viseltem; sminknek kivételesen elég vadat választva fent tussal húztam ki a szemhéjamat a pilláim tövénél, és alá még egy kis csillogó fényhatású masszát is felkentem, a számat pedig erős rózsaszínű szájfénnyel kentem be. A hajam, bár nem volt még olyan hosszú, mint anno, mikor évekig növesztettem, de épp jó méretű volt egy kis lazán loknis frizurához. Oldalt félre is csatoltam, hogy ne lógjon az egész az arcomba.
- Gyönyörű vagy – fogta meg a kezem Sirius.
- Köszönöm – motyogtam pirulva, miközben én is végigmustráltam. – Te is fantasztikusan nézel ki.
Nem is hazudtam. Siriuson fekete öltöny volt, alá fehér inget és hozzá sötétkék nyakkendőt vett fel. Pedig nem is beszéltünk össze a színeket illetően. Biztos ő is a szeme színéhez illőt keresett, azért maradt a kéknél.
Az iskolához vezető utat taxival tettük meg, mivel Sirius kijelentette, hogy márpedig ő nem fog lemondani a piálási lehetőségéről azért, mert vezetnie kell. Az épület maga elég hatalmasnak tűnt, sőt valamilyen szinten még ijesztő hatást is keltett, ahogy magas tornyai az ég felé meredtek az átláthatatlan sötétségben. Az ablakok is kivilágítatlanok voltak, mivel Sirius elmondása alapján a bál a földszinti díszteremben került megrendezésre, az iskola többi részét tulajdonképpen lezárták a nem kívánatos kíváncsiskodók elől. A bejáratnál egész hosszú tömeg ácsorgott, így csak kis lépésekben tudtunk haladni, de szerencsére még a fagyhalál beállta előtt bejutottunk az előcsarnokba. Gyönyörűen feldíszített, tágas helyiség volt, tele emberek kisebb-nagyobb csoportosulásával.
- Gyere, rakjuk le a kabátokat, aztán bemutatlak a többieknek.
Sirius szörnyen sok mindenkit ismer, erre rájöttem. Már fájt a szám a sok mosolygástól, az arcomon pedig milliónyi puszi nyomát éreztem, mire végre szusszanhattunk egyet.
- Remélem, tudod, hogy a bemutatottak 99%-ának a nevét már most elfelejtettem.
- Nem baj – vigyorgott Sirius. – Majd még elmondom párszor a lényegesebbekét, kis szenilisem.
- Nana! Óvatosan a szemtelenkedéssel, fiatalúr! – dorgáltam játékosan.
Sajnos Sirius rengetegsok ismerőse között jócskán akadtak lányok is, akikkel bájolognom kellett, pedig legszívesebben az összeset megtéptem volna azért, ahogyan Siriust bámulták. Nem igaz, hogy neki nem tűnik fel, mennyien odavannak érte! Bár erősen gyanítottam, hogy igenis tudatában van a vonzerejének, csak éppen még annyira sem méltatja a lányokat, hogy ezt kimutassa. Valamennyire hímsovinisztának éreztem ezt a fajta nőkkel való bánásmódot, ugyanakkor élveztem a helyzetet, hogy Sirius csak velem foglalkozik.
A bál megnyitását az igazgató konferálta fel, egy szerencsére nem túl hosszú, ám annál unalmasabb beszéddel, majd a nyitótánc következett. Siriusszal felálltunk a parkett közepére, a sok elsőéves és párja közé, majd ahogy a zene megszólalt, táncra perdültünk. Még valamikor hét közepe felé gondoltam bele, hogy Sirius vajon miért nem kérte soha, hogy táncoljak vele így próba szinten. De ahogy siklottunk a többi páros között, és Sirius egyik keze a derekamon, másik pedig a tenyeremben pihent, rögtön megértettem, hogy ez a srác még egy sántát is képes lenne úgy vezetni tánc közben, hogy az illető profinak látszódjon. Hát akkor engem, aki anno még társastáncot is tanult, már hogyan ne tudott volna irányítani?
Úgy éreztem, lebegek a táncparkett felett legalább két centivel, ahogy pörögtünk-forogtunk egymáshoz simulva. Kicsit sem hasonlított ez a tánc azokhoz az erotikus, szenvedélyes vonaglásokhoz, amiket bulikban produkáltunk. Ez kivételesen kifinomult volt, ugyanakkor érzéki és meglepően élvezetes. A szám végével Sirius kipörgetett, majd visszahúzott magához és lágy csókot nyomott az ajkaimra.
- Ilyet miért nem csináltunk még soha? – kérdeztem mosolyogva.
- Épp azért, hogy ez különleges legyen – simított végig az arcomon, miközben újabb, ezúttal valamivel pörgősebb zene hangzott fel. – Jöhet a következő?
- Hát ám! – nevettem, ahogy Sirius ismételten magához húzott és lendületes táncolásba kezdtünk.
Az este a vártnál sokkal jobban alakult. Időközben még Sirius egy-két közelebbi barátját is jobban megismertem, sőt még a neveiket is sikerült megjegyeznem, győzelem! Igaz a lábam már sajgott a gyönyörű, de viselésre teljességgel alkalmatlan, gyilkos magas sarkúmban, mégsem hagytuk abba szinte egy percre sem a mozgást, legfeljebb míg ittunk egy-egy frissítő koktélt. Sirius egy idő után a nagy melegre hivatkozva megszabadult a nyakkendőjétől, sőt még az ingje két felső gombját is kigombolta, egyre több sóvárgó női tekintetet vonva ezzel magára. Kivételesen azonban még ez sem tudta elrontani a hangulatomat, mert tudtam, hogy Sirius csak engem szeret, és senki más nem érdekli ebben a teremben rajtam kívül.
- Azt hiszem, holnap nem fogok tudni lábra állni – mondtam vigyorogva egy újabb szám végén. – Sőt már hazafelé is a karodban kéne vinned, én úgy érzem.
- Oh, a királylánykának töri a lábát az üvegcipellő? – kajánkodott. – No, nem bánom, ennyi áldozatot még a daliás herceg is hozhat szíve hölgyéért.
- Még szép! Most viszont, ha megbocsátasz, ki kell mennem a mosdóba.
- Természetesen nem bocsátom meg, de ha nagyon muszáj, hajlandó vagyok nélkülözni téged néhány röpke pillanatra. Persze csak ha sietsz.
- Amennyire a mozgásképtelenségem engedi, rohanok – vigyorogtam.
- Bár, ha jobban belegondolok – húzott vissza Sirius, mikor már épp indulóban voltam -, akár veled is mehetnék. Talán most még tovább is jutnánk, mint anno DC mosdóban, és szerintem a higiéniai viszonyok is jobbak – emelgette a szemöldökét.
- Fúj, Sirius, te beteg vagy – nevettem. – Tartogasd magad otthonra, kis hercegem – nyomtam hosszú csókot a szájára, majd tipegve odébbálltam.
A mellékhelyiség felkeresése nem volt éppen zökkenőmentes feladat, de egy kis útbaigazítás segítségével végül csak rátaláltam a kérdéses folyosószakaszra. A mosdó, az épület többi részéhez hasonlóan csodaszép volt. Kiválasztottam egyet, a fél tucat fülkéből és magamra zártam az ajtaját, épp abban a pillanatban, mikor egy kisebb csapat lány lépett be a helyiségbe.
- Láttátok azt a csajt? – kérdezte az egyik ismeretlen hang.
- Kit? – értetlenkedett a másik.
- Sirius barátnőjét.
A hangjában csengő hitetlenség és gúny egy pillanat alatt kivágta az agyamban a biztosítékot. Elvégre hogy jön ő, vagy akárki más ahhoz, hogy kételkedjen bennem és Siriusban?
Már a kilincsen volt a kezem, gondolatban pedig a lehetséges kínzási módszereket vettem sorra, mikor a következő mondat egyenesen ledermesztett.
- Én úgy tudtam, Sirius Feliciával jár.
- Igen, ezt mindenki tudja. Nyílt titok.
- Állítólag ez a másik csaj valami több száz kilométerre lakik innen. Ki hibáztatná pont Sirius Blacket azért, mert nem bírja a távkapcsolatot?
- De azért két csajt egyszerre szédíteni még tőle is kicsit sok. Kíváncsi vagyok, az illetők egyáltalán tudnak-e egymás létezéséről.
- Ne légy hülye. Sirius annál sokkal jobban tudja keverni a lapokat, hogy akármelyik tudomást szerezzen a másikról. Meg kell hagyni, tud élni a srác!
A lányok egyszerre nevettek fel hangosan, miközben cipősarkak éles kopogása kíséretében távoztak, én pedig halálra vált arccal huppantam le a lehajtott WC ülőkére. Na, már csak ez kellett a hetem megkoronázására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése