Gyógyír a sebekre
Nem néztem se jobbra, se balra, rohantam előre és egyre csak az járt a fejemben, hogy ki kell jutnom innen minél előbb. Megkönnyebbülten lélegeztem fel, mikor éreztem, hogy a hűs levegő az arcomba csap. Kirohantam a szabadba, és elindultam valamerre. Fel kellett dolgoznom ezt az estét. Hú, hát én most komolyan smároltam Siriusszal. És ha Derek nem nyit ránk, ki tudja mi lett volna… Mi? Erre gondolnom se szabad. Jesszus, mi történt velem? Mióta Luke-kal járok rá se néztem másik pasira, soha még egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy megcsaljam őt. Hiszen szeretem. Aztán jött Sirius, és felforgatta az életemet. Nem csak hogy megcsaltam a barátomat, de még meg se bántam úgy igazán. Félelmetes, de igaz. És most teljesen össze vagyok zavarodva. Tudom, hogy szeretem Luke-ot és mégis jól esett Sirius csókja. Érthetetlen…
Mindez kizárólag azért lehetséges, mert az utóbbi időben túl sokat voltam Siriusszal és túl keveset Luke-kal. Igen, csak ez lehet a magyarázat.
Aztán felmerül persze a kérdés, hogy beszámolja-e Luke-nak a történtekről… Az eszem azt súgta: semmiképp, de valahol mélyen éreztem, hogy az lenne a legjobb, ha leülnénk és megbeszélnénk ezt az egészet. A hazugság csak hazugságot szül. És idővel amúgy is minden hazugság kiderül. Egyébként meg Derek is látta az egészet és bármikor elszólhatja magát. Vagy éppen Sirius.
Hosszú perceken keresztül csak sétáltam, nem is nézve, merre megyek, így amikor felpillantottam döbbenten vettem észre, hogy épp Luke-ék háza előtt állok. Úgy tűnik a tudatalattim ide vezetett. Vajon fent van még? Ha jól látom, a nappaliban ég valami kis villany, szóval valószínűleg igen. A szülei ugyebár nincsenek itthon, szóval simán becsöngethetnék, hogy beszélni akarok vele. De tényleg ezt akarom?
Talán nem akarom, de ezt kell tennem.
Mély levegőt vettem és elindultam az ajtó felé. A szívem a torkomban dobogott, miközben megnyomtam az ajtó mellett levő csengőt. Életem leghosszabb egy perce volt, míg kinyílt az ajtó és megláttam Luke alakját. Nem viselt mást, csak egy alsógatyát. Furcsán ijedt volt a pillantása, ahogy rám nézett, de akkor és ott nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget.
- Jess, hát téged mi szél hozott erre? – Az ajtónak dőlt és kíváncsian nézett rám.
- Beszélnünk kell – mondtam rekedt hangon. Luke egy pillanatra hátra nézett a válla fölött, aztán vissza rám.
- Ez nem a legalkalmasabb pillanat, nagyon fáradt vagyok. Épp aludni készültem.
- Luke, ez tényleg nagyon fontos – mondtam határozottan.
- Majd holnap Jess…
- Az ég szerelmére muszáj beszélnünk! – csattantam fel, belöktem az ajtón, majd én is követtem. Miután becsuktam az ajtót féle fordultam, és mélyen a szemébe néztem.
- Luke én nem tudom, hogyan…
- Ki volt az édes? – szakított félbe egy ismeretlen női hang. Hogy micsoda? Egy ismeretlen női hang?
Értetlenkedve néztem Luke-ra, aztán a hang irányába fordultam. A nappali előtt egy magas, szőke cicababa állt egy szál bugyiban, a kezével takarva a melleit.
Éreztem, ahogy a vér kiszökik az arcomból, a kezem ökölbe szorult, levegőt se kaptam. Legszívesebben ott helyben elbőgtem volna magam, de nem akartam megszerezni ennek a kis cafkának azt az örömet, hogy végignézheti, hogyan siratom el a kapcsolatomat, amit ő tett tönkre. Kábé egy percig álltunk ott szótlanul, aztán mikor végre meg tudtam mozdulni, sarkon fordultam és szó szerint felszabtam az ajtót.
- Jess várj! – kiáltott utána Luke és megragadta a kezem. – Hadd magyarázzam meg.
- Nincs mit magyaráznod – mondtam hűvösen. Nem néztem rá. Egyszerűen nem bírtam. – És azt ajánlom, sürgősen engedj el, különben kikaparom a szemed. – Nem kiabáltam, nem ordítottam, nem hisztiztem. A hangom nyugalmat árasztott, ugyanakkor kemény volt és kicsit talán ijesztő is. Még sosem beszéltem ilyen hangnemben. Luke el is engedte a kezem, én pedig sietve távoztam.
Futottam, ahogy a lábam bírta. Néhány perc után már erősen lihegtem, megfájdult a lábam és szúrt az oldalam, de nem érdekelt. Csak rohantam tovább nem is nézve merre megyek. Az oda nem figyelésnek persze ez lett a következménye, hogy jól elvágódtam az útpadkában és felhorzsoltam a térdem meg a tenyerem. De felálltam és szaladtam tovább.
Csak akkor álltam meg, mikor már hallottam a tenger zúgását. Lesétáltam a partra és leültem az egyik sziklára. Alig láttam valamit a sötétben, de nem akartam becsukni a szemem, mert tudtam, hogy akkor újra annak a cédának a képe jutna eszembe. Hirtelen éreztem, hogy nem tudom tovább tartani magam. Egy könnycsepp végigfolyt az arcomon, azt pedig sok másik követte, míg végül már megállíthatatlanul zokogtam.
Hogy tehette ezt velem Luke? Azt hittem szeret… Vajon mióta űzi ezt a kettős játékot? Amikor azt mondta, a barátaival találkozik tényleg hozzájuk ment? Vagy ezzel a szöszivel randizott épp? Mikor munkára hivatkozva lemondta a találkánkat, akkor is vele kufircolt? De miért? Miért tette ezt velem? Nem voltam neki elég jó? Talán többet akart? Mit nem adtam meg neki?
Talán én nem vagyok olyan jó az ágyban, mint az a ribanc… Vagy nem vagyok elég szép.
De akkor miért nem szakított velem?
Jaj, az egész az én hibám… Minek kellett nekem állandóan nélküle buliznom? Nem kellett volna hagynom, hogy annyira eltávolodjunk egymástól. Már az elején meg kellett volna mondanom neki, hogy zavar ez a sok munka, és hogy olyan keveset vagyunk együtt. Nem tettem semmit a kapcsolatunkért, hagytam, hogy veszendőbe menjen minden, amit az elmúlt hónapok alatt elértünk. Ahelyett, hogy vele lettem volna a nap minden percében, külön programokat szerveztem Siriusszal… Ráadásul meg is csaltam! Jogosan vagyok dühös rá, hogy félrekavart, de tulajdonképpen én sem vagyok jobb nála.
Nem tudom, meddig ültem ott magányosan az elcseszett párkapcsolatomon agyalva, de egyik pillanatban olyan hangot hallottam, amit ezer közül is megismernék. A hang egyre csak közeledett, aztán egy lámpa fényszórói elvakítottak egy pillanatra, majd ismét csend lett. De nem sokáig.
- Jess! – Sirius sietős léptekkel közeledett felém, majd elém guggolt és aggódva nézett rám. – Te sírtál? – Egyik kezével gyengéden megtörölte nedves arcomat. – Nézd Jess, én sajnálom, ha megbántottalak… - Nem tudta befejezni a mondatot, mert hirtelen a nyakába vetettem magam és újra zokogni kezdtem. Sirius a hátamat simogatta, remélve hogy ezzel megnyugtat.
- Vége – hüppögtem néhány percnyi hangos sírás után.
- Minek van vége? – értetlenkedett Sirius.
- Luke-kal… - A hangom elcsuklott. Sirius kicsit eltolt magától és mélyen a szemembe nézett. Tekintete megbánást tükrözött.
- Sajnálom – mondta halkan. – Nem akartam fájdalmat okozni neked. Én bele se gondoltam a következményekbe, csak azt tettem, amit akkor megfelelőnek láttam, nem gondoltam, hogy ez lesz belőle…
- Ne okold magad – mondtam végül a könnyeimet törölgetve. – Kettőnk közül nem én voltam az egyetlen, aki félrelépett.
- Ezt hogy érted? – vonta fel a szemöldökét.
Könnyeimmel küzdve nagy vonalakban elmeséltem neki, mit láttam nemrég. Mire a történet végére értem megint megállíthatatlanul bőgtem, Sirius pedig egyre csak simogatott, csitítgatott és ölelt. Tudtam, hogy valamilyen szinten helytelen, amit most teszek, de nem érdekelt. Jó érzés volt Siriust magam mellett tudni és eszem ágában sem volt elengedni. Ha most magamra hagyna, a végén még valami oltári hülyeséget csinálnék. Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni, nem lennék öngyilkos, vagy ilyesmi. Legfeljebb gyilkos… Már el is kezdtem magamban szövögetni a kis szőkeség megölésének terveit, mikor Sirius hirtelen felállt és engem is magával rántott.
- Haza kell menned – mondta komolyan.
- Nem akarok…
- Derek már biztos aggódik miattad.
- Nem érdekel…
- Jess! Nem szabad így elengedned magad! Hazaviszlek – megfogta a kezem és a motorjához vezetett.
- Hogy akarsz vezetni ilyen állapotban?
- Jól vagyok – mondta szárazon, egy laza mozdulattal felkapott, és felpakolt a motorra.
- Dehogy vagy! Egy csomót ittál. Így nem is vezethetsz!
- Ne félj, minden rendben lesz – bizonygatta. – Már tiszta józan vagyok.
Felült elém és beindította a motort. Én átkaroltam a derekát és szorosan hozzásimultam. Beszívtam a pólója illatát, miközben a hasát simogattam. Aztán egyik kezét rárakta az enyémre, jelezve, hogy abba kéne hagynom, amit épp csinálok.
Mire észbe kaptam, már otthon is voltunk. Sirius leállt a házunk előtt, segített leszállni, aztán az ajtóhoz kísért. Derek a lépcsőn ülve várt ránk. Mikor meglátott rögtön fel is pattant és elénk sietett.
- Jess, minden oké?
- Senkinek nincs jobb dolga ma este, mint hogy engem pesztráljon? – fortyantam fel.
- Csak aggódunk – mondta kedvesen Sirius.
- Tudom – sóhajtottam. – De nem akarom még kismilliószor elmesélni, mi történt.
Újabb könnycsepp tolakodott a szemembe, ezért lehajtottam a fejem, hogy a fiúk ne lássák kicsordulni. Sirius átkarolt, én meg hozzá bújtam.
- Na, jól van, ha minden rendben, akkor én vissza is megyek. Nina vár – mondta Derek, miközben furcsán méregetett minket. Én csak bólintottam, mire egy utolsó aggódó pillantást vetett rám, aztán elindult a kapu felé. Néhány pillanattal később elnyelte őt a sötétség.
- Na, menj, feküdj le! – mondta néhány perc csend után Sirius, miközben eltolt magától.
- Nehogy itt hagyj! – szóltam rá figyelmeztetően, mire felvonta a szemöldökét. – Nem akarok most egyedül lenni.
- És mit vársz tőlem, mit csináljak? – kérdezte fáradtan.
- Maradj velem – néztem rá kérlelő szemekkel. – Gyere! – megfogtam a kezét és elindultam befelé. Sirius azonban nem mozdult.
- Mit csinálsz? – kérdezte élesen, de én nem válaszoltam. Megszorítottam a kezét és beléptem a házba, magammal húzva őt is. Még mindig értetlenkedve nézett rám, de most már legalább nem ellenkezett.
Felosontunk a lépcsőn és a lehető leghalkabban benyitottam a szobámba. Minden úgy volt, ahogy hagytam. Hihetetlen, hogy alig néhány órával ezelőtt itt iszogattunk Siriusszal gondtalanul, most meg kisírt szemekkel állok a küszöbön és azon gondolkodom, hogy történhetett ez velem?
Miután becsuktam magunk mögött az ajtót Sirius ismét rám emelte szép, kék szemeit.
- Menj, feküdj le. Megvárom, míg elalszol – mondta kedvesen.
- Ne menj el – kérleltem ismét. Olyan szánalmas tudok lenni néha…
Átkarolt és az ágyhoz vezetett. Felhúzta a takarót, én meg bebújtam alá, majd intettem, hogy kövessen. Vonakodva bár, de végül mellém feküdt és a plafont kezdte bámulni. Átöleltem és közelebb húztam magamhoz, mire ő is átdobta a karját mögöttem és magához ölelt. Egy puszit nyomott a homlokomra, aztán simogatni kezdte a hajam.
Jólesően felsóhajtottam és behunytam a szemem. Sirius mellkasára dőlve hallgattam, ahogy lélegzik, miközben próbáltam elaludni. Egy ilyen nap után ez elég nehezen ment…
*
Reggel álmosan nyitogattam a szemem, miközben a másik oldalamra fordultam. A nap vakító fénye áthatolt a függönyön és egyenesen az én szemembe sütött. Remek…
Felültem az ágyban és körbenéztem. Szörnyű álmom volt az éjjel. Smároltam Siriusszal, aztán elmentem Luke-hoz, szemtanúja voltam annak, amint megcsal, aztán lementem a partra és végül Siriusszal az oldalamon aludtam el.
Körbenéztem a szobámban, de rajtam kívül senki nem tartózkodott odabenn. Akkor tényleg csak álom volt…
Kikászálódtam az ágyból és nyújtóztam egy nagyot. Már épp indultam volna a fürdő felé, mikor nagy robajjal kivágódott az ajtóm és egy lihegő Lily lépett be.
- Jess! – hozzám lépett és a nyakamba vetette magát. – Sirius most mondta, mi történt. Jól vagy?
- Ezek szerint nem csak álom volt… - dünnyögtem magam elé, miközben visszahuppantam az ágyra.
- Jaj, szívem! – Lily gyengéden simogatni kezdte a karom, miközben egyfolytában engem nézett. – Elmondod, hogyan volt pontosan? Sirius csak annyit mondott, hogy szakítottál Luke-kal… De megértem azt is, ha nem akarsz róla beszélni. Én se akarnék.
Szakítottunk. Hm. Furcsa ezt így kimondva hallani. Csak most tudatosult bennem úgy igazán, hogy tényleg vége.
Azt hittem, megint sírni fogok, de nem. Úgy tűnik teljesen kiszáradtam tegnap, nem maradt már elhullajtani való könnyem.
Mélyet sóhajtottam és belekezdtem a történetbe. Mindent elmondtam Lilynek, azt is, hogy csókolóztam Siriusszal és hogy szerintem az egész miattam történt, mert hagytam eltunyulni a kapcsolatunkat. Ő meg csak hallgatott és hallgatott, egyszer sem szólt közbe. Mikor végeztem hümmögött egy sort, aztán komolyan rám nézett és ezt mondta:
- Nem a te hibád.
- Már hogyan ne lenne az enyém? – háborogtam. – Hányszor mentem bulizni nélküle? Hányszor hagytam magára éjszakánként emiatt? Nem csoda, ha másnál vigasztalódott.
- Jess! Ilyenre még gondolnod sem lenne szabad. Megcsalt téged, felfogtad? És te még őt véded?
- Én is megcsaltam őt Lil! – keltem ki magamból.
- Az csak egy csók volt! – Már szó szerint kiabált velem. – Csak egy csók, érted? Ő meg ott hempergett azzal a másik lánnyal. Szerintem azért van némi különbség a kettő között.
- És ha Derek nem zavar meg minket? Ki tudja, hol folytatódott volna az a csók?
- Részeg voltál, rémlik? Luke szerinted ivott? Kétlem… Józanon le akart feküdni egy szőke kurvával, te meg halál részegen megcsókoltad Siriust! Ráadásul gyanítom, hogy Luke-nál nem ez volt az első ilyen alkalom… Miért akarod mindenáron bemesélni magadnak, hogy mindez a te hibád?
- Mert úgy érzem! Én nem tettem a kapcsolatunkért még többet…
- Egy kapcsolathoz két ember kell! Hiába próbálnád te menteni a dolgot, ha Luke nem tesz érte semmit!
Azt hiszem, igaza van… Ez nem csak rajtam múlt, és Luke bűne tényleg nagyobb, mint az enyém. De akkor is szar. És ha ennyire dühös vagyok rá emiatt az egész miatt, akkor mégis miért érzem magam ilyen vacakul?
- Ha gondolod, megkeressük és megtépjük a csajt – ajánlotta Lily.
- Felesleges – mondtam mosolyogva, mire Lily szája legörbült.
- Azért még ne vesd el teljesen az ötletet, jó? – kérte, mire bólintottam.
Néhány percig csendben ültünk egymás mellett, aztán Lily megköszörülte a torkát és fészkelődni kezdett.
- Khm… Sirius nagyon aggódik érted, ugye tudod? – nyögte ki végül.
- Lil, ugye most nem akarod elkezdeni, hogy te megmondtad? – sóhajtottam fáradtan. – Mert arra most nagyon nincs szükségem…
- De most már azért te is beismered, hogy tényleg tetszel neki, ugye? Mert tudod James is mondta, hogy Sirius sokat mesélt neki rólad, és szerinte is…
- James? – vontam fel a szemöldököm. – Tényleg, azóta nem is volt alkalmunk beszélni rólatok. Szóval akkor most mi van veletek?
Lily flegmán vállat vont.
- Semmi.
- Bővebben? – forgattam a szemem. – Mi volt tegnap? Beszélgettetek? Táncoltatok? Jól táncol? Megcsókolt? Mesélj el mindent!
- Hát először táncolgattunk kicsit, igen…
- És jól nyomja? – kérdeztem vigyorogva.
- Aha, eszméletlenül jól – mondta Lily révedező tekintettel.
- Nem vagy túl lelkes – jegyeztem meg. – Na, mindegy, mondd tovább!
- Szóval egy idő után aztán kihívott beszélgetni.
- És mit mondott? Szóba került, hogy mi lesz ezután veletek?
- Aha – mondta Lily kifejezéstelen arccal.
- Ééééés? – néztem rá nagy szemekkel. Nem igaz, hogy ennyire érdektelen legyen valaki!
- Azt mondta, hogy nagyon jól érezte magát velem Olaszországban és kérdezte, hogy én hogy éreztem magam, és mondtam, hogy én is jól. Aztán mondta, hogy akkor talán nincs kifogásom ellene, hogy együtt maradjunk… vagyis hogy járjunk.
- De szuper! – borultam a nyakába. – Jaj, Lil ez olyan édes!
- Várd ki a végét – tolt el magától. Mi van? – Szóval én csak álltam ott földbe gyökerezett lábakkal, és nem tudtam megszólalni. Azt hihette, hogy… Igazság szerint fogalmam sincs, mit hitt, de közelebb jött és megcsókolt – Lily fájdalmasan felsóhajtott. – És annyira jól esett. De aztán mégis gyengéden ellöktem magamtól…
- Mi? – ámultam el. – Hogyan? De miért?
- Nem tudom, oké? – Felállt és idegesen járkálni kezdett a szobában. – Egyszerűen csak eszembe jutott, hogy ha járni kezdünk, akkor többet nem szabad majd más pasikkal flörtölnöm, smárolnom, lefeküdnöm… Én nem akarom, hogy valaki ennyire lecsökkentse a lehetőségeimet. Nem akarom ennyire elkötelezni magam, nekem ez nem menne!
- Lil, miért akarnál te mással lenni, ha jól érzed magad Jamesszel?
- Nem tudom, már úgy megszoktam, hogy azt csinálok, amit akarok. Nincs szükségem rá, hogy egy pasi mondja meg, mit csinálhatok és mit nem…
- Nem hiszem, hogy James akármit is megtiltana neked. – Vállat vont. – Lil – odaléptem hozzá és átkaroltam. – Ahogy én látom a dolgokat, neked nagyon tetszik ez a fickó, igaz? – Bólintott. – Akkor ne játssz vele! Adj neki egy esélyt! Ha nem jön össze a dolog, még utólag is tudsz szakítani vele. Csak próbáld meg!
- Nem is tudom, Jess… Még gondolkodom rajta.
- Na, a semminél ez is több – mondtam mosolyogva, majd visszamentem az ágyamhoz és a takaró alá bújtam. – Akkor most, hogy így kibeszéltük magunkat hagyhatnál aludni – motyogtam.
- Jess, nem akarsz bevackolódni a szobádba a nyár végéig, azért mert szakítottál Luke-kal, ugye? – Éreztem, hogy az ágy besüpped mellettem, vagyis Lily leült. Ezek szerint nem akar még menni. A fene…
- Dehogy! – háborodtam fel. A nyár végéig nem… Csak pár napig. – Csak pihenni akarok.
- Akkor délután átjössz? – Ravasz.
- Nem hiszem. Eléggé másnapos vagyok, nem akarok kimozdulni. – Ez egész jó indok. De sajnos nem tart ki a végtelenségig. Lassan ki kéne találnom valami jobbat.
- Jól van, akkor elmegyek – állt fel végül, mire kicsit kikukucskáltam búvóhelyemről. – Viszont holnap visszajövök, jó?
- Ugye tudod, hogy levakarhatatlan vagy? – gúnyolódtam.
- Ez lenne a cél – vigyorgott. – Akkor jó pihenést – köszönt, majd kilibegett az ajtón.
*
A következő néhány nap elég egyhangúan telt. Többnyire a szobámban kuksoltam éjjel nappal és filmet néztem a laptopomon, vagy olvastam, vagy csak szimplán feküdtem az ágyamon és bámultam a plafont. Ha már szédültem az éhségtől, akkor kilopakodtam a konyhába egy kis harapnivalóért, de ezt is többnyire csak akkor csináltam, ha biztos voltam benne, hogy senki nincs itthon.
Sirius naponta többször is becsengetett, hogy beszéljen velem, de én nem fogadtam látogatókat. Derek ennek ellenére kismilliószor dörömbölt az ajtómon hosszú percekig, hogy hagyjam már végre abba az önsajnálatot és felejtsem el azt a barom exem. Kedves…
Ha már így szóba került Luke, elmondanám, hogy ő is próbált kapcsolatot teremteni velem. Küldött e-mailt, hívott telefonon, írt sms-t, egyszer még a házunkhoz is eljött, de mivel senki nem engedte be, hamar el is ment. Néha erős késztetést éreztem, hogy felhívjam, vagy elmenjek hozzájuk, máskor meg a pokolba kívántam mindenféle próbálkozásával együtt.
Mintha nem lett volna elég az engem ostromló Sirius, Derek és Luke, még Lily is állandóan nyaggatott, hogy mozduljak ki végre. Többnyire sikerült hárítanom valami elfogadható kifogással, így egy darabig békén is hagyott.
Aztán egy héttel a történtek után, késő délután, mikor épp a besötétített szobámban néztem valami halál félelmetes filmet, halk kopogást hallottam az ablakom felől. Ijedtemben hangosan felsikítottam és majdnem leestem az ágyról. A szívem hevesen dobogott, miközben lassan az ablak felé araszoltam. Óvatosan megfogtam a függönyt és egy rántással elhúztam az ablak elől. Annyira megkönnyebbültem, mikor megláttam Lilyt, hogy gondolkodás nélkül beengedtem.
- A frászt hoztad rám, te idióta – morgolódtam, miközben segítettem neki bemászni.
- Bocs, de mivel az ajtón senkit nem engedsz be, már csak ez maradt – vont vállat. – Jesszus, olyan szag van itt, mint egy kriptában – fintorgott. – Mikor engedtél be utoljára friss levegőt?
- Csak kritizálni jöttél? Mert akkor nyugodtan elmehetsz – morgolódtam, miközben visszafeküdtem az ágyba és tovább néztem a filmet. Lily odalépett hozzám és lehajtotta a laptompom fedelét. – Hé! Épp néztem, nem zavar?
- Jess, mit csinálsz? – kérdezte komolyan.
- Most mondtam, hogy filmet néztem… - forgattam a szemem. – Míg be nem toppantál.
- Nem. Úgy értem, mit csinálsz mostanában? – javította ki magát. – Ki se mozdulsz, nem beszélsz senkivel, csak be vagy ide zárkózva, mintha muszáj lenne itt dekkolnod. Esküszöm nem értem, mi ütött beléd. Mindig olyan erős voltál, olyan talpraesett, most meg egy idióta pasi miatt itt depressziózol.
- Ennek semmi köze Luke-hoz – mondtam könnyedén. – Csak nincs kedvem kimozdulni…
- Hát ezt szomorúan hallom. – Valahogy nem volt meggyőző, azzal a gonosz vigyorral az arcán. – Ugyanis ma este eljössz velem DC-be.
- Nem megyek.
- Ó, ez nem kérés volt – világosított fel. Na, szuper… - Tudnod kell, hogy nem szívesen folyamodok erőszakhoz, de ha nem emeled fel a formás kis hátsódat és indulsz zuhanyozni most azonnal, kénytelen leszek segíteni. – Az utolsó szót jól kihangsúlyozta, gondolom félelemkeltés céljából.
- Lily – sóhajtottam fáradtan. – Semmi kedvem most veled játszadozni. Én csak meg akarom nézni ezt a filmet nyugodtan, utána pedig aludni.
- Hát nálam sajnos nem ez a terv, szóval jobb, ha szoktatod magad a gondolathoz, hogy ma nem az lesz, amit te szeretnél. Egy hétig csinálhattad ezt a szart, de most már élsz tovább, vili? – Azzal felállt, hozzám lépett és megragadta a karomat. – Gyere kicsi Jess baba, most szépen pancsolunk egyet. – Kirángatott a fürdőbe és betuszkolt a kádba. – Kapsz egy órát, oké? Aztán jövök és elvégzem rajtad a végső simításokat az esti buli előtt – mondta vigyorogva, majd kihátrált a fürdőből.
Tehetetlenül bámultam magam elé kábé egy percig, aztán tudatosult bennem, hogy ezt már úgysem úszom meg, szóval lassan levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Jó hosszan áztam, aztán jólesően átdörzsöltem magam a törölközővel, amitől egészen fel is frissültem. Mire Lily kopogott az ajtón én már teljes sminkkel meg mindennel, beszárított hajjal, bár még mindig törölközőbe csavarva léptem a szobába. Lily meglepetten nézett rám, aztán tettetett ingerültséggel mondta:
- Elvetted a munkám!
Felnevettem aztán a gardróbhoz sétáltam.
- A ruhám kiválaszthatod – ajánlottam, mire rögtön felélénkült és mellém lépett.
- Ez az igazi Jess! – ölelt át vigyorogva. – No, lássuk…
Sok-sok hosszú perc kellett az én drága Lilymnek, hogy kiválasszon egy fekete picsaszoknyát és hozzá egy rózsaszín felsőt. Kételkedve néztem rá, de ő egyre csak bizonygatta, hogy bújjak csak bele, meglátom, jól fog állni.
Mikor felvettem a ruhákat és tükörbe néztem meglepetten tapasztaltam, hogy annyira nem is szörnyű.
- Képzelődöm, vagy tényleg fogytál? – vonta fel a szemöldökét Lil.
- Úgy látszik valamire mégiscsak jó volt ez a kis bezárkózás – mondtam mosolyogva, mire jól hátba vágott.
- Indulni kéne, nem? – kérdeztem szorongva.
Oké, kicsit tényleg beparáztam. Leginkább Sirius miatt. Fogalmam sem volt, mit gondolhat rólam, hiszen egy hétig teljesen elkerültem, és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. A csókunkról sem volt még alkalmam beszélni vele, de ehhez nem is ragaszkodtam.
- Hohó, ne siessük el annyira ezt az indulás dolgot – zökkentett ki merengésemből Lil. – Előbb meg kell alapozni a hangulatot – mondta vigyorogva, miközben elővett egy üveg pezsgőt.
- Arra számítottál, hogy egy üveg pezsgő elég lesz hozzá, hogy jól becsípjek és elmenjek veled? – vontam fel a szemöldököm kétkedőn. Lily azonban csak sunyin vigyorgott és elővett egy táskát (a semmiből!), és kivett belőle még három üveg pezsgőt. – Ó – mondtam nagy bölcsen. – Így már mindjárt jobb.
- Hozok poharakat – ajánlkozott és már ki is szaladt a szobából, hogy aztán egy perc múlva két pezsgőspohárral térjen vissza. – Akkor indulhat a buli?
- Naná! - nevettem fel.
Koccintottunk a visszatérésemre, aztán a barátságra, a pasi mentességre, a facérságra, a gyógyító alkoholra, meg még sok-sok másra is.
- Beszéltél Dóval mostanában? – kérdezte Lily két üveg pezsgővel később.
- Hát utoljára múlt héten – vallottam be. – Nem tudod, mikor jön végre haza?
- Fogalmam sincs, de szerintem valamikor mostanában.
- Muszáj lesz csinálnunk majd neki egy isten hozott itthon partit! – lelkesedtem nevetve.
- Hé, én miért nem kaptam olyat? – durcizott Lily.
- Majd együtt ünnepeljük meg mindkettőtök hazatérését.
- És mégis milyen bulira gondoltál?
- Hát, valami házibuli félére. Itt nálunk, közeli barátok, ilyenek…
- Szuper – vigyorgott kábán Lil.
- Na, azt hiszem, ideje volna indulni, mert a végén annyira berúgunk, hogy itthon ragadunk. – El sem hiszem, hogy ezt én mondtam…
- Jól van, akkor irány a parti! – kiáltott vihogva Lily, majd elindult az ablak felé.
- Lil, most már használhatod az ajtót is – mondtam kuncogva.
- Ja, tényleg – kapott a fejéhez, aztán irányt váltott és a fürdőajtó felé indult.
- Ugye direkt csinálod? – mondtam nevetve, miközben a helyes irányba kormányoztam.
- Csak egy kicsit – kacsintott vidáman.
A DC-be vezető út nagy részét végigénekeltük. Dülöngéltünk az úton és egyre csak daloltunk, miközben az utolsó pezsgős üveg tartalmát pusztítottuk minden erőnkkel. Mire odaértünk már annyira lázba jöttünk, hogy másokkal mit sem törődve, taszigálva minden utunkba kerülőt csörtettünk a tánctér felé, hogy végre kitombolhassuk magunkat. Épp egy szuper jó szám ment, amire aztán mindent beleadva kezdtünk táncolni, hogy körülöttünk mindenki minket nézett. Imádtam ezt. Mikor minden szempár a környezetünkben ránk szegeződik és ámulva nézi, hogy mit alakítunk. Összenevettünk Lilyvel és táncoltunk tovább, egyre szexisebben, egyre nagyobb élvezettel, míg valaki el nem kapta a derekam és hátulról magához nem húzott. Nem néztem hátra, így nem tudtam ki az illető, csak táncoltam tovább, ráztam a fenekem az idegennek, akinek keze még mindig a csípőmön nyugodott és egyre csak szorított magához, aztán a keze a hasamra vándorolt, benyúlt a pólóm alá és felfelé indult. Kirántottam magam az ölelő karok közül és megfordultam, hogy elküldjem a taperológépet a picsába, de a fickó ismét megragadott és újból magához húzott. Viszont most már szembe kerültem vele, és rájöttem, hogy igazából nem is akarok kiszabadulni a karjai közül. Ugyanis az illető nem idegen perverz, hanem az én rég látott Siriusom volt. Merően nézett rám a nagy, kék szemeivel és nem eresztett.
Én csak álltam ott, földbe gyökerezett lábbal és még megszólalni sem voltam képes. Egyszerre tudatosult bennem, hogy mennyire hiányzott az elmúlt héten. Nem változott semmit, ugyanolyan szexi volt, mint mikor utoljára láttam: az arca borostás volt, de nagyon vadító, a szeme csillogó, a szája pedig csókolnivaló. Puha kezével végigsimított az arcomon és közelebb hajolt. Éreztem a leheletén, hogy ő is túl van már néhány pohárka pián, de nem érdekelt. A mellkasára hajtottam a fejem és mélyen belélegeztem testének illatát, miközben én is átöleltem és közelebb bújtam hozzá.
Kívántam őt. Nagyon. Igazság szerint egész héten másra sem tudtam gondolni, csak a csókunkra. Érdekes módon nem érdekelt Luke, nem érdekelt, hogy megcsalt, vagy, hogy megcsaltam, hogy szakítottunk, hogy szeret-e vagy sem; már csak Sirius érdekelt. Nem, nem voltam belé szerelmes, isten őrizz… Többé soha! Egyszerűen csak vele akartam lenni. Már azóta, mióta megismertem valahogy mindig el tudta terelni a gondolataimat a problémáimról, és elérte, hogy csak vele foglalkozzak. Így volt ez most is. Ahogy megláttam, minden értelmes gondolat kiszállt a fejemből, megfeledkeztem Lilyről, a körülöttünk álló emberekről, még a zenét is, mintha lehalkították volna. Csak ő volt és én.
Újra ránéztem, ő pedig elmosolyodott és amennyire ez lehetséges, még közelebb vont magához. Száját finoman az enyémre nyomta, én pedig gyengéden harapdálni kezdtem. Sirius elmosolyodott és sietve megcsókolt, hogy elejét vegye egy újabb támadásomnak. Nyelvét erőszakosan nyomta a számba, hogy aztán vágyakozva kutasson az enyém után. Én csak átadtam magam a pillanatnak, beleolvadtam a csókba és nem érzékeltem semmi mást. Tudtam, hogy jó helyen vagyok, Sirius karjaiban. Egyetlen dolog árnyékolta csak be ezt a boldog percet: a bűntudat. A bűntudat, amit amiatt éreztem, hogy kihasználok egy jó barátot. Éreztem, hogy Siriusnak tényleg fontos vagyok, hogy eléggé kedvel, sőt talán szeret is a maga módján. De én csak barátnak tekintem őt. Egy barátnak, akivel jó együtt lenni, aki megvigasztal, ha valami bánt, egy barát, aki melletted áll a rossz időszakokban, de csak barát. És akkor felmerült bennem a kérdés, hogy hány barátommal smároltam eddig ilyen szenvedélyesen. A válasz persze az, hogy egyel sem, Siriuson kívül. Viszont nem tehettem róla, vágytam a csókjára, az érintésére, az illatára, arra, hogy átöleljen, hogy simogasson, hogy velem legyen.
Még szorosabban öleltem magamhoz, mire belemosolygott a csókba és simogatni kezdte a hátamat. Nem tudom meddig álltunk ott összefonódva, elveszve egymás szájában, de óráknak tűnt. Nyugodt, békés óráknak, amiket együtt tölthettünk.
Aztán hirtelen Sirius elhúzódott tőlem, de nem értettem miért. Mikor kinyitottam a szemem, egy ököl suhanását láttam, aztán Sirius megtántorodott és majdnem el is esett. Felsikkantottam és odaugrottam hozzá, hogy megnézzem, nem szenvedett-e komolyabb sérülést, de mikor észrevettem, ki volt az, aki megütötte, megfagyott a vér az ereimben. Luke állt Siriusszal szemben, dühtől villogó szemekkel, keze ökölbe szorult és már indult volna, hogy újabb ütést mérjen a még mindig döbbent fiúra.
- Luke! – kiáltottam hangosan, miközben elé léptem és gyűlölködő tekintettel néztem rá. – Azonnal hagyd ezt abba!
- Nagyon megjárod, ha nem szállsz le a barátnőmről, megértetted? – fenyegette Siriust, aki közben mögém lépett. Szerintem, ha nem állok közöttük, tuti egymás torkának estek voltak.
- Jess már nem a barátnőd – mondta Sirius higgadtan, miközben hátulról átkarolta a derekam.
- Luke, menj el! – mondtam neki, mikor láttam, hogy vörösödik a feje a méregtől. Időközben az emberek körénk gyűltek, és nagy szemekkel figyelték az eseményeket.
- Jess! – Pillantása meglágyult, ahogy rám nézett. – Beszélnünk kell!
- Nem, nem kell – mondtam keményen. Sirius mellé léptem, és egyik kezemmel átkaroltam. – Nem érdekel a mondanivalód.
- Hadd magyarázzam meg – kérlelt, de én csak a fejemet ráztam.
- Menj el! – mondtam ismét.
- Hallottad, nem? Azt mondta húzz innen! – szólt közbe erélyesen Sirius. Úgy éreztem, nagy önmegtartóztatásra van szüksége, hogy ne ugorjon rá Luke-ra, és szedje darabokra. Minden esetre én azért erősen szorítottam, biztos, ami biztos alapon.
Luke egy utolsó, megtört pillantást vetett rám, majd egy olyan „ezért még számolunk” pillantást Siriusra, aztán méltóságteljesen kivonult. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, aztán elengedtem Siriust és a pulthoz mentem.
- Jess, nem kéne most innod – szólalt meg a hátam mögött Sirius.
- Miért nem?
- Gyere – megfogta a kezem és finoman húzni kezdett.
- Hova viszel? – vontam fel a szemöldököm. – Tudnod kell, hogy most egyáltalán nincs gyomrom a férfi WC-hez…
- Fogd be! – mondta mosolyogva, miközben tovább vonszolt. – Csak kimegyünk.
Vállat vontam és szó nélkül követtem. Mikor kiértünk, átkarolt és sétára indultunk. Ő sem szólt és én sem törtem meg a csendet. Aztán megérkeztünk egy közeli parkba és leültünk egy padra. Éreztem, hogy Sirius engem néz, de én nem voltam képes a szemébe nézni, úgyhogy inkább csak a cipőmet bámultam. Néhány percig ültünk így csendben, aztán Sirius megköszörülte a torkát.
- És hogy vagy mostanában? – kérdezte zavartan.
Annyira megdöbbentett ezzel az egyszerű kérdéssel, hogy muszáj volt ránéznem.
- Jól – mondtam tömören.
- Kiheverted már a múlt héten történteket? – faggatózott tovább.
- Azt hiszem, igen. Úgy értem, már nem szoktam Luke-ra gondolni, és annak a cafkának a meggyilkolási terveit is kivertem a fejemből. Ez jót jelent, nem?
- Igen, jót – mondta vigyorogva. – Kerestelek párszor… - jegyezte meg könnyedén, miközben még mindig engem nézett.
- Igen, tudom – sóhajtottam.
- Beszélnünk kellene bizonyos dolgokról, nem gondolod?
- Nézd Sirius, én nem hiszem… - Ő azonban nem gondolta, hogy be kéne fejeznem a mondatot, ugyanis hirtelen felém hajolt és egy puszit nyomott a számra. – Így elég nehéz lenne beszélgetni – jegyeztem meg halkan, de azért beletúrtam a hajába és visszapusziltam.
- Hiányoztál – mondta, miközben két kezébe vette az arcom.
- Sirius, ezt nem kéne – húzódtam tőle távolabb. Istenem, hogy lehet ez ennyire nehéz?
- Jess, ne csináld már! – Újra közelebb jött és a homlokomnak támasztotta a homlokát. – Tudom, hogy te is élvezted. – Az orromra lehelt egy puszit, aztán a számra is egyet.
A kezét a szoknyám alá csúsztatta és a combomat kezdte simogatni. Jóleső sóhaj szaladt ki a számon, mire Sirius még jobban fellelkesült és még hevesebben csókolt, miközben egyre feljebb csúsztatta a kezét a lábamon.
- Nagyon szexi vagy ma – nyögte, miközben a nyakamat csókolta. – Jól áll ez a szoknya.
- Tudom, de ha letéped, akkor nem tudom felvenni többet – mondtam, miközben letoltam a kezét a lábamról. Felálltam és elé léptem. – Ideje volna visszamennünk, Lily már biztos mindenhol keres.
- Nehogy azt hidd – mondta Sirius mosolyogva. – Mostanra már biztos Jamesszel falják egymást.
- Hogyan? – ámultam el. – James és Lily együtt vannak? – kérdeztem csodálkozva.
- Hát nem egészen… De néha összefutnak.
- Rossz hatással van Lilyre az a fiú – mondtam összeráncolt homlokkal. – A végén még beleszeret.
- És az akkora baj? – nevetett fel Sirius.
- Látszik, hogy nem ismered Lilyt…
- Ha őt is olyan nehéz kiismerni, mint téged, akkor nem is fogom – mondta komolyan. – Na, gyere ide! – Megfogta a kezem és maga felé húzott. Megadóan sóhajtottam és felmásztam a padra, hogy szemből az ölébe ülhessek.
- Ez így elég kényelmetlen - vallottam be. A szoknyám ugyanis teljesen felcsúszott, szóval a fél fenekem kilátszott alóla.
- Nekem jó – kajánkodott, miközben a fenekembe markolt.
- Hé! – méltatlankodtam. – Vigyázz, hová nyúlsz!
- Talán megbüntetsz? – vonta fel a szemöldökét, miközben kacéran rám mosolygott.
- Sirius…
- Hm?
- Ezt nem kéne – fordultam el tőle, miközben próbáltam kimászni az öléből. Ő azonban továbbra is átkarolt és nem eresztett.
- Jess! – Kezével végigsimított az arcomon.
Közelebb hajolt és lágyan megcsókolt. Egyszerűen nem tudtam ellenállni neki, a nyaka köré fontam a karom és még jobban hozzá simultam. És csak csókolt, és csókolt, és csókolt, én pedig csak engedtem, engedtem, és engedtem. Egyre jobban kezdtünk összeszokni, egyre harmonikusabbá vált a dolog köztünk. Sirius végig simogatott: az arcom, a combom, a fenekem, a hátam, a hasam. Én is próbáltam ezt viszonozni, de a kezeim remegtek az izgalomtól, így inkább a nyaka körül tartottam őket. Halál hülyén éreztem magam. Mint aki először csókolózik életében és azon aggódik, hogy jól csinálja-e. Oké, nem volt sok barátom, csak olyan kettő-három, de attól még nem vagyok kezdő. Nagyon nem. Most meg itt szerencsétlenkedek. Totál szánalmas…
Időközben, míg én teljesen belemerültem Sirius csókjába, ő felemelkedett a padról – vagyis inkább engem emelt fel –, és továbbra is az ölében tartva elindult. A legdurvább az egészben az volt, hogy még mindig csókolt. Kelletlenül eltoltam magamtól és kicsit kibontakoztam az öleléséből. Sirius furcsán nézett rám, de olyan édes volt, hogy nem bírtam ki egy mosoly nélkül.
- A végén még nekimentünk volna valaminek – magyaráztam. Sirius azonban nem törődött az érveimmel, durcásan magához húzott és cuppanós puszit nyomott az arcomra.
- Gyere, menjünk haza – indítványozta. Beleegyezően bólintottam annak ellenére, hogy egy porcikám se akart megválni tőle.
Annyira hihetetlen, hogy egyik pillanatról a másikra ennyire megváltozzon az életem. Hiszen egyik nap még minden rendben Luke és köztem, aztán Siriusszal csókolózok egy férfi mosdóban. Eszméletlen, hogy ez a srác csak úgy felbukkant és gyökeresen megváltoztatta a mindennapjaimat.
- Sirius – fordultam felé, mikor már kéz a kézben tartottunk hazafelé. – Tulajdonképpen miért költöztél ide?
Kérdésem hallatán Sirius vonásai megkeményedtek, arca elkomorult. Szótlanul ment mellettem tovább előre szegezett tekintettel. Egy pár pillanatig várakozásteljesen néztem rá, aztán feladtam a reményt, hogy valaha megtudom itt létének az okát és csalódottan folytattam utamat.
- A szüleim kitagadtak – mondta hirtelen.
Mikor sikerült felfognom a mondat értelmét döbbenten néztem rá.
- De hát miért? – kérdeztem csodálkozva.
- Zűrös gyerek voltam – vallotta be kelletlenül. – Tudod, a szüleim állandóan kivételeztek az öcsémmel. Jellemző, mindig a fiatalabbat kényeztetik el jobban…
- Nem is mondtad, hogy van testvéred – szúrtam közbe.
Jesszus, hisz alig ismerem! Még azt sem tudtam, hogy van egy öccse.
- Nem szeretem reklámozni, sosem voltunk túl jóban – mondta komolyan.
- Mennyi idős?
- Annyi, mint te.
- És miért nem szereted?
- Mert egy kétszínű alak. Apáéknak teszi a szépet, játssza a jó kisfiút, amúgy meg egy számító, alattomos, öntelt bunkó. Baromira utálatos tud lenni. Már mikor kisebbek voltunk, akkor is, ha valami rosszat csinált, mindig rám kente, és apáék persze neki hittek, szóval én kaptam büntetést.
- Ez minden testvérpárnál így van szerintem. Én is sokszor mártottam be Dereket régen.
- Igen, de normális esetben az ember kinövi ezt a dolgot. Regulus viszont ahogy nőtt, úgy durvult el ilyen téren. Kezdte élvezni, hogy kiváltságos anyáéknál, és egyre többször kevert bajba. Én meg kezdtem unni ezt, szóval már magam is egyre nagyobb galibákba keveredtem. Annyira haragudtam a szüleinkre, hogy nem veszik észre, milyen álszent az öcsém, hogy elhatároztam, teljesen kikészítem őket. Szóval töltöttem jó pár éjszakát az őrsön, többször is előfordult, hogy rendőrök vittek haza, és egy idő után a szüleim úgy döntöttek, nem akarják tovább elviselni ezeket a húzásaimat, így hát választhattam, hogy vagy megváltozok, vagy eljövök otthonról. Gondolom, most már nem kell magyaráznom, hogy miért az utóbbi mellett döntöttem. – Mikor rám nézett, arcára kedves mosolyt csalt szemmel látható döbbenetem. – Adj hálát az égnek, hogy ilyen jó fej tesód van, mint Derek.
- Tudom, ő a legjobb – nevettem fel.
- És apád is nagyon rendes ember. Nem lehet könnyű neki egyedül nevelni titeket – jegyezte meg. – Főleg téged.
- Engem? – csodálkoztam. – Talán én olyan nehéz eset vagyok? – kérdeztem egy csepp sértődöttséggel a hangomban.
- Nem úgy értettem – vigyorgott Sirius. – Csak arra gondoltam, hogy a lányok többnyire az anyjukkal beszélik meg a dolgaikat. Te szoktál beszélni az anyáddal? – Most rajtam volt a hallgatás sora. Nem szerettem ezt a témát. – Jess?
- Nem tartjuk vele a kapcsolatot – mondtam kimérten.
- Nézd, ha nem akarsz beszélni róla… - szabadkozott Sirius.
- Elhagyott minket, mikor még kicsik voltunk. Apa nevelt fel bennünket, már nem is emlékszem rá. – Keserűen felnevettem. – Dereknek vannak halvány emlékképei, de nekem semmi. Nem is érdekel. Csak azt nem értem, miért szült meg minket, ha nem is akart gyereket igazán…
- Sajnálom – mondta Sirius, miközben gyengéden magához szorított. Hát nem sokat segített vele, csak még ramatyabbul éreztem magam.
- Már nagyon régen volt – próbáltam visszafojtani előtörő könnyeimet.
- Ne haragudj, hogy előhoztam a dolgot – Sirius megállt és az arcomat kezdte kémlelni. Letörölte az első legördülő könnycseppet, aztán kedvesen átölelt.
- Nem tudom, mért van rám ilyen hatással ez a téma állandóan – hüppögtem, miközben kicsorduló könnyeimet törölgettem. - Már megszoktam ezt a helyzetet, cseppet sem hiányzik egy szigorú anya, aki állandóan csak dirigál, mikor itt van apa, aki kedves és gondoskodó, ráadásul még engedékeny is. Nem tudom, talán csak jólesne néha egy nővel megbeszélni a dolgokat. Nem barátnővel, hanem egy felnőttel, aki tapasztaltabb és bölcsebb…
- Megértem.
Nem tudom, mi történt velem, de egyre csak itattam az egereket, miközben Sirius próbált nyugtatgatni.
- Túl sokat bőgök mostanában – nevettem fel esetlenül. – Tök ciki. – Sirius felnevetett és adott egy puszit a homlokomra.
- Jól vagy? – kérdezte, miközben a kezemet szorította.
- Persze – bólogattam.
- Nem jössz be egy kicsit? – karolta át a derekamat.
Csak most néztem körbe jobban, így meglepve tapasztaltam, hogy már haza is értünk.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne – húztam el a szám. A végén még valami hülyeséget csinálnék. Csinálnánk.
- Na, csak beszélgetünk, megbontunk egy üveg bort… Ilyenek.
- Ej, ez nagyon úgy hangzik, mint egy randi – mondtam rosszallóan.
- Hát, tulajdonképpen, miért is ne? – mosolygott rám.
- Nem – mondtam határozottan. – Nézd, Sirius… - Éreztem, eljött az ideje annak, hogy felvilágosítsam Siriust, hányadán is állunk. Kicsit távolabb húzódtam tőle és komolyan a szemébe néztem. – Én nem akarok járni veled – jelentettem ki, mire elég furcsa képet vágott, talán megdöbbent azon, amit mondtam, vagy azon, hogy nem kerteltem, hanem rögtön a közepébe vágtam. – Sok volt most ez a dolog Luke-kal és nem hiszem, hogy mostanában kész lennék egy újabb kapcsolatra – magyaráztam. - Nem akarom lekötni magam, élvezni akarom a szabadságom, pasizni akarok, bulizni, kihasználni a lehetőségeket.
- Szóval én is csak egy lehetőség vagyok? – vonta fel a szemöldökét. – Csak egy pasi a sok közül?
- Nem – ráztam meg a fejem. – Te sokkal több vagy annál. A barátom vagy. Egy nagyon jó barát, akivel…
- Akivel néha szenvedélyesen csókolózol – fejezte be helyettem.
- Én azt akartam mondani, hogy akivel nagyon jól érzem magam, de végül is fogalmazhatunk így is – bólintottam.
- Ha jól érzed magad velem, akkor miért ne próbálhatnánk meg? – kérdezte, miközben magához húzott. – Jók vagyunk együtt.
- Mondtam, hogy most nem akarom lekötni magam. Kellenek a kalandok, más pasik, a tapasztalat. Persze, ha neked nem gond, részemről belefér pár kósza csók meg ilyenek – mondtam zavartan, miközben a mellkasát simogattam. – De azt nem kérheted, hogy csak veled legyek.
- És ha én nem akarom, hogy mással légy? – kérdezte komolyan. – Ha csak magamnak akarlak?
Fáradtan sóhajtottam.
- Azzal mindkettőnk helyzetét megnehezítenéd.
- Pedig nekem ez így nem megy. Nem akarok osztozni rajtad – jelentette ki.
- Akkor jobb lesz, ha csak barátok maradunk.
Kikászálódtam ölelő karjaiból és komolyan néztem rá. Be kell vallanom, azt vártam, hogy ezek után majd visszakozik, és azt mondja, hogy több akar lenni, mint egyszerű barát. De, mivel én naiv lélek nem gondoltam a férfiak kiszámíthatatlanságára, eléggé ledöbbentem, mikor Sirius így reagált:
- Szerintem is jobb lesz az úgy.
Pár pillanatig megrökönyödve bámultam rá, de ő kerülte a tekintetem. Mikor sikerült összeszednem magam, megköszörültem a torkom és rámosolyogtam.
- Akkor én most megyek is. – Kinyújtottam a kezem, remélve, hogy egy kézfogás azért még belefér a dologba. – Jó éjszakát! – Sirius, mikor meglátta a felé nyújtott kezemet felnevetett, aztán hozzám lépett és szorosan átölelt. – Km… Sirius, mit csinálsz? – kérdeztem miközben esetlenül megveregettem a hátát.
- A barátok is szoktak ölelkezni – mondta könnyedén, majd szép, kék szemeit rám emelte. Arca olyan közel volt az enyémhez, hogy azt még a legnagyobb jóindulattal sem lehetett volna barátok közötti távolságként értelmezni. – Utolsó csók? – kérdezte halkan, mire muszáj volt elvigyorodnom, amit ő bíztatásnak, vagyis beleegyezésnek vett, így száját az enyémre tapasztotta és újból megcsókolt. Hosszan, érzékien, miközben egyre szorosabban vont magához. Mind szenvedélyesebben csókolt, hevesen a hajamba túrt, én pedig az arcát simogattam. Végtelennek tűnő percek után aztán kelletlenül elhúzódott, erőltetettnek tűnő mosolyt villantott rám, majd adott egy puszit a számra és elindult a háza felé. Én meg csak álltam ott némán, és néztem, hogyan tűnik el a bejárati ajtó mögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése