Az Isten hozott itthon parti
- Hát én esküszöm, nem értem a férfiakat – panaszkodtam Lilynek a telefonba. Mikor reggel felébredtem, első dolgom volt, hogy felhívjam őt és elmeséljek mindent, ami tegnap este történt. – Siriusról gondoltam legkevésbé, hogy visszautasít egy ilyen ajánlatot. Azt hittem, szeret független lenni.
- Talán csak addig, amíg a függetlenség azt jelentette, hogy nem veled van.
- Lily, korán van még az ilyen mondatokhoz… - sóhajtottam. – Megmondanád nyíltan és világosan, mire gondolsz?
- Hát jó… - Zizegő hangokat hallottam a telefonban, és máris elképzeltem, hogyan kászálódik ki Lily az ágyából, hogy aztán fel és alá járkáljon a szobájában. Más esetben én is ezt tenném, de most valahogy nincs kedvem mozogni. – Szóval, Sirius egész eddig azt bizonygatta, hogy nem akar járni senkivel, igaz?
- Hát… - Kicsit elbizonytalanodtam. – Most, hogy így jobban belegondolok, egyszer mintha említette volna, hogy már unja az egyedüllétet.
- Akkor ne csodálkozz, hogy rád vetette magát – mutatott rá Lil. – Annyira tudtam, hogy tetszel neki! – Gondolom most teli szájjal vigyorog. – Emlékszel? Már mikor először megláttalak titeket együtt, megmondtam, hogy…
- Szuper, hogy itt ajnározod magad, de ez hol segít rajtam? – fojtottam belé a szót.
- Ne játszd már a mártírt Jess! Itt egy tök jó pasi, aki járni akar veled, nem értem, miért nem egyezel bele. Azt hittem te is nagyon kedveled őt.
- Én kedvelem és nem is arról van szó, hogy… na, álljunk csak meg egy percre! – Fura nekem ez a csaj, valami nem stimmel vele. – Lily?
- Mi van? – kérdezte türelmetlenül.
- Te most komolyan azt akarod, hogy járjak Siriusszal? – vontam fel a szemöldököm.
- Miért? Szerintem tök szép pár lennétek – méltatlankodott.
- És mi lett a mondással, miszerint minden férfi faszkalap?
- Azt Dó szokta mondani…
- Te meg egyetértesz vele! Jesszus, Lil, mi ütött beléd? Most komolyan. Te annyira kapcsolat ellenes voltál! Még Luke-ot is utáltad!
- Őt nem azért utáltam, mert jártál vele, hanem mert nem szimpi.
- Akkor sem értelek. Eddig akárhányszor felmerült a kérdés, hogy járjak-e valakivel, vagy sem, te mindig azt hangoztattad, hogy ez az egész nagy hülyeség, egyáltalán nincs értelme és inkább maradjak szabad és független. Most meg egyenesen rá akarsz beszélni, hogy dobjam el magamtól az egyedüllét lehetőségeit?
- …
Síri csend.
- Lil!
- Mi van?
- Hát én is ezt kérdezem! – csattantam fel. – Szóval?
- Nem tudom… Csak szimpatikus nekem ez a Sirius gyerek, ennyi az egész.
- Aha, persze – gúnyolódtam. – Vagy talán James hatása van a dologban?
- Dehogy! – Túl hamar vágta rá, itt valami van…
- Tényleg, mi is van veletek mostanában? – faggatóztam.
- Semmi különös.
- Sirius valami olyasmit mondott, hogy néha összejártok. Igaz ez?
- Néha találkozgatunk, igen.
- Randiztok?
- Nem! – tiltakozott. - Ezek csak olyan kis összefutások, vagy mi a szösz.
- És hol szoktatok összefutni?
- Itt-ott.
- Pontosabban? – Valamit titkol. Ha nem így lenne, nem kéne minden szót harapófogóval kihúzni belőle.
- Néha átjön – vallotta be kelletlenül. Hoppá.
- Aha. – Kis szünetet tartottam, aztán megköszörültem a torkom. – És lefeküdtetek már?
- Jaj, Jess! Nem kell mindjárt a legrosszabbat feltételezni! – méltatlankodott.
- Legrosszabbat? Azt hittem ez a legjobb – nevettem fel. – Szóval akkor nem?
- Nem, ez a legrosszabb.
- Úgy értem, akkor még nem voltál együtt vele?
- Nem – mondta határozottan.
- És akkor tulajdonképpen mi van köztetek? Mert én már tényleg nem értem ezt az egészet.
- Nem vagy egyedül – sóhajtott. – Igazából nem tudom, mi van velünk. Úgy értem, jó vele, meg kedves, figyelmes, gyengéd…
- De? – Nem kell az ömlengős rész.
- De félek – vallotta be.
- Attól, hogy bánt? – ámultam el.
- Dehogy! – háborodott fel. – Sosem emelne rám kezet. Azt hiszem…
- Úgy értettem, hogy lelkileg bánt – forgattam a szemem.
- Ja, azt is kétlem – mondta zavartan.
- Akkor mitől félsz?
- Attól, hogy én bántom meg őt – mondta halkan. – Te tudod a legjobban, hogy még nem igazán volt komoly kapcsolatom, szerelmes meg pláne nem voltam még. És félek, hogy nem tudnék hűséges lenni hozzá. Már annyira megszoktam ezt a fajta életet, nem hiszem, hogy könnyű lenne átváltani a ragaszkodó barátnő szerepére.
- Talán nem könnyű, de nem is lehetetlen.
- Gondolod, hogy képes lennék rá? Jaj, Jess, te mindenkinél jobban ismersz, szerinted meg tudom tenni?
- Az attól függ.
- Mitől?
- Hogy mennyire fontos neked.
- Azt hiszem jobb lesz, ha nem jövök össze vele – mondta néhány másodpercnyi csend után.
- Mi? Miért? Az előbb még azon gondolkodtál, hogy talán…
- Igen, de én tényleg nem akarok lecövekelni egy fiú mellett. Fiatal vagyok, nyár van, bulik, pasik, nem akarom, hogy valaki állandóan a nyakamban lihegjen és ellenőrizgessen. Ha tényleg akar valamit, akkor vár, míg én is kész leszek rá.
- Ő sem várhat a végtelenségig – mutattam rá. – És szerintem nem is nézné ölbe tett kézzel, hogyan enyelegsz más pasikkal.
- Tudom. De most miért, szerinted mit kéne tennem? – kérdezte indulatosan. – Vegyünk például téged. – Na, ne már… - Te sem akarsz összejönni Siriusszal, mondván, hogy élvezni akarod a függetlenséget.
- Az teljesen más eset…
- Nem, nem más! Én sem akarok belebonyolódni most semmi komolyba, nem akarok Jamesszel járni, ahogy te se Siriusszal. Ennyi! – Fáradtan sóhajtottam. Nehéz eset ez a lány, nagyon nehéz.
- Szóval akkor most senki nem fog járni senkivel? – kérdeztem.
- Pontosan! – helyeselt. – Bár én még mindig tartom magam ahhoz, hogy szép pár lennétek Siriusszal…
- Lil! Hagyj már békén ezzel! – csattantam fel. – Akkor én sem foglak győzködni Jamesről.
- Jó, jó, megbeszéltük.
- Szuper – mondtam fáradtan. – Később átjössz?
- Aha, csak még rendet kell raknom a szobámban, mert anya ki van akadva a kupi miatt. Nem értem, miért… Én lakok itt és nekem így is jó.
- Hát azért csak pakolj össze, hátha James váratlanul meglátogat – kajánkodtam.
- Jess!
- Bocs, de nem hagyhattam ki – nevettem. – Akkor gyere, ha végeztél.
- Még meggondolom – morgolódott. – Na, szia.
- Szia – köszöntem vigyorogva, és leraktam a telefont.
Bezárkóztam a fürdőmbe és gyorsan lezuhanyoztam, aztán vizes fejjel lekullogtam a földszintre és szétnéztem a konyhában. Elég nagy kupi volt… Csomó mosatlan edény, meg minden szanaszét. Mélyet sóhajtottam és a hűtőhöz léptem. Kivettem egy joghurtot, az egyik szekrényből a müzlit, meg egy tálat. Leültem az asztalhoz és a tálba öntöttem egy adag müzlit, rá meg a joghurtot. Gyorsan bekanalaztam, aztán a mosogatóba raktam a tálkát.
Vonakodva nekiláttam a rendrakásnak: helyére pakoltam néhány cuccot, aztán mosogatni kezdtem. Már hosszú percek óta csak a víz monoton csobogása és a tányérok, evőeszközök, poharak csörömpölése törte meg a csendet. Halkan dúdolgattam magamban, miközben épp egy üvegtálat mostam.
- Jó reggelt – kiáltott valaki a fülembe hirtelen, miközben átkarolta a derekam.
- Áááááá! – Ijedten sikoltottam fel, miközben a szívem majd’ kiugrott a helyéről. Ráadásként a tálat is sikerült hozzácsapnom a mosogató aljához, szóval szilánkokra tört az egész, én meg ügyetlenül megvágtam a kezem, plusz még a szappanos víz jól csípte is a sebet.
- Jess, jól vagy? – kérdezte Sirius, miközben mellém lépett és a kezébe vette vérző kezemet.
- Megvesztél? – förmedtem rá. – A frászt hoztad rám te idióta! – A szívem még mindig hevesen vert és a fájdalmam sem akart enyhülni.
- Ne haragudj, én csak kicsit rád akartam ijeszteni – nézett rám bocsánatkérően.
- Hát az sikerült – morgolódtam. – Nem vészes – rántottam ki a kezem az övéből. – Megoldom.
- Hagyd, hogy segítsek – kérlelt, miközben várakozón felém nyújtotta a mancsát. Kelletlenül belehelyeztem az enyémet, mire rögtön vizsgálgatni kezdte a sebet. – Nem túl mély – állapította meg néhány pillanattal később. – Van itthon valami fertőtlenítőtök?
- Nincs! – vágtam rá rögtön. Fúj, dehogy! Az tök csíp!
- Nem baj, a víz is jó. – Kezemet a csap alá tartotta és megnyitotta a hideg vizes csapot. Jól esett a víz égő bőrömnek. – Jobb? – kérdezte mosolyogva.
- Egy fokkal – vallottam be.
- Van itt valahol egy ragtapasz?
- Valamelyik fiókban biztos.
- Keresek – mondta. – Addig ülj le és töröld szárazra kicsit a seb szélét!
Kezembe nyomott egy halom papírtörlőt, én pedig szófogadóan leültem a konyhaasztalhoz és próbáltam a lehető leg fájdalom mentesebben megtörölgetni a kezem. Néhány pillanattal később Sirius elém állt egy doboz tapasszal. Felé nyújtottam a kezem, ő meg tiszta profin leragasztotta a még mindig vérző sebemet, majd gyengéden simogatni kezdte a betapasztott felületet.
- Hát, kösz az ellátást - mondtam esetlenül, mikor már kezdett kínossá válni a csönd. Kivettem a kezem az övéből, mire lemondóan sóhajtott és leült velem szemben. – Amúgy mi szél hozott errefelé? És egyáltalán hogyan jöttél be? – érdeklődtem.
- Hát én kopogtam – magyarázkodott Sirius -, de senki nem nyitott ajtót. Szóval lenyomtam a kilincset, hátha mázlim van és nincs bezárva, és láss csodát, mázlim volt!
- És miért jöttél? – kérdeztem kíváncsian.
Ó, talán meggondolta megát és mégis bevállalja az olyan barátságot, hogy néha smárolunk?
Hát ez elég szánalmasan hangzott… Még jó, hogy nem mondtam ki hangosan.
- Derekhez jöttem.
- Ó – nyögtem csalódottan. Még csak nem is hozzám? Ez gáz!
- Igen, kihívott focizni a közeli pályára. Azt mondta lesz ott pár srác, szóval tudunk rendesen játszani. Én meg még szóltam Jamesnek, hogy csatlakozzon, szóval biztos jó lesz. – Csak most néztem meg jobban a ruházatát. Tényleg elég sportosan festett. Rövidgatya, foci cipő, lábszárvédő, feszülős ujjatlan. Elég szexi látvány volt.
- Értem – mondtam színtelen hangon. – Hát akkor sok sikert. Szólok Dereknek – keltem fel, és már indultam volna az emeletre, mikor Sirius utánam szólt.
- Jess, várj! – Megálltam a lépcső aljában és kérdőn néztem rá. – Nem akarsz kijönni, szurkolni? – kérdezte mosolyogva.
- Hát, nem is tudom… - Elgondolkodtam egy picit. Lily úgyis átjön délután, akkor kimehetnénk együtt. – Végül is…
- Szuper – vigyorgott.
*
- Lily – szóltam bele a mobilomba, mikor már a szobámban voltam. – Gyere át! Most!
- Mi? – értetlenkedett. – Miért?
- Megyünk meccset nézni – mondtam vigyorogva.
- Jaj, Jess, tök meleg van, nem akarok a napon főni – nyávogott.
- Hát, kár… Pedig James is ott lesz – sóhajtottam. Remélem, ez megteszi a hatását.
- James? – kérdezett vissza Lily. Bingó!
- Aha. Sirius, James, Derek, meg még egy csomó kisportolt hím. Csupa izmos szépfiú. Ki tudja, talán még a felsőjüket is leveszik – vetettem fel. – Hisz tényleg elég meleg van…
- Tíz perc és ott vagyok – vágta rá Lily, mire felnevettem.
- Azért össze ne törd magad a nagy sietségben – gúnyolódtam.
- Vegyél fürdőruhát – parancsolta, aztán lerakta a telót.
Fürdőruhát? Mondjuk, legalább tudunk napozni, miközben a fiúkat bámuljuk, így összekötjük a kellemest a… kellemessel. Elvigyorodtam, aztán a gardróbhoz léptem és előcibáltam a piros fürdőruhámat. Rávettem egy farmerszoknyát, felkaptam a táskám és beledobáltam pár szükséges cuccot. Mikor kiléptem az ajtómon, épp Derekkel futottam össze, aki Siriushoz hasonló szerelésben feszített és csodálkozva nézett rám.
- Nocsak… Visszatértél önnön száműzetésedből? – kérdezte gúnyosan.
- Haha – fintorogtam. – Vicces vagy…
- És hová készülsz? – kérdezte, miközben elindultunk lefelé.
- Lilyvel elmegyünk megnézni a meccseteket – mondtam mosolyogva.
- Hm, nem látok nálad pomponokat, Lil hozza őket? - piszkálódott.
- Hülye – vágtam hátba vigyorogva épp, mikor leléptünk az utolsó lépcsőfokról.
- Akkor mehetünk? – állt fel Sirius, miután kezet rázott a bátyámmal.
- Nem kéne megvárni Jamest? – kérdeztem.
- A pályához jön – vont vállat Sirius.
- Jó, de Lil még nincs itt – mutattam rá. – Őt viszont megvárjuk.
- De így elkésünk – nézett az órájára Derek.
- Akkor menjetek – forgattam a szemem. – Odatalálunk egyedül is.
- Akkor ott találkozunk – intett búcsút a két fiú, majd beszélgetve elhagyták a házat.
Kivettem egy palack vizet a hűtőből és a táskámba raktam, aztán kiültem a lépcsőre a ház elé, miután bezártam az ajtót. Feltettem a napszemüvegem és hátrahajtott fejjel élveztem, ahogy a napsugarak csiklandozzák a bőrömet.
- Na, szia, csajszi! – köszönt Lily már messziről. – Többiek? – vonta fel a szemöldökét.
Rajta is csak egy szoknya volt, meg hát a fürdőruhája. Zöld. Nagyon jól állt neki. A haját copfba kötötte és kutatva nézett körül.
- Előre mentek – mondtam, miközben felálltam és elindultunk a közeli sportpálya felé.
Mire odaértünk már parkolt ott pár autó. Lilyvel egymásra vigyorogtunk, aztán kecsesen odalejtettünk a fiúkhoz.
- Hali – köszöntünk mosolyogva.
Sirius és James jól végigmértek minket, aztán James odalépett Lilyhez és adott neki két puszit az arcára. Vagyis inkább a szája sarkába. Lily csak mosolygott tovább és szempilláit rebegtetve nézett fel a nála legalább egy fejjel magasabb fiúra.
- Na, végre itt vannak a lányok – lépett ki a csoportból Ryan és szorosan magához ölelt. – Már azt hittem, megint nem látlak hónapokig. – Játékosan összekócolta a hajam én meg nevetve nyomtam puszit az arcára.
- Jaj, Ry baba ne viccelj! Tudod, hogy nem bírom sokáig nélküled – kacsintottam.
- Ez a te egyetlen szerencséd – cirógatta meg a pofimat.
- Jessica? – hallottam magam mögül egy tétova hangot. Megfordultam és szembe találtam magam egy rövid, szőke hajú vigyorgó sráccal.
- Jeremy! – ugrottam a nyakába boldogan. – Hát te hogy kerülsz ide? – kérdeztem vigyorogva. – Azt hittem, Amerikában vagy.
- Hazajöttem – mondta vidáman. – Hiányoztatok – ölelt át kedvesen, aztán felkapott és forogni kezdett velem.
- Semmit nem változtál – nevettem bután. Régen is mindig ezt csinálta.
- Te viszont egyre csinosabb vagy – bókolt, miután letett. – Hogy csinálod?
- Hagyd abba! – ütöttem meg játékosan, miközben fülig pirultam.
- Pedig igaza van – lépett elém egy magas, vörösesbarna hajú fiú.
- Mi van itt ma? Régen láttuk egymást parti? – kérdeztem nevetve, miközben két puszit nyomtam Jason arcára.
- Inkább régen láttuk Jessica Stuartot buli – viccelődött. – Az elmúlt időben nagyon eltűntél – biggyesztette le a száját.
- Volt pár… km… problémám – makogtam.
- Igen, Jess szörnyen magába zuhant egy nemrég történt szakítástól – karolt át tettetett féltéssel az én egyetlen bátyám.
- Fogd be! – morogtam, miközben leráztam magamról a kezét.
- Kit kell megverni? – kérdezte rögtön Jason.
- Senkit – mondtam mosolyogva.
- Na, most már játszunk is, vagy csak dumálni jöttetek ki? – lépett oda hozzánk egy türelmetlen fickó. A háta mögött néhány idegen srác bőszen bólogatott és morgolódott magában.
- Ez az fiúk – mondtam vigyorogva. – Pályára!
- Aztán el ne felejts minden mellbedobással szurkolni – kacsintott rám Jeremy.
Futólag körbenéztem, és láttam, hogy Lily meg James még mindig beszélgetnek egy kicsit távolabb, Sirius pedig engem figyel. Sötét tekintettel nézett rám, mintha valami rosszat tettem volna, aztán mikor Derek odakiáltott neki, egy utolsó gyilkos pillantást vetett rám, aztán beállt a helyére. Néhány pillanattal később James is csatlakozott hozzá, én meg Lilyvel letelepedtem a pálya szélén a fűre és Siriuson kezdtem gondolkodni.
Vajon mi baja lehet? Reggel még semmi baja nem volt, most meg úgy néz rám, mintha meg akarna ölni. Csak nem féltékeny? De hisz ezek a srácok csak a barátaim! Ha már őket nem bírja elviselni körülöttem, mi lesz más, idegen fiúkkal? Jaj, de nehéz eset ez a gyerek…
- És, mit beszéltetek Jamesszel? – fordultam Lily felé. Reméltem, hogy ő majd eltereli egy kicsit a gondolataimat.
- Semmi extrát… - vont vállat. – Kért egy szerencsecsókot – tette hozzá mosolyogva.
- És adtál neki? – kérdeztem vigyorogva.
- Nem – rázta meg a fejét. – De mondtam neki, hogy ha nyernek, kap egy győztes csókot.
- Te aztán megéred a pénzed – nevettem fel hangosan.
- Hát legyen már valami inspirációja a gyereknek, nem? – kacsintott rám.
- Kegyetlen vagy.
- Lehet. De élvezem a hatalmat – sóhajtott.
- Azt látom… De azért annyira ne húzd szegény srác agyát.
- Megszólalt a kisangyal – gúnyolódott.
- Mi van?
- Te nem láttad Sirius arcát, mikor a srácokat ölelgetted? – vonta fel a szemöldökét.
- Nem – vallottam be. – Miért, milyen képet vágott?
- Hát kábé, mint aki mindjárt nekimegy valamelyiküknek és a lelket is kiveri belőle.
- Hm.
Tekintetemmel megkerestem Siriust a pályán és figyeltem milyen átszellemült arccal fut a labdával a kapu felé, hogy aztán egy gyönyörű gólt rúgjon a jobb felső sarokba. Örömében a levegőbe bokszolt, aztán összecsapta a tenyerét Jamesszel és rám nézett. Megeresztett egy önelégült vigyort, majd visszakocogott a pálya közepére.
- Jess – húzogatta el az arcom előtt párszor a kezét Lily. – Itt vagy?
- Persze – ráztam meg kissé a fejem.
- Szóval, a vak is látja, hogy Sirius féltékeny.
- Igen… De mit csináljak vele? Nem fogok azért minden fiúval két lépés távolságot tartani, mert Mr. Blacknek valami nem tetszik.
- Jogos.
- És még csak nem is járunk – mondtam. – Mi lenne, ha a barátnője lennék? Magához láncolna és nem mehetnék egyedül sehová, vagy mi?
- Azért őt is meg lehet érteni. Hisz tetszel neki.
- Ez még nem jogosítja fel rá, hogy megsértődjön, ha mással lát. Te sem örülnél, ha James jelentet rendezne, mert mással beszélgetsz, nem igaz?
- Sirius nem rendezett jelenetet – mutatott rá Lily.
- Még – javítottam ki. – Te mondtad, hogy nem állt távol tőle. – Lily fáradtan sóhajtott, megrázta a fejét és hanyatt vágta magát a füvön.
Én tovább figyeltem a játékot, főként Siriust. Még ilyen izzadtan és sárosan is jól nézett ki. Elszántan futkosott ide-oda a pályán a labdát hajkurászva. Persze a csapat többi tagja sem volt rest, ők is minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy minél több gólt lőjenek, és minél kevesebbet kapjanak.
A meccs vége előtt pár perccel kettő-kettő volt az állás. Épp az ellenséges csapatnál volt a labda, de Sirius ügyesen elorozta azt, majd megindult az emberek között szlalomozva a másik kapu felé. Ott átadta a labdát a mellé érő Jamesnek, aki lazán begurította a hálóba. A fiúk erre olyan hangosan kezdtek kurjongatni, hogy szerintem még a szomszéd városban is hallották. Egymásra ugrálva ölöndültek a pálya közepén, majd felénk vették az irányt. Lilyvel vigyorogva felálltunk és a fiúk elé szaladtunk.
- Nyertünk! – kiáltott boldogan Sirius és felkapott, hogy jól megszorongasson.
Nocsak, már nem haragszik?
- Gratulálok – mondtam nevetve, miután letett.
- Szép játék volt – nyújtotta a kezét gratuláció céljával Lily Jamesnek. A fiú megragadta a kezét és magához rántotta őt, mire Lil felsikkantott.
- És hol marad a győztesnek járó csók? – kérdezte James vigyorogva. Már mindenki őket nézte. Lily csábos mosolyt villantott rá, majd hevesen megcsókolta.
- Húúúúú – kiáltották többen is, de Lily szemmel láthatóan nem zavartatta magát. Lábát James dereka köré fonta és egyre szenvedélyesebben csókolta. A fiú letérdelt és hanyatt döntötte Lilyt a fűben, majd fölé mászott és szinte ráfeküdt.
- Szobára gyerekek! – nevetett Derek, mikor meglátta a csókolózó párost.
- Én nem kapok? – suttogta a fülembe sejtelmes hangon Sirius, miközben hátulról átkarolta a derekam.
- A barátok tudtommal nem csókolóznak – vetettem oda neki, miközben lefejtettem magamról a karját. Szembe fordultam vele és adtam egy puszit döbbent arcára. – Ügyes voltál – dicsértem meg még utoljára, aztán a pálya széléhez sétáltam, hogy összeszedjem a cuccaimat.
A fiúk elkezdtek hazafelé szállingózni, vagy kocsmázni, nem tudom… Lily néhány percig még csókolózott Jamesszel, aztán búcsúzóul még egyszer gratulált neki, majd karon ragadott és elindultunk hazafelé.
- Rendesen rád vetette magát – nevettem, mikor már csak ketten voltunk.
- Vad és szexi – sóhajtott Lily.
- A tökéletes pasi számodra, mi?
- Imádnivaló – mondta meg sem hallva a megjegyzésem.
- Azt hittem, ott fog magáévá tenni a pálya közepén – vigyorogtam.
- Hát, én is – kacsintott.
- Amikor hozzátok megy, akkor is mindig ilyen heves?
- Legtöbbször – bólintott Lil.
- És hogyan állítod le, ha nagyon beindul?
- Nem az a kérdés, hogy őt hogyan állítom le, hanem hogy magamat – sóhajtott. – Nehéz neki ellenállni.
- Nem értem… Ha te is akarod, akkor mi akadálya van még a dolognak? – Lily lehajtotta a fejét és előre szegezett tekintettel sétált tovább mellettem. – Lil?
- Hát… - kezdte tétován. – Kicsit tartok attól, hogy ha megtörténik a dolog, utána már nem is akarna velem lenni.
- De te nem is akarsz vele járni – mutattam rá.
- Attól még jól esik, hogy ő viszont szeretne – vont vállat. – És amúgy is jól érzem magam vele. Nem akarom, hogy békén hagyjon.
- Hát rajtad kiigazodni sem egyszerű feladat – nevettem, mire sértődötten felhorkantott.
- Mintha te könnyebb eset lennél – morgolódott.
- Na, nehogy nekem itt megsértődj – karoltam át. – Majd alakítunk egy „ne is próbálkozz, mert úgysem ismersz ki minket” klubbot – vetettem fel, mire Lily halkan kuncogott.
- Benne vagyok.
Időközben elértünk a házunkhoz.
- Nem alszol itt ma? – kérdeztem.
- Á, reménytelen – rázta a fejét Lil. – Még nem végeztem a szobámmal és anya csak úgy engedett el, hogy megígértem, befejezem, mikor hazaérek – forgatta a szemét.
- Hát akkor menj csak Hamupipőke, takaríts kicsit, hátha jön a szőke herceg fehér lovon és kiszabadít rabságodból – vigyorogtam.
- Remélem, fekete lesz, és fekete lovon jön – nevetett Lily.
- Átírod a mesét? – vontam fel a szemöldököm.
- A mesében is barna a herceg – nyújtotta ki rám a nyelvét. – Szóval annyira nem.
- Hát, ahogy neked jó, drágám – kuncogtam. – Akkor majd hívlak holnap. – Búcsúzóul megöleltem, aztán bementem a házba.
Arra számítottam, hogy csend és nyugalom fogad majd, ugyanis reméltem, hogy Derek elment a többiekkel sörözni. De persze, mint tudjunk, a dolgok sosem úgy alakulnak, ahogy Jessica Stuart elképzeli, így nem meglepő, hogy mikor beléptem az ajtón, hangokat hallottam a nappali felől. Bekukkantottam és legnagyobb döbbenetemre Sirius, James és Derek épp a tévé előtt ültek és valami DVD-t néztek.
- Hát ti hogyhogy nem kocsmáztok? – léptem be a szobába, mire minden szem rám szegeződött. Főleg egy csillogó kék szempár…
- Jess! – pattant fel Sirius. – Átjöttünk filmezni – mondta vigyorogva. – Nem csatlakozol?
- Van sör is – lóbált meg egy üveget Derek. – Gyere!
Vállat vontam és beültem az egyik fotelbe, miután magamhoz vettem egy üveg sört.
- És mit néztek? – kérdeztem.
- Fűrész – vigyorgott Derek.
- Ne már! Tudod, hogy utálom azt a szart!
Nem bírom a véres és gusztustalan cuccokat.
- Ha félsz, nyugodtan hozzám bújhatsz – ajánlotta Sirius. – Megvédelek – kacsintott, mire Derek és James belenevettek a sörükbe.
- Nem nézhetnénk mást? – kérdeztem Derektől, meg sem hallva Sirius kajánkodását. – Végső állomást például…
- Az tök lejárt.
- Akkor valami mást. Amibe nincs vér.
- Az a lényeg… - jegyezte meg James.
- Legyen valami kaland, vagy akció.
- Nemzet aranya?
- Százszor láttuk. Halálos iramban?
- Ósdi.
- Megvan! – lelkesült fel Sirius. – Nézzük az Angyalok és démonokat.
- Az nincs meg nekünk – mondtam.
- Akkor áthozom. Na?
- Hát végül is, jó – egyezett bele Derek.
Így aztán néhány perccel később, mikor Sirius visszatért a filmmel, elkezdtük nézni. Még nem láttam előzőleg, és nagyon lekötött. Eleinte annyira nem érdekelt, de aztán egyre izgalmasabb lett és már pisilni se akartam kimenni, nehogy lemaradjak valamiről, pedig nagyon kellett.
- Állítsd le egy kicsit – kértem Dereket.
- Minek? – vonta fel a szemöldökét.
- Pisilnem kell.
- Hát hajrá.
- De nézni is akarom. Szóval addig állítsd le.
- De siess – morgolódott, de azért leszünetelte.
Gyorsan kifutottam a földszinti mosdóba és könnyítettem magamon, aztán visszasiettem a nappaliba, hogy újra birtokba vegyem a kényelmes fotelem. Azonban mire beértem, valaki már ült a helyemen.
- Derek! Menj vissza a kanapéra!
- Ülj oda te! – vetette oda félvállról, miközben beindította a filmet.
Pufogva zuttyantam le Sirius mellé, aki vigyorogva emelgette a szemöldökét.
- Ennyire nem tudsz elszakadni tőlem? – kérdezte suttogva.
- Nem jókedvemből vagyok itt. És fogd be, mert nem tudok figyelni – korholtam le.
Pár percig csend volt és zavartalanul néztem a filmet, aztán feltűnt, hogy Sirius suttyomban közelebb húzódott hozzám. És egyre csak közelebb jött, én meg próbáltam távolodni tőle, de a kanapé karfája egy idő után megakadályozott a menekülésben, Sirius pedig vigyorogva hozzám simult, miközben kezét a háttámlára rakta mögöttem.
Mit csinál már megint? Nem azt mondta, hogy ez neki így nem megy? Akkor miért nyomul ennyire?
Egyik pillanatban még hozzám dörgölőzött, másik pillanatban pedig már átkarolt és gyengéden magához húzott. Eléggé meghökkentem, de végül is, ha neki ez jó, akkor ki vagyok én, hogy elrontsam az örömét? Szóval belesimultam az ölelésébe és kissé hozzá bújtam. A mellkasára hajtottam a fejem és sután átöleltem.
Hát megint itt vagyok: Sirius karjaiban. Kicsit furcsán érzem magam, hisz itt van James és Derek… De úgy tűnik, észre sem vesznek minket. Hát jó, akkor nézzük szépen tovább a filmet. A franc! Most miért kell, hogy elálmosodjak? És megint egyre nehezebbek a szempilláim…
*
Hm, ez jó. Selymes bőr simogatja az enyémet az arcomon, végigsúrolja a számat, le a nyakamon, a kezemen, az oldalam mentén, aztán újra elölről. Mocorogni kezdtem és közelebb bújtam ahhoz a puhához, ami félig alattam volt.
- Jess – suttogott egy bársonyos hang a fülembe.
- Ne hagyd abba – motyogtam, miközben még jobban magamhoz szorítottam.
- Jól van baba, maradok.
Na, álljunk csak meg… Baba? Senki nem szólít így.
Kinyitottam a szemem, és laposakat pislogva körülnéztem. Egy kéz simogat, én pedig a kéz tulajdonosán fekszem.
- Aludj csak…
- Sirius? – kaptam fel a fejem. – Jesszus! – Sietve felültem és távolabb húzódtam tőle. Derek és James felszívódtak, a szobában halvány fényt adott egy égő lámpa, de odakint már nagyon sötét volt. Vajon meddig alhattam? Sirius karjai között… - Mióta vagyok baba? – vontam fel a szemöldököm, mire elmosolyodott.
- Illik rád – mondta, mire elhúztam a szám.
- Nem vagyok cicababa – durcáztam.
- Nem is. Csak simán baba. Egy aranyos baba.
- Most lealacsonyítasz? – ráncoltam össze a homlokom, de ő csak vigyorgott. – Figyelj, bocs, hogy így elaludtam, meg minden… - mondtam feszengve. – Biztos összenyomtalak.
- Nem kell szabadkoznod, teljesen kárpótolt, hogy nézhettem, ahogy alszol. – Hát erre totál elpirultam.
- Akkor én most megyek…
- Aludni? – vonta fel a szemöldökét Sirius.
- Olyasmi.
- Most keltél fel – jegyezte meg. – Nem érdekel a film vége? Megnézhetnénk – ajánlotta.
- Hát… - Tényleg jó film volt. – Oké, nézzük meg.
Szóval Siriusszal befejeztük a filmet, aztán kimentünk a konyhába enni valamit.
- Nem is vagyok éhes – csuktam be a hűtőajtót néhány percnyi keresgélés után. – Amúgy a többiek hová lettek? – kérdeztem, miközben leültem Siriusszal szemben.
- James hazament, Derek pedig Ninához.
- És miért nem keltettetek fel?
- Édesen aludtál – vont vállat.
- Legközelebb nyugodtan keltsetek fel – mondtam zavartan. – Viszont én most megyek, bedőlök a pihe puha ágyamba, és szerintem te is jobban tennéd, ha hazamennél és aludnál egyet. Elég ramatyul festesz.
- Kösz – mosolyodott el. – Akkor szép álmokat!
Felkelt, odahajolt hozzám és adott egy puszit, majd utoljára végigsimított az arcomon és elindult az ajtó felé. Én meg csak néztem, hogy sétál el ez az isteni jó pasi, akinek a karjai között nemrég még békésen szundikáltam.
Mikor becsukódott mögötte az ajtó, felsóhajtottam, aztán lustán elindultam az emeletre. Beléptem a szobámba, kinyitottam az ablakot és kicsit kihajoltam levegőzni. Láttam, ahogy Sirius bemegy a házába és egy pillanattal később felgyulladt odabent a villany.
Elléptem az ablaktól és az ágyra vetettem magam. Elég fáradt voltam, pedig egész nap nem csináltam semmit, sőt, még aludtam is. Na, mindegy, a lényeg, hogy végre megint a kényelmes ágyikómban fekszem, és semmi nem akadályoz, hogy mély és lehetőleg minél hosszabb álomba szenderüljek.
*
- Áááááá – hallottam a visítást, aztán valami rohadt nehéz csapódott a hátamnak, amitől totál úgy éreztem, hogy eltört minden csontom; esküszöm, még a roppanást is hallottam!
- Au! – nyüszítettem, miközben az a valami, ami rám esett elkezdett püfölni.
- Jess, szívem, annyira hiányoztál! – sikította a fülembe, miközben úgy ölelt, hogy azt hittem, mentem összeroppant.
- Dorothy Fine! – kiáltottam jó hangosan. Meg is tette a hatását a kiabálásom, mert drága barátnőm rögtön abbahagyta a birkózást és lemászott rólam. Fájdalmas nyöszörgések közepette a hátamra fordultam és szenvedő képpel néztem korai látogatómra.
- Hülye vagy? – méltatlankodott, miközben a fülét dörzsölte. – Megsüketültem.
- Hát az a minimum – morogtam. – Én kábé lerokkantam. – A hátamat masszírozva kikászálódtam az ágyból és végigmértem barátnőmet. – Visszajöttél – mondtam vigyorogva, mire ő is elmosolyodott és újonnan rám vetette magát, szóval rövid úton ismét az ágyamon kötöttünk ki.
- Úgy hiányoztál – mondta megint.
- Azért meg ne erőszakolj! – nevettem, miközben ügyesen lelöktem magamról. – Te is hiányoztál – mondtam mosolyogva és szorosan megöleltem. – De legközelebb várhatnál az üdvözléssel addig, amíg felébredek.
- Bocs, de ezt nem hagyhattam ki – kuncogott. – Te mondjuk jobban viseled, mint Lily.
- Nála is voltál? – csodálkoztam. Köztudott, hogy Lily semmit nem utál jobban, mint azt, ha valaki felébreszti.
- Aha – húzta ki magát Dó. – Akkora sikítozást rendezett, hogy csodálkozom, hogy te nem ébredtél fel rá. Csak sajnos elég hamar túltette magát az első döbbenetén, aztán már inkább dühösnek tűnt, szóval vett egy párnát és jó alaposan elvert vele, miközben egyre csak azt hajtogatta, hogy lehetek ilyen kegyetlen, idióta, köcsög, és így tovább. Szóval jobbnak láttam eljönni.
- És ezek után még volt bátorságod velem is próbálkozni? – vontam fel a szemöldököm. – Nem féltél tőle, hogy én is úgy reagálok, mint Lil?
- Nem érdekelt volna. Ez az arc, amit vágtatok minden pénzt megér – vihogott.
- És mikor jöttél vissza? – kérdeztem, mikor már az ágyamon ültünk törökülésben egymással szemben.
- Most, nemrég. És már alig várom a beszámolóitokat – mondta csillogó szemekkel.
- Akkor szerintem legjobb lenne áthívni Lilyt és tartani egy kádpikniket – lelkesültem fel rögtön.
- Szuper ötlet – bólogatott Dó. – Van itthon valami rágcsa?
- Fú, nem hiszem. Figyelj, lent van a konyhapénz abba a pohárba, tudod. Vegyél ki belőle és menj át bevásárolni, légyszi. Én meg felhívom Lilt, meg összekészülődök, jó?
- Oksi – pattant fel az ágyról, és a következő pillanatban már el is tűnt.
- Szuper – vigyorogtam magamban és már nyúltam is a telefonomért. – Szia Lil – szóltam bele, mikor álmos hangú barátnőm felvette.
- Komolyan az a tervetek mára, hogy az őrületbe kergessetek? – morogta.
- Gyere át! – utasítottam, meg sem hallva méltatlankodását. – Dó beszámolót akar, és kádpiknikezünk.
- Kádpiknik? – élénkült fel. – Azt már olyan rég csináltuk…
- Tudom, de most fogunk, szóval told ide a feneked – mondtam és kinyomtam a telefont. Rögtön tárcsáztam is a következő számot.
- Hm? – motyogta egy hang a második csengés után.
- Ry? Szia. Bocs, hogy ilyen korán, de gondoltam szólok, hogy este buli nálunk.
- Na, és milyen alkalomból? – érdeklődött már kicsit nagyobb lelkesedéssel.
- Dó hazajött és tartunk neki meg Lilynek egy Isten hozott itthon partit – magyaráztam. – Szóval csődítsd össze a fontosabb embereket kérlek. Gondolok itt most olyanra, mint Tyler, Jason, Jeremy, Andrew, Simon, Kristin, Anette, April, Kathy, meg a többiek.
- Jó, jó csajszi, meg lesz rendezve a dolog. Mire hívjam az embereket?
- Fú… Még le kell valahogy szerelnem apát is. Legyen, mondjuk kilenc.
- Oké, ne aggódj, én ezt elintézem. A többit rendezed? Vagy segítsek még valamiben?
- Édes vagy – mosolyogtam -, de szerintem a többi menni fog. Ha még kéne valami, hívlak.
- Jól van csajszi, akkor este találkozunk.
Oké, akkor a vendégek már megvannak, mi kell még? Zene, pia, kaja… és apa. Lehet, az Derek dolga lesz.
Átszaladtam a bátyám szobájába és kopogtatás nélkül berontottam.
Most így visszagondolva, ez nem volt épp biztonságos ötlet, akárki (mondjuk Nina) lehetett volna nála pucéran. De szerencsére csak ő durmolt az ágyában, szóval odamentem hozzá és felráztam.
- Mit akarsz? – kérdezte mogorván. Hát igen, senki nem szereti, ha felébresztik.
- Segítened kell! – Derek csak felhorkantott és átfordult a másik oldalára. – Estére bulit szervezek a csajoknak, szóval ki kell iktatnod valahogy apát.
- Miféle buliról beszélsz?
- Dodo hazajött és üdvözlő partit kell csinálnunk neki meg Lilynek. A vendégeknek Ryan szól, én elintézem a kaját, meg a piát, tied a zene, meg apa. Oké?
- De mit mondjak apának?
- Találj ki valamit – vontam vállat. – Meg akkor intézd el a zenét, jó?
- Jó, meglesz – morogta. – De most már hagyj aludni! – intett az ajtó felé, miközben a párnáját a fejére húzta.
Fantasztikus! Akkor már csak a kaja meg a pia van hátra. Azt könnyedén elintézem, majd megkérem Siriust, hogy jöjjön el velem vásárolni, mert ugye nekem még nem adnak alkoholt.
Bementem a szobámba, gyorsan átvedlettem, fogat meg arcot mostam, aztán kereső útra indultam. Összeszedtem néhány párnát meg takarót, amivel majd jól kibéleljük a kádat és belemászunk hárman, hogy édességet zabálva teljesen kibeszéljük magunkból az elmúlt idők eseményeit. Azóta csináljuk ezt, mióta egyszer Dó az ő házukban a kádba akart elbújni előlünk, miután szakított a pasijával. De Lilyvel sikeresen megtaláltuk, bemásztunk mellé és jól megvigasztaltuk. Attól fogva rendszeresen összehoztunk egy ilyen kádpikniket, csakhogy az évek múlásával már az én kádam is egyre kisebb lett hármunk számára, pedig elég méretes az a kád… Szóval kisebb nyomorgások árán, de azért még máig élvezzük ezeket a kis összeröffenéseket.
- Hahó, megjöttünk! – hallottam lentről a kiáltást.
- Gyertek fel! – ordítottam vissza.
Hangos dobogást hallottam a lépcső felől, meg egy kis lökdösődést, taszigálást, aztán két vigyorgó fej kukucskált be a szobába.
- Na, megtörténtek az előkészületek? – kérdezte Dó.
- Persze – kacsintottam. – Trónhelyünk máris régi pompájában ragyog – mutattam a kipárnázott kádra. – Megvan a muníció?
- Naná – mutatta fel a szatyornyi édességet.
- Ugye tudjátok, hogy nem egészséges ilyen korán ennyi szemetet enni – jegyezte meg Lily. – Én még csak nem is reggeliztem.
- Én se – húztam el a számat. – Mi lenne, ha sütnénk palacsintát? – kérdeztem csillogó szemekkel.
- Emlékezz vissza, múltkor is mi lett a vége – mondta figyelmeztetően, de mosolyogva Dó.
Hát igen… Kicsit elszabadult a pokol, mert mindenki mindent egyszerre akart csinálni, míg végül sikeresen kiborítottuk az egész tál palacsintatésztát, és mindannyian csupa maszatosak lettünk, a konyháról nem is beszélve.
- Jó, de reggeliznünk tényleg kéne – mondtam elgondolkodva. – Maradjatok itt, csinálok pár szendvicset és felhozom, jó lesz az úgy?
- Tökéletes – vigyorgott Lily. – Én sajtkrémet kérek, nem vajat, és paradicsomot, ha van.
- Én vajat kérek, tudod, hogy utálom a sajtkrémet – mondta Dó. – És paprikát, jó?
- Vettem a rendelést – kacsintottam. – Akkor pár perc és jövök. Addig vackoljátok be magatokat a kényelmes kis odúnkba.
Leszaladtam a konyhába, és összedobtam pár szendvicset. Már épp indultam volna velük fel, amikor kopogtattak. Morgolódva leraktam a tálcákat, aztán a bejárati ajtóhoz futottam és szélesre tártam.
- Szia – köszöntem lelkesen az ajtóban ácsorgó Siriusnak.
- Helló – üdvözölt sármosan mosolyogva. – Bocs, hogy ilyen korán rád török, de muszáj visszakérnem a DVD-met. Elfelejtettem, hogy odaígértem az egyik haveromnak és most fogunk találkozni, szóval…
- Persze! Egy perc. – Berohantam a nappaliba, kikaptam a DVD-t a lejátszóból és már futottam is vele Siriushoz. – Tessék – nyújtottam át.
- Köszi. Akkor én most megyek is. Szia. – Már indult volna, de utána szóltam.
- Sirius! Várj! – ragadtam meg a karját. – Jó, hogy jöttél, úgyis beszélni akartam veled.
- Igen? – vonta fel a szemöldökét. – És miről?
- Szeretnélek meghívni téged meg Jamest estére hozzánk. Tudod, Dodo hazajött és bulit szervezek neki meg Lilynek. Igazán átjöhetnétek, szeretnélek titeket bemutatni neki.
- Öhm, persze. Akkor… Mire jöjjünk?
- Olyan kilencre.
- Oké, akkor kilenckor itt leszünk.
- És lenne még valami – mondtam zavartan. – Egy szívességről lenne szó.
- Mondd csak! – Kicsit tartózkodónak tűnt, mintha nem is igazán akarná hallani a kérésem.
- Á, mindegy, felejtsd el, megoldom máshogy – mondtam letörten.
- Jess – lépett közelebb, mire kissé hátrahőköltem. – Miről van szó?
- Csak… - Ahogy belenéztem a szemeibe már megint elvesztettem a fonalat. Olyan csillogóak, olyan kékek, olyan igézőek. Megráztam a fejem, és a földre szegeztem a tekintetem. – Csak nekem kell beszerezni a piát meg a kaját és gondoltam eljöhetnél velem, mert elmúltál tizennyolc meg minden és neked már adnak alkoholt – felnevetett. Most ezen miért kell nevetni?
- Én leszek a beszerzőtök? – kérdezte vigyorogva, mire kuncogva bólintottam. – Hát nem is tudom… Megrontsam a kisebbeket? – sóhajtott színpadiasan. – Hát jó – mondta végül.
- Komoly? – néztem rá hálásan. – Szuper!
- És, mikor menjünk? – érdeklődött. – Meg egyáltalán hova?
- Pár kilométerre van egy nagyobb élelmiszer bolt. Ott megtalálunk mindent.
- És hogy hozzuk el? – vonta fel a szemöldökét.
- Ez jó kérdés – idegesen a hajamba túrtam és tanácstalanul néztem rá. – Nincs ötleted?
- Hát, talán ha nagyon szépen kérem, James kölcsön adja a kocsiját – mondta elgondolkodva. – Majd megpróbálom.
- Isten vagy – ugrottam a nyakába örömömben és cuppanós puszit nyomtam az arcára. – Király buli lesz!
- Az biztos – mosolygott kedvesen. – Akkor mire jöjjek érted?
- Olyan kettőre, ha tudsz.
- Naná, akkor, kettőkor – kacsintott, aztán ő is adott egy puszit és búcsút intve elindult a háza felé.
- Na, végre! – támadtak le a lányok, mikor felértem a szendvicsekkel. – Azt hittük már sosem érsz vissza. – Elvettek egy-egy szendót és majszolni kezdték.
- Közbe betoppant Sirius – mondtam félvállról.
- És ezt csak így mondod? – kerekedtek el Dó szemei, miközben majdnem félre nyelt. – Miért nem szóltál, hogy itt van? Be kell mutatnod!
- Dodo, nyughass! – szólt rá Lily. – Sirius már foglalt – jegyezte meg somolyogva.
- Ó, ne már! – csattant fel Dó.
- De igen, mégpedig a mi kis Jess-szünk az, aki meghódította azt az ártatlan fiút.
- Mi van? – nézett rám elképedve Dodo. – És Luke?
- Luke egy seggfej – prüszkölte dühösen Lil, mire Dó még jobban elcsodálkozott.
- Lányok, valaki elmondaná végre, mi a franc folyik itt? Három hétig nem vagyok itthon, és mire hazaérek minden a feje tetejére áll! – méltatlankodott.
- Oké – fészkelődött Lily, jól összelökdösve minket. Mondtam, hogy egyre kisebb ez a kád. – Ugye mikor Sirius ideköltözött és megismerte Jesst, elkezdtek ide-oda járogatni, aztán Luke féltékenykedett egy sort, mert Jess túl sok időt töltött Siriusszal, aztán egyik bulin Sirius lesmárolta Jesst, akit a lelkiismeret furdalása Luke-hoz irányított, hogy elmondjon neki mindent és bocsánatot kérjen, de mikor odament annak a fasznak a házához, épp egy szőke macával kufircolt, szóval Jess jól otthagyta azt a szemétládát. Utána egy hétig ki se tette a lábát a szobából, mikor pedig újra elmentünk DC-be, összekavarodott Siriusszal, de aztán megmondta neki, hogy nem akar vele járni, mert Luke után szeretne egy kis szabadságot, ezen meg Sirius bevágta a durcit, és mondta, hogy akkor csak barátok lehetnek, mármint semmi csók, meg ilyesmi, merthogy ő nem fog osztozkodni. De tegnap, mikor kimentünk megnézni a srácok focimeccsét, Sirius tök féltékeny volt minden egyes hímre, aki hozzáért Jesshez, szóval szerintem idő kérdése és tuti szerelmet vall neki, aztán összejönnek és boldogan élnek, míg…
- Azért ne essünk túlzásokba – állítottam le hadaró barátnőmet. – Az esküvőt még ne szervezd, ha kérhetem.
- Ez mind szép és jó, de én még mindig nem értek egy kukkot se belőle, szóval azt ajánlom, sürgősen mondja el valaki lassan, érthetően és lehetőség szerint nagyon részletesen, hogy mi ez az egész!
Így hát kénytelen voltam én elmesélni a történteket, mivel drága Lily csak még jobban összezavarta volna Dodót a hülye elméleteivel.
- Aszta! – Mindössze ennyi volt Dó reakciója a hosszú sztorira, amit részletesen elmeséltem neki. Döbbenten bámult rám, aztán Lilyre nézett, mint aki azt kérdezi: ez most komoly? Lil a hatás kedvéért erősen bólogatni kezdett, miközben sóhajtott. – Ez durva – vonta le a végső következtetést Dó.
- Az, az – helyeselt Lily. – Most mondd, hogy nem hülye ez a csaj! Simán összejöhetne Siriusszal, ő meg itt vonakodik… Tiszta bolond.
- Lily! – csattantam fel. – Azt hittem, ezt már megbeszéltük! Te nem hozod fel, hogy milyen idióta vagyok, amiért nem jövök össze Siriusszal, én meg nem ajánlgatom neked Jamest.
- James? – kapta fel a fejét Dodo. – Ki az a James?
- Lily udvarlója – mondtam gúnyosan.
- Udvarló? – nevetett fel Lil. – Hol élsz te, a múlt században?
- Akkor a pasi, aki Lilyre nyomul, most jó?
- Lányok, nem érdekel a megfogalmazás! – teremtett le minket Dodo. – A lényeget
Lily lelkesen kezdte mesélni a Jamesszel való megismerkedésének történetét, aztán részletekbe menően beszámolt minden egyes pillanatról, amit a fiúval töltött. Amikor ahhoz a részhez ért, hogy DC-ben összefutottak, és kiderült, hogy James Sirius legjobb barátja, Dó felsikkantott izgalmában, én meg csak kuncogtam magamban. Felidéztem Lily döbbent arcát, mikor meglátta Jamest. Halál vicces volt. Aztán eszembe jutott, hogy azon az estén csókolóztam először Siriusszal. Újra átéltem emlékezetben azt a pár gondtalan pillanatot, amikor szája az enyémhez ért, nyelve az enyémmel játszott, keze a hátamat simogatta, teste hozzátapadt az enyémhez… Ott kezdődtek a gondok. Ha akkor vissza tudom fogni a vágyaimat annyira, hogy elejét veszem annak a csóknak, akkor most lehetnénk Siriusszal simán barátok. De nem, nekem bonyolítanom kellett a dolgokat… Hát tessék, meglett az eredménye.
- Akkor most jártok? – kérdezte Dó, mikor Lil a történet végére ért.
- Dehogy! – ellenkezett hevesen barátnőnk.
- Hát pedig nekem nagyon úgy tűnik – erősködött Dodo. – Vagy te minek neveznéd, hogy eljár hozzád és ott csókolgat, meg taperol?
- Kölcsönös megegyezés alapján történő élvezetes időtöltés? – próbálkozott Lily, mire mindannyian nevetni kezdtünk.
- Szóval ti itt nagyban pasiztatok, míg én halálra untam az agyam és a szüleimmel jártam kirándulni – sóhajtott Dó, miután kellőképpen kinevettük magunkat. – Az élet igazságtalan.
- Na, te csak fogd be, Miss Mindenkinek Én Kellek kisasszony – mondtam affektálva. – Ha jól tudom évközben meg téged szednek szét a srácok a suliból, szóval pofa sutba!
- Milyen pasikról beszélsz te?
- Ó, nem is tudom, hadd gondolkodjak… Á, megvan! Mondjuk Jason.
- Mi? Ő nem is nyomult rám! – háborgott Dó.
- De igen, csak te olyan vak vagy, hogy nem vetted észre! – forgatta a szemét Lil.
- Azért azt észrevettem volna, ha Jason Walsh kiszemel magának – morgolódott Dó.
- Hát pedig annyira flörtölt veled, hogy belegebedt. Meg tök letört volt, mikor elmentél nyár elején – világosítottam fel.
- Komolyan? – kérdezett vissza csillogó szemekkel.
- Hát mondom! Legközelebb figyelj oda jobban, és belátod, hogy tetszel neki.
- Jasonnek? – hitetlenkedett.
- Jaj, ne légy már ennyire önbizalmatlan! – csattant fel Lily. – Miért ne tetszhetnél Jasonnek?
- Nem tudom, ő olyan jó pasi…
- Te meg olyan jó csaj vagy – mutattam rá. – Szóval a legközelebbi bulira valami vadító szerelést fogsz felvenni és leveszed a lábáról, vili?
- Naná – nevetett. – És mikor lesz az a legközelebbi buli?
Na, itt a remek alkalom, hogy elcsaljam őket hozzánk.
- Mondjuk ma este – vetettem föl. – Mehetnénk DC-be.
- Ma nincs nyitva – világosított fel Dó.
- Akkor Dr. Diszkóba és meghívjuk a srácokat is. Mit szóltok?
Dr. Diszkó a másik kedvenc helyünk a városban.
- Én benne vagyok – lelkesült fel Lily rögtön. – Végre felvehetem azt a kivágott felsőt, amit nyaraláson kaptam.
- Jó, akkor mindenki elkészül otthon és találkozunk nálunk negyed tízkor. Oké?
- Szuper! – vigyorgott Dó is. – De akkor nekem most haza kéne mennem kipakolni, meg aludni kicsit, mert ki vagyok purcanva az utazástól.
- Most, hogy így mondod – ásított Lily –, nekem is jót tenne még egy kis szépítő alvás.
- Olyan álomszuszékok vagytok – nevettem. – Na, gyertek, kikísérlek titeket.
Kimásztunk a kádból és elindultunk lefelé.
- Jé, hát ez meg itt maradt – vette fel az ágyamról a zacskónyi édességet Lily. Totál megfeledkeztünk róla a nagy mesélésben.
- Most már mindegy – vontam vállat. – Elteszem máskorra.
Miután a lányok elmentek, raktam egy kis rendet a szobámban, helyükre pakoltam a takarókat meg párnákat a fürdőkádból, aztán felhívtam Ryant, hogy megkérdezzem, hogyan halad az emberek összeszedésével. Megnyugtatott, hogy már egy csomó ismerőst felhívott, szóval ne aggódjak, mindenki, aki számít, itt lesz ma este.
Épp, mikor leraktam a telefont, valaki dudált az ablakom előtt. Kikukucskáltam és egy gyönyörű, ezüstszínű Audit pillantottam meg, a házunk előtt várakozott. Sirius integetett fel a vezető ülés nyitott ablakából. Visszaintettem neki, aztán felkaptam a táskám és már rohantam is le.
A bevásárlás elég nehezen ment: én kábé minden polcról akartam volna valamit venni, de Sirius nem engedte, hogy felesleges dolgokat összevásároljak, szóval nagyjából a felét pakolhattuk is vissza annak, amit a bevásárlókocsiba raktam. A pia részlegnél is vitatkoztunk egy sort, hogy ki mit szeret és mit nem, miből kell több üveg, és miből kevesebb, de aztán sikerült kiegyeznünk, szóval nagy nehezen be is fejeztük a shoppingot.
Mindent összevetve Sirius igazán udvarias volt, ugyanis nem elég, hogy tolta a nehéz bevásárlókocsit, nem engedte, hogy segítsek az autóba bepakolásnál, se a kipakolásnál, még valamennyit bele is fizetett a cuccokba.
Majd meghálálom neki este… Na, nem kell rosszra gondolni, én csak táncról beszélek!
Otthon berámoltam a piákat a hűtőbe, aztán felmentem Derekhez, hogy megkérdezzem, hogy áll apával, de nem volt otthon, szóval felhívtam.
- Na, mizu? – kérdeztem, miközben fáradtan az ágyamra hasaltam.
- Épp a zenét intézem.
- És apu? Leszerelted már?
- Meg van oldva hugi – nyugtatott meg.
- Hú, szuper. Hogy csináltad? – faggatóztam.
- Az legyen az én titkom – nevetett. – Nemsokára otthon leszek.
- Oké, akkor, szia.
*
Mire az első vendégek megérkeztek, én már teljes pompában virítottam, és a lakás is. A nappalit kicsit átrendeztem, csináltam egy nagyobbacska teret középen, hogy lehessen táncolni, meg feltekertem a szőnyeget, nehogy menthetetlenül össze legyen locsolva mindenfélével. Aztán tálkákba raktam nassolnivalót, meg készítettem ki műanyagpoharakat, és jeges ládákba a piákat.
Majd miután végeztem a ház kicsinosításával, magamat vettem kezelésbe. Zuhanyzás, hajmosás, smink, dögös ruci és már kész is voltam.
- Sziasztok – köszöntöttem Jeremyt és Jasont, mikor megérdekeztek. – Csak ketten?
- Dehogy – nevetett Jas. – Srácok, gyertek! – kiáltott hátra a válla mögött, mire vagy egy tucat fiú és lány jelent meg a küszöbön.
- Ó!
Nagyjából mindenkit ismertem, de voltak olyanok is, akiket még életemben nem láttam. Betódultak a nappaliba és kisebb csoportokra oszolva kezdtek beszélgetni.
- Szia – állt meg előttem egy szőkésbarna hajú csaj. – Te vagy Derek húga, ugye?
- Aha.
- Nina vagyok – nyújtotta felém a kezét kedvesen. Jé, tényleg, hisz már láttam párszor. Elmartam a kezét és visszamosolyogtam. – Nem tudod, merre lehet Derek?
- Hát, ha itt nincs – mutattam a tömegre -, akkor fent van a szobájában. A második ajtó balra.
- Köszi – mondta hálás mosollyal, majd elindult az emeletre.
- Á, itt a partik lelke! – hallottam magam mögül egy kedves hangot.
- Ugye mondtam már, hogy nagyon imádlak? – ugrottam Ry nyakába, hogy nagy, cuppanós puszikkal bombázzam.
- Most éppen miért is? – kérdezte vigyorogva.
- Hát, hogy ilyen tömeget szabadítottál ránk.
Időközben egyre csak nőtt a fiatalok sokasága, csupa jó ismerős, vagy jó fejnek tűnő idegen.
- Neked bármit, csajszi – puszilta meg a homlokom. – És mire jönnek az ünnepeltek?
- Percek kérdése – néztem az órámra.
- Akkor itt az ideje az elbújásnak – kacsintott, majd a vendégekhez fordult. – Skacok! – kiáltott hangosan, mire mindenki szinte nyomban elhallgatott. – Mindjárt érkezik Lil és Dó, szóval most leoltjuk a villanyokat, és mikor nyílik az ajtó, mindenki egyszerre kiáltja, hogy: meglepetés! Oké? – A tömeg igenlően morajlott, mire Ry elégedetten elvigyorodott és lenyomta a villanykapcsolót. – Aztán semmi tapi! – viccelődött, miközben játékosan rácsapott a fenekemre.
- Ryan! Vigyázz a mancsaidra! – szóltam rá tetettet méltatlankodással, de ő csak kuncogott.
Pár pillanatig álltunk ott a sötétben, halkan pusmogva, aztán zajok hallatszódtak a bejárati ajtó felől, mire mindenki befogta a száját és csendben fülelt.
- Már megint rá kell várni, ezt nem hiszem el – hallottam Dó hangját. – Nézd meg, tök sötét van, szerintem totál bealudt.
- Ugyan, nem hiszem – mondta Lily. – Talán csak zuhanyozik.
Nyílt az ajtó, és lábak halk dobogása közeledett felénk. Aztán egy pillanattal később Ry felnyomta a villanyt, mire mindenki egyszerre kiáltotta:
- Meglepetés!
- Vááá – ugrott fel ijedtében Lily és Dó, mire mindenki hasát fogva kezdett nevetni.
- Mi folyik itt? – kérdezte mellkasát markolászva Lily.
- Hát minek látszik? – léptem ki a tömegből. – Meglepi buli nektek.
- Komoly? – sikított Dó. – Istenem, de drága vagy! – ugrott a nyakamba, Lily pedig utána.
- Imádunk – nyomtak egy-egy hatalmas puszit az arcomra.
- Akkor most BULIZZUNK! – kiáltott Ryan és egyenként a kezünkbe nyomott egy piával teli poharat.
- Csaposkodsz? – vontam fel a szemöldököm, miközben beleittam a piába.
- Csak nektek, bébi – karolt át szorosan. – Egészségetekre!
Koccintottunk, aztán lehúztuk az egészet egy kortyra. Aztán jött a következő, és a következő, meg a következő, szóval sok-sok következő. Időközben megjelent Derek, aki gondoskodott jó hangos zenéről is, meg behomályosította a nappalit, hogy jobb legyen a hangulat. Lilyék hálálkodtak még egy sort, ittunk egy sort, aztán megjelent Jason és felkérte Dodót, aki vihogva kézen ragadta és a tánctér felé rángatta a fiút, majd előkerült James is, aki meg Lilyt csábította táncolni.
Én csak iszogattam tovább és figyeltem a barátnőimet. Dó egyre jobban kezdett beindulni táncolásilag, szóval jó szorosan Jasonhöz simult és rázta magát. Szőkésbarna haja lobogott, miközben csábosan vigyorgott a srác képébe. Jason visszavigyorgott és kezét Dó fenekére rakta. Aztán a következő pillanatban már smároltak is. Na, itt döntöttem úgy, hogy ez már tényleg nem rám tartozik.
Lily és James úgy táncoltak, mint akik évek óta ezt csinálják. Ráadásul együtt. Szóval tisztára összeszokottan, meg minden. James tényleg elég jól nyomta, kábé, mint Sirius. Tényleg, még nem is láttam őt ma este. Lehet, hogy el se jött? De azt mondta mindenképp itt lesz.
- Jess – lépett elém hirtelen Jeremy. – Egy tánc? – ragadott derékon.
- Naná! – nevettem, aztán bementünk középre és táncolni kezdtünk.
Néhány perc után megjelent Andrew, és lekért, aztán jött Simon, aztán Tyler, és Ryan.
- Múltkor úgyis elmaradt a táncunk – vigyorgott a képembe Ry.
- Hát akkor épp itt az ideje, hogy bepótoljuk – kacsintottam.
Hosszú percekig táncoltunk nevetve, több számon keresztül, aztán mikor már teljesen készen voltam, adtam egy puszit Rynak, és kimentek a konyhába valami frissítőért. Vettem egy pohár Bacardi kólát, aztán fogtam magam és kivonultam az előkertbe szívni egy kis friss levegőt. Leültem a ház előtti lépcsőre és az eget kezdtem pásztázni. A hold teljesen teli volt, halvány fénysugár borította be, a csillagok pedig extra, extra fényesek voltak. Csodaszép.
- Csak nekem van deja vu-m? – szólalt meg egy mély hang mellettem. Oldalra fordítottam a fejem, és a szintén az eget bámuló Siriusszal találtam szembe magam. Lassan rám nézett és elmosolyodott. Visszamosolyogtam. – Jó a buli – jegyezte meg.
- Köszi. Remélem Dodónak és Lilynek is tetszik.
- Ahogy elnéztem, mindketten elég jól elvannak.
- Az biztos – vigyorogtam. – Pasi fogó éjszakánk van.
- És neked ki az áldozatod? – vonta fel a szemöldökét.
- Még nem találtam meg – vontam vállat.
- Pedig én tudnék valakit, aki tökéletes lenne a feladatra – közelebb húzódott hozzám és mosolyogva nézett rám.
- Igen? – kérdeztem hevesen dobogó szívvel. – És ki lenne az?
Végigsimított az arcomon, aztán keze megállapodott a tarkómon. Közeledni kezdett az arcával, miközben engem is közelebb vont magához. Néhány szörnyen hosszú másodperc után aztán szája megtalálta az enyémet és lágyan megcsókolt. Mondanom se kell, azonnal rákaptam a dologra, hevesen viszonoztam a csókot, miközben kezemmel átkaroltam a nyakát. Néhány hosszú, élvezetes perc után aztán felmerült bennem egy kérdés, ezért finoman eltoltam magamtól és kíváncsian néztem rá.
- Azt mondtad, nem akarod folytatni ezt a dolgot – jegyeztem meg.
- Azóta meggondoltam magam – suttogta a számba, majd újabb csókot adott. Kelletlenül ugyan, de ismét eltoltam magamtól.
- És nem fogsz féltékenykedni? – vontam fel a szemöldököm. – Nem akarsz majd kisajátítani? Mert lesznek más pasik. És ha nem tudod elviselni, akkor jobb, ha… - Újabb csókkal fojtotta belém a szót és most már én sem ellenkeztem. Ha neki ez így elfogadható, akkor nekem is.
Fogalmam sincs, hogyan jutottunk el az ágyig, de egyszer csak ott voltunk: én alul, Sirius felettem. Vadul csókolt, miközben kezével egyfolytában simogatott.
Teljesen belemelegedtünk már a dolgokba, mikor hirtelen kivágódott a szobám ajtaja és megjelent Dó Jasonnel karöltve.
- Hupsz – vihogott bután, mikor meglátott minket. – Bocs, nem akartunk zavarni.
- Aha, folytassátok csak. Mi keresünk másik szobát – nevetett Jason is, majd kihátráltak a szobából.
- Apa hálója tabu! – kiáltottam még utánuk, de kétlem, hogy meghallották.
- Hol is tartottunk – karolt át Sirius ismét, mikor becsukódott az ajtó, majd gyengéden a nyakamba csókolt.
Jesszus, mit művelek én itt? Nem tehetem ezt Siriusszal. Olyan jó barát volt, megvigasztalt, mikor Luke szakított velem, meg tök jól éreztük magunkat együtt. Nem használhatom ki ilyen csúnyán.
Hirtelen elhúzódtam tőle.
- Mi a baj, baba? – lihegte értetlenkedve.
Nem válaszoltam, de gyengéden eltoltam magamtól és felültem.
- Jess – simított végig a vállamon. – Nem akarod?
- Sirius ez így nem fog menni – sóhajtottam lemondóan.
- Ezt hogy érted? – vonta fel a szemöldökét.
- Részeg vagy – mutattam rá. – Ahogy én is. Felelőtlenség lenne…
- Jess! – vágott a szavamba. – Alig ittam – mondta őszintén. – És tényleg akarom. Akarlak.
- Én viszont sokat ittam, és nem hiszem, hogy ez a legmegfelelőbb… - Egy fél másodperc alatt fölém kerekedett és ledöntött, belém fojtva ezzel a szót. Még felháborodni sem volt időm, már csókolt is. Vadul, szenvedélyesen.
Eleinte próbáltam ellenállni neki és távolabb húzódni tőle, de valahogy nem jött össze. Ő sem könnyítette meg a dolgom: megállás nélkül simogatott és egy fél pillanatra sem hagyta szabadon a számat, nehogy tiltakozni támadjon kedvem. Egy idő után beleuntam a haszontalan próbálkozásokba, hogy letornásszam magamról, szóval inkább hozzásimultam és beleolvadtam a csókjába. Sirius erre győztesen elvigyorodott és elkezdte lefejteni rólam a szoknyát. Belementem a játékba, és én is vetkőztetni kezdtem. Már épp végeztem a nadrágja övének kicsatolásával, a szoknyám pedig már valahol a térdem tájékán volt, amikor ismételten nyílt az ajtó és ezúttal a hevesen smároló Lily és James tántorgott be rajta, mire ijedten ugrottunk szét Siriusszal. Az érkezők azonban nem vették észre, hogy ez a szoba már foglalt, így tovább folytatták a megkezdett csókcsatájukat.
- Khm – köhintett hangosan Sirius, mire Lily és James érdeklődve fordultak felénk.
- Jess? – hunyorgatott rám Lily. Na, jó, sötét volt a szobában, de azért ennyire nem.
- Bocs, Sirius, már itt sem vagyunk – vigyorgott James mindent tudóan, miközben Lilyt maga előtt terelve kislisszolt.
- Forgalmas egy esténk van – nevetett Sirius, majd újra közeledni kezdett.
- Stop! – tettem a tenyerem a mellkasára. – Sirius, állj le!
- Jaj, baba, ne kéresd már magad – vigyorgott szemtelenül, miközben újabb csókot nyomott a számra.
Sajnos azonban a két kis látogatónk már kellőképpen visszarángatott a valóságba, így könnyűszerrel kivédhettem Sirius ismételt próbálkozását. Kibújtam a keze alatt és lemásztam az ágyról. Visszarángattam a szoknyámat eredeti helyzetébe, kicsit megigazítottam a hajam, aztán hátra sem nézve kisétáltam az ajtón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése