Az nem lehet...
Másnap reggel arra ébredtem, hogy valami isteni illatok lengik be a szobámat. Mosolyogva szaglásztam a levegőbe, miközben lassan nyújtózkodtam és óvatosan kinyitottam a szemem. Sirius az ágyam mellett ült egy széken és amint észrevette, hogy felébredtem, mosolyogva hajolt közelebb, hogy apró puszit nyomjon az arcomra.
- Nem igazságos, hogy mindig meglesel alvás közben – morogtam durcásan, mire felnevetett.
- Ha egyszer olyan édes vagy önkívületi állapotodban – simított végig az arcomon.
- Ergo ha ébren vagyok, túl sokat beszélek és szereted a nyugalmat, mikor éppen alszom – mondtam mosolyogva.
- Imádom, hallgatni a hangodat, baba – nyugtatott meg. – Mint ahogy minden mást, amit csinálsz. Egyszerűen szeretlek.
- Ez a te nagy szerencséd – nevettem, majd közelebb húztam és lágy csókot leheltem a szájára. – És az sem utolsó szempont, hogy nem üres kézzel jöttél – böktem fejemmel az íróasztal irányába, amin egy minden jóval megpakolt tálca terpeszkedett.
- Gondoltam kompenzálom a tegnapi malőrt – mondta, majd felállt és odahozta a hatalmas méretű tálcát. Megfogtam, míg ő bemászott mellém, aztán a térdére rakta, kezébe vette a villát és etetni kezdett a gőzölgő rántottával.
- Egyáltalán ki engedett be? – kérdeztem két falat között, miközben Sirius a narancsleves poharat nyújtotta felém.
- Természetesen Derek. Nem vagyok őrült, hogy apádnál próbálkozzak – vigyorgott. – A bátyádtól tudom azt is, hogy imádod a rántottát és a friss narancslevet reggelente. Bár nem vagyok egy nagy szakács, ezt már saját bőrödön tapasztaltad, de azért remélem, ízlik.
- A legfinomabb rántotta a világon – mondtam mosolyogva. – Te nem eszel?
- Neked csináltam.
- Ami az enyém, az a tiéd is – kaptam ki a kezéből a villát, hogy aztán én tömködjek rántottafalatokat a szájába.
Néhány percig még etettük egymást felváltva, aztán miután elfogyott a reggelinek szánt tojásadag, Sirius letette a tálcát a földre, kinyitotta az ablakot, hogy kiszellőztesse a szobát a már-már émelyítő ételszagból, visszafeküdt mellém és szorosan hozzám bújt.
- Látod, mondtam, hogy könnyen megoldhatók a közös reggelek – suttogta a fülembe.
- Hát még milyen könnyen megoldhatók lesznek, ha már legálisan leszel itt – emelgettem a szemöldököm.
- Ezzel most arra célzol, hogy szólnunk kéne apádnak?
- Talán – vontam vállat. – Tudom, hogy még korai, de végül is kedvel téged, szóval kétlem, hogy bármi gondja lenne ezzel a kapcsolat dologgal.
- Szerintem meg ő is rajtam verné le a port Luke miatt.
- Ezt hogy érted? – könyököltem fel, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Hát mivel Luke miatt olyan szörnyen magadba zuhantál, most egy darabig minden fiú ellenség lesz számára, aki meg akarja bántani a pici lányát. Nem bízna bennem és ezt itt garantálom neked. Egyelőre még kedvel, de ha most megtudná, hogy velem jársz, egyszeriben fordulna a kocka.
- Akkor mit javasolsz, mi legyen? – kérdeztem csalódottan. Reméltem, hogy nem azért vonakodik, mert nem akarja felvállalni a kapcsolatunkat.
- Az lenne a legjobb, ha egy darabig még elhallgatnánk a dolgot, és szépen fokozatosan vezetnénk fel a témát. Kezdetnek mondjuk lóghatnék többet nálatok, mikor Mr. Stuart éppen itthon van. Beszélgethetnék vele, meg ilyesmik. Meg néha említhetnéd neki, hogy velem mész valahova, hogy azért mégis észrevegye, milyen sokat vagyunk együtt. Na, mit gondolsz?
- Végül is, ha te ezt tartod célravezetőnek… Nekem mindegy. – Közelebb húzódtam hozzá és egyik kezemmel a mellkasát kezdtem simogatni a pólója alatt, miközben ő a hátamat kényeztette. – Na, és milyen volt a tegnapi kan buli? – váltottam témát, hogy száműzzem a Sirius viselkedését magyarázó nem túl bizakodó gondolataimat.
- Jó volt, de te biztos nem élvezted volna – nevetett. – Pókereztünk, söröztünk, meg beszélgettünk még éjfél után is.
- Legalább megnyerted a pókert? – kérdeztem kajánul.
- Második lettem – vallotta be cseppnyi csalódottsággal a hangjában. – James nyert.
- Nocsak, én azt hittem, ebben a játékban te vagy a legjobb – húztam az agyát. – Most meg azt kell hallanom, hogy Potter megvert? Bár mondjuk, én is majdnem legyőztelek egyszer, emlékszel?
- Hogy is tudnám azt elfelejteni? – szorított magához és egy puszit nyomott a fejem búbjára. – Alig bírtam türtőztetni magam, nehogy rád ugorjak.
- Igen? – kuncogtam a pólójába. – Pedig én semmiféle vad vágyakozást nem láttam rajtad.
- Ezek szerint jobban tudom leplezni az érzéseimet, mint gondoltam.
- Még jó, hogy erre már semmi szükség. - Lassan feltápászkodtam és Sirius fölé másztam. – Ugye tudod, hogy szeretném, ha mindig őszinte lennél velem? – kérdeztem komolyan, mélyen a szemébe nézve.
- Persze – mosolygott. – Soha nem fogok hazudni neked, ígérem. – Közelebb vont magához és a nyakamba csókolt. – Szeretlek – suttogta a fülembe.
- Én is téged – motyogtam, majd hosszú csókot nyomtam a szájára, majd még egyet, és még egyet…
Néhány percnyi szerelmes csókolózás után pihegve bújtunk egymáshoz. Sirius alattam feküdt, én pedig a mellkasára hajtott fejjel hallgattam egyenletes szívdobogását.
- Most már elmondod, mit csináltál tegnap, ami annyira kifárasztott? – kérdezte pár percnyi hallgatást követően.
- Lilyvel ápolgattuk egy kicsit Dó lelkét.
- Ryan miatt?
- Aha. Gondolom ti is beszéltetek róluk tegnap – találgattam. – Ryan jól van?
- Tulajdonképpen próbálja leplezni a rossz hangulatát, de azért néha elkaptam egy-egy elmerengő, búskomor pillantását. Rossz így látni, ráadásul pontosan tudom, mit érez.
- Én csak abban reménykedem, hogy Lilyvel talán tudtunk hatni valamennyit Dodóra, és legalább megfontolja a dolgot.
- Mindig ennyire makacs?
- Nem igazán. Csak Ryan igazán jó barátja, és teljesen össze van zavarodva.
- Persze, gondolom. De azért kicsit Ryan helyébe képzelhetné magát.
- Hát, mi mindent megpróbáltunk, most már csak rajtuk múlik – sóhajtottam.
- Ahogyan nekünk sikerült tisztázni a helyzetet, úgy nekik is menni fog – nyugtatgatott Sirius, miközben a karomat simogatta.
- És mi van Remusszal? – jutott eszembe hirtelen. – Beszéltél vele a buli óta?
- Még nem. De nem hinném, hogy nagyon megviselte a dolog. Már az elején mondtuk neki Jamesszel, hogy nem túl jók a kilátásai és szerintem ő sem gondolta komolyan a dolgot. Kétlem, hogy aggódnunk kéne érte, valószínűleg csak barátként tekint Dodóra.
- Ezért akart összeverekedni Ryannel? – kérdeztem gúnyosan.
- Már Ryannek is mondtam, hogy az csak valami hirtelen fellángolás lehetett. Remus nem az a verekedős típus – magyarázta Sirius. – Többnyire békés úton-módon rendezi a konfliktusait, szóval vagy a pia volt rá ilyen hatással, vagy csak Dót akarta védeni. Mert azt ugyebár Ry is elismerte, hogy kissé elvetette a sulykot azzal a rángatás dologgal.
- Hát azért remélem, hogy látjuk még a köreinkben Remust.
- Miatta aztán igazán nem kell aggódnod, baba. Nagyfiú már, tud vigyázni magára – mosolygott Sirius. – Inkább azon gondolkozz, hogy mit csináljunk ma! Még dél sincs, szóval előttünk áll szinte az egész nap.
- Azt hittem, egész napra bezárkózunk – vallottam be őszintén, mire Sirius elvigyorodott.
- Nem csak a négy fal között lehet romantikázni – kacsintott, mire kissé elpirultam. – Lemehetnénk akár a strandra, vagy sétálni, esetleg motorozni…
- Többet rá nem veszel, hogy felüljek arra az izére – fintorogtam. – Egyszer is bőven elég volt. Viszont a strand ötlet tetszik – mosolyogtam. – Legalább felvehetem az új bikinimet – emelgettem a szemöldököm.
- Tényleg! Még nem is mondtad, hogy tetszett az ajándék! – kapott a szón Sirius.
- Imádom – hajoltam közelebb hozzá, hogy szinte a szájába suttogtam. – Egyedül választottad?
- Teljesen – vigyorgott önelégülten. – Megkértem az eladónőt, hogy mutasson pár szexi bikinit, de a felsorakoztatottak közül én választottam egyedül.
- Hát akkor neked jár a piros pont – mosolyogtam.
- Piros pont? – vonta fel a szemöldökét. – Azt hittem, ennél azért több jár annak, aki ennyi jóval halmoz el.
- Hm, majd még meggondolom, megérdemelsz-e többet – viccelődtem.
- Igeeeen? – vigyorgott rám nem túl sok jót ígérően. – Hát én pedig azt mondom, hogy igenis többet érdemlek.
Egy fél pillanat alatt lelökött magáról az ágyra és fölém tornyosult. A hirtelen mozdulattól aprót sikkantottam, de ő csak vigyorgott és sietve megcsókolt. Nevetve próbáltam szabadulni a körém záródó karjaiból, de persze hiába. Így aztán inkább belementem a játékba és visszacsókoltam, miközben egyre csak simogattam és nem tudtam betelni az érintéseivel. Szinte mágnesként vonzott magához a teste, egyszerűen rabul ejtett, képtelen voltam elszakadni tőle.
Mivel egyikünk sem igyekezett túlzottan, hogy megszakítsa a csókot – ami később persze más egyébbe torkollott -, csak órákkal később tudtunk elindulni a strandra.
Kéz a kézben sétáltunk a verőfényes napsütésben, miközben nevetve beszélgettünk a szülinapomon történtekről. Mivel szinte méterenként megálltunk csókot váltani, elég időigényes volt lejutni a partra, de végül csak odaértünk! Egy nem túl népes partszakaszon ledobáltuk a cuccainkat, aztán Sirius vigyorogva letepert és izzasztó homokbirkózás vette kezdetét. Hosszú percekig hemperegtünk a forró homokban, majd mikor már kissé lenyugodtak a kedélyek, lihegve telepedtünk le a törülközőinkre, hogy sütkérezzünk a fincsi, meleg napfényben.
- Van már terved estére? – kérdezte Sirius, miközben a hátamat kente be naptejjel.
- Még nincs – vontam vállat. – Miért kérded?
- Arra gondoltam, hogy esetleg átosonhatnál hozzám, miután apud elaludt, és tölthetnéd nálam az éjszakát.
- Ez igazán remekül hangzik – mondtam mosolyogva, majd tettetett ijedséggel fordultam hátra, hogy Sirius szemébe tudjak nézni. – De nem lehet!
- Ugyan miért ne lehetne? – vonta fel a szemöldökét gyanakvóan.
- Nem hiszem, hogy ezzel a kis „lányszöktetéssel” – mutattam idézőjelet – sikerülne belopnod magad apa szívébe.
- Amiről nem tud, az nem fáj neki – vágta ki magát Sirius, miközben hanyatt feküdt és kezét a feje alá tette. – Akár azt is mondhatnád, hogy Lilyéknél alszol, kétlem, hogy gyanakodna, vagy ilyesmi.
- Utálok hazudni neki – morogtam durcásan. Hasra vetettem magam és a törülköző csücskével kezdtem szórakozni.
- De azért előfordult már, nem? Úgy értem, nem ez lenne az első eset…
- Persze, persze – forgattam a szemem. – Szükséghelyzet szükségmegoldást kíván. De apa annyira… - egy pillanatig kerestem a megfelelő szót – jó apa. Nem állított fel nekünk szabályokat soha, vagy ha mégis, azok csak a mi érdekeinket szolgálták és nem is voltak túl radikális követelések. Szinte mindent megenged, ezért sosem hazudtunk neki, ha el akartunk kérezkedni valahová. Nem látom fair dolognak, hogy azzal hálálom meg a jóságát, hogy átvágom.
- Jó, jó, én nem erőltetek semmit – állította le Sirius a szentbeszédem. – Csak egy ötlet volt. De akkor majd kitalálok valami mást. Például filmezni azért átjöhetsz, nem? Nem muszáj ott aludnod, ha kell, tizenegyre hazaviszlek.
- Azért nem az oviban vagyunk – néztem rá lesajnálóan. – Nyár van, szóval egyáltalán nem kell időre hazaérnem.
- Akkor ezt megbeszéltük – vigyorgott rám. – Este érted megyek – nevetett. – Vagy addig el sem engedlek – tette hozzá, majd oldalra fordult és fél kezével átkarolta a derekamat.
- Na, vidd a mancsod! – toltam el a kezét nevetve, miközben a hátamra fordultam. – Nem akarok a bronzbarna testemen egy hófehér foltot – kacsintottam.
- Pedig akkor lenne, egy Sirius-lenyomatod – poénkodott. – Mindenki tudná, hogy hozzám tartozol.
- Egyszerűbb, ha a homlokomra tetováltatom a neved.
- Az drága – legyintett. – Ez ingyen van.
- Lehet, de én akkor sem kérek belőle – nyújtottam ki a nyelvem. – Az a célom, hogy lebarnuljak annyira, hogy jövő nyárig kitartson a színem.
- Hm, akkor ki kell találnom valami más megjelölési módot – kajánkodott.
Közelebb hajolt és apró csókot lehelt a számra, majd ajkával elindult lefelé és gyengéden elfordította a fejem, hogy jobban hozzáférjen a nyakamhoz. Néhány pillanatig lágyan csókolgatta azt, majd egyre hosszabb puszik következtek, amik végül már szinte harapdálásba mentek át. Mikor aztán Sirius egyik pillanatban jól megszívta a bőrömet, rögtön megvilágosodtam.
- Állj le! – kiáltottam rá, miközben kapálózva próbáltam szabadulni. Sirius azonban rám se hederített, óvatosan rám mászott és a kezeimet a fejem fölött a földnek szegezte. Esélyem sem volt kikecmeregni ebből a helyzetből, de azért próbáltam megnehezíteni Sirius dolgát. – Ne merd kiszívni a nyakam! – förmedtem rá, miközben ide-oda kapkodtam a fejem. – Hogy a fenébe takarom én ezt el nyáron? Ilyenkor még garbót sem lehet felvenni! Sirius! Apa ki fog akadni!
Sirius egy pillanatra abbahagyta a nyakam szívogatását és diadalittas mosollyal az arcán felém fordult.
- Azt hiszed, a homlokodon virító feliratot könnyebb lenne elrejteni a világ szeme elől?
A kezeimet még mindig lefogva megcsókolt, majd folytatta a kis akcióját ott, ahol abbahagyta. Mikor aztán már kellőképpen láthatónak ítélte a foltot, kéjesen nyalogatni kezdte az államat, majd haladt egyre lejjebb, a mellem felé. Veszettül csikizett, ahogy nyelve a bőrömet simogatta, kacarászva vonaglottam hát alatta, de ő még mindig nem eresztett. Halk sikkantásokat hallattam, és egyre izgágábban igyekeztem letornászni magamról, mert már kezdett kényelmetlenné válni a felállás.
Aztán az egyik pillanatban Sirius hirtelen eltűnt.
Amint megszabadultam a rám nehezedő súlytól, felültem és nagyokat pislogva néztem körül, hogy keressek valami magyarázatot a történtekre.
Sirius nem messze tőlem ért földet és dühösen tápászkodott fel a földről, miközben valaki más éppen fölém hajolt és aggódó hangon kérdezte:
- Jól vagy, Jess?
Amint meghallottam azt a jól ismert hangot, minden világossá vált. Luke volt az, aki erőszakkal lelökte rólam Siriust és most ott térdelt, fürkésző tekintettel meredve rám. Egy pillanatig levegőt sem bírtam venni a meglepődöttségtől, de Sirius hangja visszarángatott a valóságba.
- Mi a fenét képzelsz magadról Davenport? – rivallt rá, dühtől kipirult arccal.
- Te csak maradj távol Jesstől, oké?
- Nekem te csak ne mondd meg, hogy mit csináljak, oké? – gúnyolódott Sirius, miközben fenyegetően közelebb lépett hozzá. – Jess a barátnőm, ha nem tudnád!
- Az még nem jogosít fel arra, hogy bántalmazd!
Mi? Hogy bántalmazzon? Mégis mi a fenéről…
Úristen! Ez most komolyan azt hiszi, hogy Sirius akaratom ellenére csókolgatott? Jó, tény, hogy nem voltam teljesen benne a dologban, de azt azért nem mondhatnám, hogy zavart. Inkább élveztem. Bár most, hogy így visszagondolok, külső szemlélődőként bárki gondolhatta, hogy Sirius éppen meg akar erőszakolni. A kiáltások és sikolyok! Te jó ég…
- Álljatok le fiúk! – pattantam fel hirtelen, hogy közéjük állva elejét vegyem egy csúnya verekedésnek. – Luke – fordultam felé. – Nem történt semmi, nyugodtan elmehetsz.
- Hogy mondhatod, hogy nem történt semmi? – nézett rám hitetlenkedve. – A saját szememmel láttam, hogy mászott rád ez a kis…
- Igen, rám mászott! – vágtam a szavába, mert éreztem, hogy Sirius nem hagyná megtorlatlanul a személyét érő becsmérlő szavakat. – De nem erőszakoskodott! A barátom, és éppen… - pirulva hallgattam el, majd sietve megköszörültem a torkom és mélyen a szemébe néztem. – Azt hiszem, ez egyáltalán nem tartozik rád – mondtam élesen.
- Mint a partszakasz vízi mentője, köteles vagyok megvédeni a bajba jutottakat – váltott hivataloskodó hangnemre.
- Csakhogy én nem voltam bajban – mutattam rá. – Tudtommal nem számít bűnnek, ha egy szerelmes pár élvezi egymás társaságát.
- Ez már a közszeméremsértés határait súrolta – csikorgatta a fogait, miközben gyűlölettől izzó szemekkel vizslatott minket. Időközben közelebb húzódtam Siriushoz és nyugtatólag átkaroltam a derekát. Ez persze Luke-nak szemmel láthatóan nem tetszett.
- Ne túlozd el, Luke! Amíg van rajtunk ruha, semmilyen törvényt nem szegünk meg.
- Viszont mások pihenését és nyugalmát zavartátok vele – akadékoskodott tovább. – Az én feladatom pedig az…
- Hogy segíts a bajbajutottakon – fejeztem be a mondatát. – Nem értem, hogy akkor mit keresel még mindig itt. Ha jól tudom, a te helyed ott van – mutattam a vízi mentők számára fenntartott emelvény felé.
- Nehogy azt hidd, hogy végeztünk – fenyegette meg Siriust, majd egy utolsó, dühös pillantást vetett ránk, aztán sarkon fordult és elindult a standja felé.
- Már alig várom, hogy végre laposra verjem ezt a tahót – morgott Sirius, mire ingerülten felé fordultam.
- Nem lehetne hagyni a fenébe az egészet?
- Ez a második alkalom, hogy hagyom büntetlenül elmenni, de harmadik már nem lesz!
- Hihetetlen vagy! – vetettem oda, majd ideges léptekkel elindultam a víz felé.
- Most mi van? – szegődött a nyomomba Sirius. – Baj, hogy meg akarom védeni a becsületemet?
- Mért kell nektek, férfiaknak mindig bizonygatni, hogy jobbak vagytok, mint a másik?
- Te ezt nem értheted – rázta a fejét, mire én belegyezően bólintottam.
- Igazad van, én nem értem!
Sietősebbre vettem a figurát és néhány pillanattal később már a hűs habokban gázoltam egyre beljebb.
- Jess, szívem – hallottam Sirius hangját a hátam mögül, majd éreztem, ahogy kezével gyengéden végigsimít a karomon, aztán karja a derekam köré fonódott. – Most haragszol rám? – suttogta a fülembe, mire egész testemben megremegtem, de konokul hallgattam. – Mert én nem akarom, hogy neheztelj rám. Szeretlek. – Gyengéd csókot lehelt a nyakamra, aztán maga felé fordított és szájon csókolt.
- Azt hiszed, ennyivel el van rendezve? – vontam fel a szemöldököm néhány percnyi nyálcsere után.
- Talán tudok valamit, ami eltereli a gondolataidat – kacsintott és kezét a fenekemre csúsztatta.
- A szex sem mindenre megoldás – forgattam a szemem, mire kajánul elvigyorodott.
- Ki beszélt itt szexről? – Kicsit eltolt magától és megemelt, mintha csak egy tollpihe lennék. – Mély levegő! – kiáltotta, majd minden erőfeszítés nélkül elhajított, én pedig sikítva placcsantam bele a vízbe valamivel odébb.
Egész délután a strandon hülyültünk: hol a vízben nyomtuk egymást a víz alá – ami persze annyit jelentett, hogy Sirius szadizott engem, én pedig visítva és egyre több vizet nyelve merültem alá, majd bukkantam fel -, hol pedig a parton süttettük magunkat a késő júliusi napfényben. Mondanom sem kell, hogy én, személy szerint az utóbbi verziót részesítettem előnyben.
A délután hamar tovaszállt, mi pedig fáradtan, néma csöndbe burkolózva kullogtunk hazafelé. Sietve lepörgettem magamban a nap eseményeit és elégedettség töltött el, ahogy visszaemlékeztem a délután legvidámabb pillanataira. Luke kis magánakcióját leszámítva tökéletes nap volt, Siriusszal kettesben, minden gondtól mentesen. Lopva oldalra sandítottam a mellettem lépdelő Siriusra és újra elcsodálkoztam rajta, mennyire odavagyok érte. Persze ez egyáltalán nem meglepő, az ember lánya már akkor belezúg, ha csak ránéz. Szokás szerint most is istenien nézett ki: víztől nedves, éjfekete haja lazán göndörödve keretezte tökéletes vonásokkal megáldott arcát; izmos karja ragaszkodóan pihent a derekamon; kifogástalan felsőtestét pedig ezúttal nem takarta ruha, így minden nehézség nélkül gyönyörködhettem benne. Egyszerűen tökéletes volt, akár egy görög isten. De én nem csak azért szerettem, ahogy kinéz – persze ez sem volt utolsó szempont. Imádtam a csókjait, az érintéseit, azt, ahogy rám néz, ahogy mosolyog, ahogy hozzám szól, becézget, megnyugtat, felvidít, vagy éppen győzköd. Néha persze kicsit kajla, de csakis a szó legpozitívabb értelmében. A legeslegjobb és egyben legmegdöbbentőbb az egészben pedig az volt, hogy tudtam, ő is szeret.
- Mi az, miért nézel? – kérdezte Sirius, mikor észrevette, hogy figyelem. Pirulva lehajtottam a fejem és zavartan motyogtam valamit. – Micsoda? – megállt, kezével az állam alá nyúlt és megemelte, kényszerítve ezzel, hogy rá nézzek.
- Szeretlek – ismételtem immár határozottabban. Közelebb léptem hozzá és lábujjhegyre álltam, hogy megcsókolhassam. Persze még így is csak az álláig értem, de a dolgomat megkönnyítendő Sirius lejjebb hajolt és száját az enyémre szorította.
- Én is téged – mondta pár pillanattal később, homlokát az enyémnek támasztva. – Akkor este átjössz filmezni? – kérdezte, miközben továbbindultunk.
- Persze! Gyorsan felfrissítem magam és már megyek is.
Néhány perccel később már a házaink elé is értünk.
- Bejössz? Megvárhatnál lent, Derek szerintem itthon van.
- Jól van, de siess – nyomott egy puszit a számra, aztán besétáltunk a lakásba.
- Hát te meg hol voltál egész nap? – lépett ki a nappaliból apa tálcával a kezében. Sirius, amint meglátta apát, elengedte a kezem és idegesen megköszörülte a torkát.
- Jó napot Mr. Stuart! – köszönt udvariasan, én pedig sietve a nyakamba raktam a törülközőt, hogy valamennyire eltakarjam a Sirius alkotta vörös foltot.
- Szervusz, Sirius! – üdvözölte apa is kedvesen. – Hogy vagy mostanság? Rég láttalak.
- Köszönöm, megvagyok – mosolygott Sirius. – Jess-szel lementünk a strandra úszni egyet és igen elszaladt az idő. Remélem, nem haragszik, hogy elraboltam a lányát.
- Ó, ugyan! – legyintett apa, miközben átmentünk a konyhába és ő a mosogatóba pakolta a koszos edényeket. – És jól szórakoztatok?
- Igen, nagyon vicces nap volt – válaszoltam Sirius helyett mosolyogva. – Teljesen kipurcantunk, kéne valami energiapótló. Van vacsi?
- Nem akartam főzni, szóval rendeltem pizzát. Van még pár maradék szelet – mutatott a hűtő irányába.
- Jó lesz? – kérdeztem Siriust, mire ő bólintott.
- Persze.
Kényelmesen megvacsoráztunk, miközben hallgattuk apa beszámolóját valamilyen munkahelyi pletykáról. Örömmel konstatáltam, hogy nem mutat semmiféle ellenséges érzelmet Sirius irányába, bár tudtam, hogy még csak nem is sejti, mi van köztünk valójában.
- Na, én felmegyek lezuhanyozni – álltam fel a vacsora végeztével. – Akkor megvársz? – fordultam Sirius felé, aki kicsit ijedt pillantással nézett rám és fejével apa felé bökött, mire én megnyugtatóan elmosolyodtam. – Sietek.
- Mentek valahová? – kíváncsiskodott apa, miközben a vizes edényeket törölgette és pakolta a helyére.
- Csak hozzánk filmezni – mondta Sirius. – Persze csak ha nem gond – tette hozzá zavartan. – Időben hazahozom Jesst.
- Jaj, ne hülyéskedj! Élvezzétek csak ki a nyarat! Már úgysincs sok belőle – sóhajtott apa.
- Na, jó én nem akarom hallani, milyen gyorsan telik az idő és, hogy mindjárt megint suli – forgattam a szemem, majd elindultam felfelé. – Max húsz perc – kacsintottam Siriusra a lépcső aljából, aztán felsprinteltem a fürdőbe és bevetettem magam a zuhany alá.
Bő tíz perc alatt lecsutakoltam magam, aztán törülközőbe csavarva átmentem a szobámba, hogy felöltözzek. Mikor aztán azzal is kész voltam, egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörben és már indultam volna le, mikor valamin megakadt a szemem. Azon túl, hogy egy kisebb mandarin nagyságú, zöld-kék folt virított a nyakamon, valami mást is sikerült felfedeznem. Az elmúlt napokban nem sűrűn nézegettem magam a tükörben, most pedig ijedten vettem észre, hogy mintha a karjaim és a combjaim vastagabbak lennének, mint legutóbb. Így jobban belegondolva, már korábban is feltűnt, hogy néhány ruhám kicsit szűk, de azt hittem, csak összementek a mosásban. De ezek szerint én kezdtem hízni, ami persze korántsem nyugtatott meg. Igaz, hogy az elmúlt időben többet ettem a kelleténél, de azt hiszem erre jócskán megvolt az okom azzal a sok lelki kavarodással, ami közbejött. Elhatároztam, hogy ezután megpróbálok odafigyelni, mit eszek és mennyit. A csudának hiányzik egy elhízás most, mikor végre összejöttünk Siriusszal. A végén még szakít velem… Na, jó, ezt én sem gondolhatom komolyan. Ő nem olyan.
- Na, végeztél? – jelent meg hirtelen mögöttem, átkarolva a derekam.
- Jesszus! – ijedtemben halkat sikkantottam és hevesen dobogó szívvel léptem odébb Siriustól. – Hol van apa? Le akarsz bukni?
- Azt mondta, elugrik a boltba pár cuccért – magyarázta Sirius, aztán újra közelebb lépett és átölelt. – Izgi ez a titkolózós dolog, mi? – emelgette a szemöldökét, mire felnevettem.
- Inkább stresszesnek nevezném – mondtam, miközben kezeimmel a mellkasát simogattam.
- Na, akkor gyorsan menjünk át hozzánk, nehogy idegösszeroppanást kapj itt nekem – viccelődött, majd kézen fogott és elindultunk lefelé.
Siriusnál pattogtattunk ki kukoricát, aztán miután vagy fél órát vitatkoztunk a film kiválasztásán, elkezdtünk nézni valami vígjátékot.
- Sirius, ez szörnyű – nyávogtam fél óra múlva. – Nézzünk valami mást!
- Jess, minden lehető filmet lehurrogtál, amim van – mondta, miközben le sem vette szemét a képernyőről. – Mi mást nézhetnénk?
- Nézzünk tévét – vontam vállat. – Ott csak van valami értelmes…
De nem volt, így végül úgy döntöttünk, inkább nem is nézünk semmit. Vagyis én döntöttem úgy. Sirius pedig megsértődve azon, hogy nekem semmi nem elég jó, átment a konyhába mosogatni.
- Bocs, hogy nem akarom arra pazarolni az időmet, hogy szar filmeket nézzek – forgattam a szemem, miközben a pultnak támaszkodtam Sirius mellett.
- Nem kéne ennyire kritikusnak lenned. Te sem örülnél, ha leszólnák a filmedet – mutatott rá Sirius.
- Ami nincs, azt nehéz lenne leszólni – sóhajtottam, mikor eszembe jutott, hogy még sehol nem vagyok a feladatommal, holott már mindjárt itt az évkezdés. – Milyen nap lesz holnap?
- Hétfő. Miért?
- Bele kéne húzni ezzel a forgatás dologgal. Nem akarok az utolsó pillanatban kapkodni és elrontani mindent.
- Hát a holnapot szerintem el is felejtheted – rázta a fejét Sirius. – Túl késő van, hogy szólni tudj mindenkinek.
- Hm, igaz – értettem egyet. – Akkor marad a kedd. Majd holnap irkálok pár sms-t.
- Csak szólj, mire menjek át, és én mindenben szívesen segítek – fordult felém Sirius a mosogatás végeztével.
- Még mindig segíteni akarsz? – néztem rá kételkedve. – Egy ilyen elviselhetetlenül elégedetlen csajnak, mint én?
- Rám mindig számíthatsz – mondta, majd puszit nyomott a homlokomra. – Én így is szeretlek.
- Köszönöm – nevettem. – Én is téged.
A következő hét eszeveszett gyorsasággal telt el. Hétfőn Sirius, én, Lily és James elmentünk vásárolni a szomszéd városba, aztán beültünk a moziba (ha már a vasárnapi filmezés elmaradt) és megnéztük a legújabb horrort, amit vetítettek. Én egész idő alatt be voltam tojva és végig Sirius kezét szorongattam, ő meg csak mosolygott rajtam és biztonságot nyújtó karjaiba zárt. Lily és James szerintem nem sokat láttak a filmből, mert végig egymást falták, de végül is ez a legegyszerűbb módja annak, hogy valaki legyőzze a félelmét. És még élvezetes is, szóval meg tudom érteni őket.
Mikor James hazavitt minket – az ő kocsijával mentünk, mert bár Sirius felajánlotta, hogy én mehetek vele motorral, köszöntem szépen, nem kértem belőle –, Sirius bejött és ismételten beszélgetett egy sort apával, aki szemmel láthatóan egyre jobban megkedvelte. A hét folyamán egyre többet volt nálunk, mikor apa is otthon volt és megesett, hogy így hármasban, néha Derekkel együtt négyesben órákig elbeszélgettünk minden féléről. Apa megint meghívta Siriust vacsorára, így aztán kedd este, miután egész délután a forgatási próbán aszalódtunk Siriusszal, kellemes hangulatban megvacsoráztunk, aztán segítettünk apának elpakolni, én meg hazakísértem Siriust és mielőtt elváltunk volna, megegyeztem vele, hogy ha továbbra is ilyen jól mennek a dolgok, akkor valamikor a héten bejelentjük apának a nagy hírt.
Végül aztán csütörtökön került sor a dologra, mikor is Siriusszal ismételten az egész napot együtt töltöttük és az aznapi forgatás befejeztével nálunk lébecoltunk a nappaliban. Apa kimondottan jó hangulatban ért haza, én pedig sikeresen rábeszéltem Siriust, hogy mivel jobb alkalom aligha lesz, most kéne megejteni azt a bizonyos beszélgetést. Összességében azt hiszem, egész jól fogadta a dolgot. Bár tény, hogy mire a történet végére értünk, jócskán alábbhagyott a jókedve, de nem kezdett ordítozni, és Siriusra sem nézett gyűlölködő tekintettel – ahogy Luke-kal tette anno. Persze a szentbeszéd tőle sem maradt el, szóval Sirius ismét fel lett szólítva rá, hogy vigyázzon rám, ne bántson meg, satöbbi… Minden esetre jó érzés volt végre legálisan átmenni Siriushoz, ami persze továbbra is gyakorta előfordult.
Ez a néhány nap volt életem legboldogabb időszaka. Siriusszal sülve-főve együtt voltunk, olykor Lily és James is csatlakoztak hozzánk és négyesben múlattuk az időt. Dót is hívtuk persze, de ő mereven elzárkózott minden olyan programtól, ami magában hordozta a lehetőséget, hogy összefusson Ryannel. A parkos incidens óta nem beszéltek, mert Dodo még mindig nem döntötte el, mi lenne a legjobb számukra. Bevackolta magát a szobájába és minket is alig akart fogadni, mikor meglátogattuk. Azt mondta, még gondolkodnia kell és tisztáznia magában ezt a dolgot. Eleinte még próbáltunk a lelkére beszélni Lilyvel, de egy idő után meguntuk, hogy minden szavunk süket fülekre talál, és békén hagytuk.
A Dodóval kapcsolatos kis problémán kívül azonban volt még egy-két dolog, ami beárnyékolta mindennapjaim boldogságát. Többek között bizonyos rejtélyes telefonhívások, amiket Sirius kapott néhanapján. Az egész dolog szerdán kezdődött, mikor is épp nála ebédeltünk a forgatási szünetben, én pedig egy pár percre kimentem a mosdóba és ahogy mentem vissza, furcsa beszélgetésfoszlányok ütötték meg a fülemet.
- Nem… - hallottam Sirius komoly hangját. – Fogd már fel, hogy nem érek rá! – Bekukucskáltam a konyhaajtón és láttam, hogy telefonon beszélget valakivel. Nekem háttal állt, így nem vett észre, én viszont minden szót tisztán hallottam. - Aha… Az még akkor volt, most már teljesen más a helyzet… Barátnőm van! – erősködött, aztán valamivel hosszabb szünet következett. – Szeretem – mondta kissé határozatlanul. A hangjában csengő bizonytalanság aztán már engem is jól kihozott a sodromból, szóval beléptem a konyhába és erőteljesen megköszörültem a torkom, mire Sirius ijedten fordult felém. – Sajnálom, téves hívás, itt nem lakik semmiféle… Matias – hadarta, majd sietve kinyomta a mobilt.
- Ki volt az? – próbáltam nyugalmat erőltetni a hangomra, de valahogy nem igazán ment.
- Senki – vont vállat. – Téves hívás volt. – Nem akartam elhinni, hogy képes letagadni az egészet.
- Emlékszel mit ígértél néhány nappal ezelőtt? – kérdeztem csalódottan.
- Pontosan mire gondolsz? – vonta fel a szemöldökét értetlenkedve.
- Hogy sosem fogsz hazudni nekem! – kiáltottam rá, mire hátrált egy lépést. – Azt ígérted, mindig őszinte leszel, most pedig képes vagy a szemembe hazudni? – Még nekem is idegennek csengett a hangomban megbújó düh és számonkérés, Sirius pedig aztán pláne döbbent képet vágott.
- Jess, minden rendben? – lépett óvatosan közelebb, de én a fejemet ráztam.
- Miért kellett hazudnod? – szegeztem neki, elengedve a fülem mellett a kérdését.
- Mert egyáltalán nem fontos, hogy ki volt az.
- Ha nem fontos, akkor miért nem lehet elmondani? – cirkuszoltam tovább. – Azt hittem, ez a kapcsolat az őszinteségre épül. Szóval ki vele! Mégis ki az, akinek ennyire nehezedre esik minden kétséget kizáróan kijelenteni, hogy van barátnőd és szereted őt? – Sirius hallgatott, én pedig kezdtem egyre türelmetlenebb és mérgesebb lenni. – Valami csaj volt, igaz?
- Jess, miért kell ennek ekkora feneket keríteni? Mondtam, hogy nem lényeges.
- De nekem az! – erősködtem. – Szóval? – néztem rá várakozóan.
- Igen – sóhajtott. – Egy lány volt.
- Ismerem? – faggattam tovább kifejezéstelen arccal.
- Futólag – fintorgott. – Kim volt az.
- Kim? – vontam fel a szemöldököm. – Az a könnyűvérű kis ribanc, akit megdugtál, hogy bosszút állj rajtam Patrick miatt?
- Jess! – nézett rám Sirius hitetlenkedve. – Állítsd le magad!
- Ugyan Sirius, ne szépítsük a dolgot! Bárkivel összefeküdtél volna csak, hogy engem bánts! – rivalltam rá.
- Neked teljesen elment az eszed? Hogy mondhatsz ilyet?
- Ez az igazság! Ti férfiak mind egyformák vagytok! Minden lány csak arra kell nektek, hogy a szexuális szükségleteiteket kielégítse! – üvöltöttem a képébe.
- Hallod egyáltalán, miket hordasz itt össze? – lépett közelebb. – Azt akarod, mondani, hogy csak a szex miatt vagyok veled?
- Mi másért? – hüppögtem könnyezve.
- Talán mert szeretlek? – váltott kedvesebb hangnemre Sirius, miközben átkarolt. – Ennyire nehéz ezt elhinni?
- A telefonban valahogy nem tűntél túl határozottnak – gúnyolódtam egyre sebesebben csorgó könnyekkel.
- Te nem ismertél túl jól korábban – törölgette a könnyeimet gyengéden. – Nem tudhatod, mennyire új ez nekem még. Nem szoktam meg, hogy kapcsolatban éljek.
- Ez igazán bíztató – morogtam. – És akkor most mi lesz? – néztem rá sírástól feldagadt szemekkel. – Szakítani akarsz velem? – Éreztem, ahogy ismét elerednek a könnyeim, a következő pillanatban pedig már szinte zokogtam. – Mert én nem… – hüppögtem – nem bírnám ki, ha… ha… - Nem bírtam befejezni a mondatot. Sirius nyakába vetettem magam, arcom a mellkasába fúrtam és olyan erővel szorítottam magamhoz, ahogy csak bírtam.
- Sss – nyugtatgatott, miközben a hajamat simogatta. – Nem akarlak elhagyni, Jess. Épp most mondtam, mennyire szeretlek. – Kicsit eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni. – Mindennél jobban szeretlek! Te vagy az életem. Nem is tudom, mihez kezdenék nélküled.
Nos, ilyen és ehhez hasonló esetek történtek a napokban: egyszer csak elkezdtem sírni és alig bírtam abbahagyni, máskor meg minden ok nélkül a lehető legjobb kedvem volt. Előfordult, hogy a legapróbb kis butaság miatt kaptam fel a vizet és veszekedtem azzal, aki éppen kéznél volt. Egyszóval igencsak elviselhetetlenné váltam, amit nem egy ember meg is jegyzett. De nem ez volt az egyetlen furcsaság abban az időszakban.
Azon kívül, hogy a súlyom továbbra is csak nőtt, én pedig képtelen voltam megállni, hogy ne egyek fel minden kezem ügyébe akadó ételt, többször megesett, hogy reggelente émelyegve ébredtem fel, olykor még hánytam is, vagy éppen napközben hirtelen elgyengültem és el is estem volna, ha Sirius nem kap el. Egyszer például, mikor épp a kamerát állítgattam, hogy megtaláljam a megfelelő szöget, hirtelen kicsúszott a lábam alól a talaj és néhány pillanatra el is ájultam. Sirius egy idő után kezdett aggódni az egészségem miatt és egyre csak azt hajtogatta, hogy menjek orvoshoz, én viszont semmi értelmét nem láttam a dolognak, hisz ezek csak apró kis rosszullétek, semmi több. Legalábbis akkor még ezt gondoltam…
Végül aztán mégis kénytelen voltam ellátogatni a kórházba.
Egyik nap ugyanis épp a fürdőszobai szekrényemet takarítottam, mikor az egyik polcon találtam egy kis kék dobozocskát, ami bontatlanul pihent a sminkes táskám és a hajszárítóm között. Ahogy a kezembe vettem a tamponos dobozt, elgondolkodtam rajta, mikor is volt az utolsó menstruációs ciklusom és ijedten döbbentem rá, hogy már vagy egy hete meg kellett volna jönnie. Nem akartam rögtön a legrosszabbra gondolni, de ahogy visszagondoltam a reggeli hányingerekre, a nagy súlynövekedésemre, a hiszti rohamaimra és rosszulléteimre, nem tudott nem eszembe jutni, hogy…
- De nem, az nem lehet – motyogtam magamnak, mintegy kizárva a lehetőségét annak, hogy ilyen előfordulhat velem.
Attól fogva, hogy eszembe ötlött ez a képtelen gondolat, egyszerűen nem tudtam másra gondolni. Éjjelente ezzel aludtam el, reggel ez volt az első, ami eszembe jutott és naponta nem egyszer előfordult, hogy annyira belemerültem a gondolatimban, hogy nem hallottam, ahogy Sirius hozzám beszél. Ennek persze az lett a következménye, hogy Sirius kezdte furcsállni a viselkedésem és sokszor gyanakodva fürkészett. Többször is megkérdezte, minden rendben van-e, és mivel nem akartam feleslegesen ráhozni a frászt, egyre csak bizonygattam, hogy semmi gond. Senkinek nem mondtam el a feltételezésem, bár olykor-olykor erős késztetést éreztem, hogy legalább Lilyt beavassam. De végül mindig úgy döntöttem, hogy ha valakinek tudnia kell erről, az csakis Sirius lehet.
Így aztán, hogy ne csak feltételezéseket oszthassak meg szívem szerelmével, hanem esetlegesen kész tények elé állíthassam, kénytelen voltam elmenni egy vizsgálatra. Annyira féltem, mint még életemben soha. Egyre biztosabban éreztem, hogy ezek a tünetek nem lehetnek puszta véletlenek, valami összefüggés csak van! És ha nem is az, amire én gondolok, még mindig lehet valamilyen egyéb betegség, vagy ilyesmi.
Mivel ugyebár senkinek nem mondtam egy szót se erről az egészről, kénytelen voltam egyedül elmenni orvoshoz. Siriusnak azt hazudtam, hogy az egyik barátnőmmel találkozom, ő pedig nem firtatta a dolgot. Szörnyen éreztem magam, hogy nem mondtam igazat neki, de az ő érdekében tettem.
Ahogy ott álltam a nagy, fehér épület előtt, minden erő kiszállt a lábamból és azt hittem, menten összeesek. Néhány percig csak ácsorogtam ott, hevesen dobogó szívvel, aztán mikor rájöttem, hogy hiába késleltetem a dolgot, attól semmivel nem lesz jobb, mély levegőt vettem és elindultam a megfelelő szárny felé.
*
Lassú léptekkel sétáltam az út szélén, zsebre tett kézzel Sirius háza felé. A nap erős sugarai lángcsóvaként égették a bőröm, amitől patakokban folyt rólam a víz. A bejárati ajtó előtt egy pillanatig haboztam, majd remegő kézzel megnyomtam a csengőt. Sirius egy fél perc múlva már az ajtóban állt és csodálkozva nézett rám.
- Hát te? Nem éppen egy találkozón kéne lened? – Puszit nyomott a számra, aztán beinvitált és becsukta mögöttünk az ajtót. Átsétáltam a nappaliba és megálltam vele szemben. – Valami baj van? – kérdezte aggódva, ahogy az arcomat fürkészte.
- Nem volt semmiféle találkozóm – mondtam néhány pillanatnyi csend után. A hangom meglepően nyugodt volt, ahhoz képest mit is akartam tulajdonképpen bejelenteni.
- Nem? – értetlenkedett Sirius. – De hát az mondtad…
- Hazudtam – fojtottam belé a szót. – Nem akartalak feleslegesen megijeszteni, ezért nem mondtam el, hogy orvoshoz megyek.
- Orvoshoz? A rosszullétek miatt? Nem kellett volna egyedül elmenned – simított végig az arcomon, amitől én még pocsékabbul éreztem magam. Fogalmam sem volt, hogyan fog reagálni a mondandómra, de valahogy nem is akartam megtudni. Még mindig nem hittem el, hogy ez velem történik meg.
- Jess? – húzogatta el a kezét a szemem előtt, mire sietve megráztam a fejem. – Nem tűnsz túl jókedvűnek – méregetett. – Mit mondott a doki?
- Sirius, én… - a hangom elcsuklott, Sirius pedig ijedten pislogott rám.
- Mi a baj? – Lehajolt, hogy az arcunk egy vonalba kerüljön és megfogta a kezem. – Jess, ugye semmi komoly? Mondd, hogy minden rendben van veled!
- Hát, ezt azért így nem mondanám – hajtottam le a fejem, de Sirius megemelte az állam, és mélyen a szemembe nézett.
- Akármi legyen is az, együtt megoldjuk – nyugtatgatott. – Tudod, hogy rám mindig számíthatsz. Szóval?
- Az a helyzet… – Mély levegőt vettem és könnyektől csillogó szemmel Siriusra sandítottam, aki egyre nyugtalanabbul nézett rám. – Hogy terhes vagyok.
