Hiba volt… vagy mégsem?
Az út hosszú volt és fárasztó. Sirius többször is morgolódott, hogy miért nem motorral jöttünk. Esküszöm, szinte már gyámoltalanul nézett ki azon a biciklin, miközben az emelkedőn szenvedte fel magát. Néha megálltunk egy kicsit, hogy megszemléljük a tájat, de Sirius valamiért egyfolytában mogorva képet vágott, mintha nem tetszene neki amit lát. Pedig én mondom, eszméletlenül gyönyörű volt a vidék! Fák mindenhol, szép tanyasi házak, mezők… na meg persze a tenger. Amit eddig még nem láthattunk, de majd ha felérünk a tetőre…
- Messze van még? – nyavalygott Sirius órákkal indulás után. Komolyan rosszabb, mint egy gyerek.
- Már nem olyan vészes…
- Mintha egy órája is ezt mondtad volna – zsörtölődött. – Egyáltalán hazaérünk még ma?
- Jaj, hagyd már abba a siránkozást, olyan vagy, mint egy vénasszony! – teremtettem le.
- Csak még nem szoktam hozzá ehhez az aktív élethez – világosított fel.
- Nem azt mondtad, hogy a haverjaiddal folyton merész dolgokat csináltok? Ez meg csak egy biciklitúra az ég szerelmére – forgattam a szemem.
- A mi programjainkban általában valami motorral hajtott jármű a szállítóeszköz, nem pedig ilyen…
- Megérkeztünk! – fojtottam belé a szót.
Ha nem említettem volna, eddig egy erdei ösvényen haladtunk, ami a hegy, vagyis inkább hegyecske oldalán körbe fut, és úgy vezet a hegytetőre. Bár még mindig a fák takarásában voltunk, már messziről látni lehetett a nem messze elterülő tisztásról beáramló napsugarak vakító fényét. Leszálltunk a biciklikről és nekitámasztottuk őket egy fának. Talán nem lopják el… Erre úgysem igazán jár senki.
- Szép, ugye? – kérdeztem, mikor kiértünk a tisztásra. Csupa virág, csupa fű, kell ennél több? Sirius arckifejezéséből ítélve, neki biztosan…
- Véletlenül se akarod azt mondani, hogy ezért tekertünk fel idáig, ugye? – fordult felém vádlón.
- Gyere! – Megfogtam a kezét és a tisztás széléhez vezettem. – Nézd! – mutattam a mélybe.
Szerintem nem kell magyaráznom, mi minden volt ott. Több kilométeres körzetben be lehetett látni az egész vidéket, a tengerrel együtt. Csodaszép volt. Olyan megnyugtató. Láttam Siriuson, hogy neki is tetszik, de mikor a tekintete találkozott az én „ugye megmondtam, hogy megéri” pillantásommal, csak ennyit mondott:
- Nem rossz – aztán visszament a biciklikhez a kosárért.
Megebédeltünk, vagyis inkább olyan kora délutáni uzsonna volt, aztán Sirius felvetette, hogy kártyázhatnánk.
- Nem tudok kártyázni – vallottam be, mire Sirius felnevetett. Azaz kinevetett. Hát kösz.
- Komolyan nem tudsz? – kérdezte hitetlenkedve. – Römi? – Megráztam a fejem. – Póker? – Újabb fejrázás. – Hát min nőttél te fel?
- Ki nevet a végén-be verhetetlen vagyok – kacsintottam.
- Hát, sajnos az a másik kabátomban maradt – tárta szét a karját Sirius. – Szóval kénytelen leszel megtanulni pókerezni.
- Mért pont azt?
- Mert az a kedvencem – mondta. – És mert én meg abban vagyok verhetetlen – tette hozzá szemtelenül vigyorogva.
- Jól van – vontam vállat. Arra már rájöttem, hogy Siriusszal legtöbbször nincs értelme vitatkozni. – Akkor hajrá.
Előszedte a kártyát és elkezdett magyarázni valami párokról, drillekről, sorokról, színsorokról, meg ilyenek. Már az elején elvesztettem a fonalat, de azért próbáltam úgy tenni, mint aki mindent ért. Sirius annyira lelkesen magyarázott, hogy nem akartam lelombozni. Komoly tekintettel nézett rám, és mutogatta a lapok különböző értékű kombinációját. Halál édes volt. Édes, ugyanakkor szinte már megszállott. De inkább édes.
- Oké, akkor játsszunk egy próbajátékot – zökkentett ki merengésemből.
- Nem akarok bunkó lenni, de ennek az egésznek semmi értelme – bukott ki belőlem.
- Hát tét nélkül tényleg nincs…
- És mit szoktatok tétnek rakni?
- Pénzt. Viszont lányokkal nem játszom pénzben – mondta komolyan.
- Akkor mi lesz?
Néhány pillanatig gondolkodott, aztán alattomos vigyor jelent meg arcán. Ajaj, ebből semmi jó nem sülhet ki.
- Vetkőző póker – mondta vidoran. Hát ez nem hangzik túl jól.
- A nevéből ítélve ez egyáltalán nem nekem való – húztam el a szám.
- Ne csináld már, tök jó buli! – győzködött.
- Hát, nem is tudom… Mik a szabályai?
- Ha vesztesz, megszabadulsz egy ruhadarabodtól.
- Mi? Neked elmentek otthonról! Kizárt, hogy én ebbe belemegyek, érted? Akkor már inkább pénz.
- Pedig ez tök jó buli – mondta bánatosan.
- De én még totál kezdő vagyok!
- Épp az a lényeg – kacsintott pajkosan.
- Sirius!
- Jól van, jól van, csak vicceltem. - Fáradtan sóhajtott. – Pedig én azt hittem, te bevállalós csajszi vagy… De ha nem, hát nem. – Kedvetlenül nyúlt a kártyáért, hogy elpakolja, de én megfogtam a kezét. Kíváncsian rám nézett, mire én kihívó mosolyt villantottam rá.
Majd megmutatom én, hogy mennyire vagyok bevállalós!
- Ossz! – Hát ezt sem kellett kétszer mondani…
Magam is meglepődtem, milyen gyorsan belejöttem a játékba. Eleinte persze sorozatban vesztettem, szóval rövid úton meg kellett válnom a cipőimtől meg a fél zoknimtól. Néhány kör után azonban Siriuson volt a sor, hogy megszabaduljon valami feleslegessé vált dologtól, ami az ő esetében is a cipőt jelentette. És ez így folytatódott hosszú, hosszú perceken keresztül. Be kell vallanom, kicsit még élveztem is a dolgot. Persze nem azt, mikor nekem kellett vetkőzni, de Sirius döbbent arcát látni, mikor megnyertem egy-egy játékot, hát az felettébb mulattató volt. Szóval, úgy nagyjából egy órányi játék után rajtam nem volt más, mint egy bugyi meg egy melltartó, Siriuson viszont volt még póló, meg nadrág is.
- Asszem sorom van, vagy mi a szösz – bizonytalanul nézegettem a lapjaimat, mire Sirius kikapta őket a kezemből és elénk rakta a plédre.
- Na, ne! Már megint? – Önelégülten elvigyorodtam, és mutattam neki, hogy kezdheti levenni valamijét.
Morgolódva ledobta maga mellé a pólóját és újra osztott. Ugye még mindenki emlékszik arra, mikor azt ecseteltem, milyen izmos a karja meg a háta? Hát most már azt is tudom, hogy a hasizmai milyenek. Így első ránézésre kemények. Persze konkrétabbat tudnék mondani, ha megtapizhatnám, de mivel azt nem lehet, így csak saccolni tudok.
Jesszus! Én most komolyan Sirius felsőtestének izomzati állapotát elemeztem magamban? Nem! Ezt gyorsan, gyorsan ki kell vernem a fejemből. Ez is mind Lily hibája. Kellett itt neki bekavarnia…
Ilyenkor adok hálát az égnek, hogy az emberek nem tudnak olvasni a gondolataimban.
- Na, mid van? – kérdezte néhány perc múlva Sirius. Leterítettem a lapjaimat a pokrócra, ő pedig egy futó pillantást vetett rájuk. – Azt hiszem – kezdte kifejezéstelen arccal. -, hogy itt az ideje újra levenned valamit, ugyanis pókerem van – fejezte be egy hatalmas vigyor kíséretében. A fene!
- De már csak melltartó meg bugyi van rajtam! – méltatlankodtam.
- Megengedem, hogy te válassz – kajánkodott.
- Pompás – morogtam magam elé, miközben hátranyúltam kicsatolni a melltartómat. – Ugye tudod, hogy szörnyen számító vagy? – kérdeztem, miközben a kezemmel próbáltam takarni magam ott, ahol a ruha már nem igazán fedett.
Sirius persze kiéhezett pillantásokkal méregetett, miközben egyfolytában csak vigyorgott. Mikor tekintete találkozott az én igen szúrós tekintetemmel, elfordult és újra osztott. Ezúttal a szerencse mellém szegődött, így ő vetkőzött. Most úgy állt a dolog, hogy mindkettőnknek egy-egy ruhadarabja volt még levethető. Ránéztem.
- Ugye te sem akarod végigjátszani? – kérdeztem reménykedve.
Sirius egy pillanatig elgondolkodott. Szerintem azért számításba vette, hogy kezdő létemre elég szépen lecsupaszítottam. Végül aztán megrázta a fejét és elkezdte összepakolni a kártyát. Megkönnyebbülten sóhajtottam, majd öltözködni kezdtem.
Úristen, csak Luke meg ne tudja… Ha jobban belegondolok, mióta ennyi időt töltök Siriusszal és ennyit Luke nélkül, egyre többet kell titkolóznom. Különös.
- Nem kéne visszaindulnunk? – kérdezte Sirius, mikor már végzett a pakolással.
- De, persze.
Miután már mindent összeszedtünk és még utoljára kigyönyörködtük magunkat a tájban, felültünk a biciklikre és elindultunk hazafelé. A vissza út már jóval zökkenő mentesebb volt, hiszen szinte végig csak gurultunk. Sirius olykor-olykor hangosan kurjantott, mikor valami nagyobb sebességet ért el.
Jó érzés volt az egész napos hőség után egy kis hűs szellőt érezni száguldás közben. Olyan felemelő volt.
Sajnos, mivel kicsit későre csúszott az indulás, még félúton sem jártunk, mikor kezdett sötétedni. Siriusszal közbe rájöttünk, hogy biciklilámpát elfelejtettünk pakolni, így hát próbáltunk a lehetőségekhez mérten az út szélén közlekedni, de még így is ki kellett kerülnünk néha egy-egy benyúló faágat, vagy dúsabb bokrot. Az egyik ilyen kerülő épp egy beláthatatlan kanyarba esett. Siriusszal lazán besoroltunk az úttest közepére, hogy elkerüljük a faágak okozta sérüléseket, azonban szemből hirtelen előbukkant egy autó, aminek erős fényszórója egy pillanatra elvakított minket.
Az egész egy másodperc leforgása alatt történt. Hallottam a dudaszót, és hogy Sirius a nevemet kiáltja, de még mindig nem láttam rendesen. Tudtam, hogy valamerre el kell rántanom a kormányt, de ha rossz irányt választok palacsintaként végzem. A vak szerencsére bíztam hát magam és jobbra húzódtam, mire éreztem, hogy bal felől valami súlyos tárgy húz el mellettem. Annyira megkönnyebbültem, amiért nem ütött el az autó, hogy elvesztettem az egyensúlyom és eldőltem biciklivel együtt.
- Jesszus, Jess! Jól vagy? – Sirius farolva fékezett mellettem és sietve leemelte rólam a méretes biciklit. Megkapaszkodtam a kezében, így sikeresen fel tudtam állni. – Jól vagy? – kérdezte ismét. Hangja és szeme aggodalommal volt teli.
- Kutya bajom – nyögtem a derekamat masszírozva. Sirius féltőn átkarolt és leültetett az út szélére.
- Biztos? Ne hívjunk segítséget, vagy valami?
- Dehogy! – heveskedtem. – Már csak az hiányzik, hogy a múltkori eltűnésünk után apa még ezért is idegeskedjen… Tényleg minden oké – nyomatékot adva szavaimnak nyomban fel is pattantam, felállítottam a biciklim és várakozásteljesen Siriusra néztem. – Akkor mehetünk?
- Észrevetted, hogy a közös programjaink általában valamilyen életveszélyes helyzetbe torkollanak? – kérdezte, mikor már továbbindultunk.
- Biztos meg vagyunk átkozva – viccelődtem. – Legközelebb megpróbálunk minden lehetséges veszélyhelyzetet kiküszöbölni.
- Pontosan mikorra gondoltad azt a legközelebbet? – kérdezte mosolyogva Sirius.
- Holnap? – vontam fel a szemöldököm.
- Holnap látogatóm lesz – mondta vidáman.
- Nocsak… Egy újabb vállalkozó kedvű ex-barátnő? – vontam fel a szemöldököm.
- Nem! – nevetett. – James, tudod, a legjobb barátom, hazajött a nyaralásból és holnap beugrik megnézni az új lakást. Átjöhetnél te is, hogy bemutassalak neki, biztos kedvelni fog.
- Hát, nekem semmi kifogásom ellene.
- Szerintem még arról is meg tudom győzni, hogy eljöjjön velünk este bulizni. Persze csak ha nem gond.
- Dehogy!
Mire hazaértünk már szinte semmit nem láttunk, olyan sötét volt. Apa aggódva fogadott minket és belekezdett egy hosszúnak ígérkező szentbeszédbe arról, hogy mostanában milyen felelőtlen vagyok, meg hasonlók. Sirius csak mosolyogva hallgatta, hogyan oszt ki apa, de a világért sem védett volna meg. Hát rendes tőle, mondhatom… Mikor már kellőképpen untam a rizsát, szóltam apának, hogy hulla fáradt vagyok, és aludni akarok, szóval folytassuk ezt inkább holnap. Ő erre csak valami morgásfélével választolt, majd beterelt a házba. Az ajtóból még visszakiáltott Siriusnak, hogy holnap este jöjjön át vacsorára. Sirius megköszönte a meghívást, és biztosította apát, hogy mindenképpen eljön, aztán ő is hazament. Sűrű egy péntekem lesz holnap…
*
Mikor másnap felébredtem már dél is elmúlt.
Tényleg hihetetlen, hogy mennyire sokat alszom mostanában.
Megmosakodtam, aztán pizsiben lementem reggelizni. Miközben a pirítóst majszoltam kezembe vettem egy újságot, amit az asztalon találtam. Bele- belelapozgattam, de nem volt benne semmi érdekes, szóval rövid idő után feladtam. Reggeli után gyorsan elmosogattam, majd kimentem a postáért. Jött pár csekk, meg Dereknek egy sulis levél, és hoppá itt van valami a számomra is. No, lássuk mi ez. Sietve szétszabtam a borítékot és azonnal bele is merültem a levél tartalmába.
- Mit olvasol ilyen bőszen? – hallottam magam mögül Sirius mély hangját.
- Szia – köszöntem neki futólag, miközben tovább olvastam a levelet. – Sulis cucc – vontam vállat.
- Igen? Csak nem eltanácsoltak? – viccelődött.
- Nem – forgattam a szemem és végre ránéztem. – Csak megkaptam a nyári feladatomat.
- Miféle nyári feladat? – vonta fel a szemöldökét.
- Tudod a suliban, ahova járok, minden szakon vannak különböző feladatok év közben illetve a nyáron. Az évközi feladatok általában csoportosak, de a nyárit egyedül kell megcsinálni.
- És te milyen szakon vagy?
- Médián.
- Komolyan? – álmélkodott. – Az tök szuper lehet.
- Az is – mosolyogtam.
- És mi a nyári munkád?
- Rendeznem kell egy rövidfilmet. Valami kis fél órás szösszenetet, vagy ilyesmi.
- Aszta! Az nem semmi – füttyentett. – És gondolod, hogy menni fog?
- Csináltam már ilyet – vontam vállat. – Csak még egyedül nem…
- Remélem, tudod, hogy ha segítség kell, rám számíthatsz – karolt át.
- Köszönöm – hálálkodtam mosolyogva.
- Szóval akkor délután átjössz? – váltott témát Sirius. – James négy körül jön, aztán akkor bemutatlak neki.
- Attól tartok, ha muffint akarsz enni este, akkor nem lesz időm átmenni – sóhajtottam.
- De akkor mikor ismered meg? – kérdezte kedvetlenül.
- Este úgyis jön, nem? Hát majd akkor.
- Azt monda, kicsit később tud majd jönni, mert tőlem még haza kell mennie, aztán meg visszajönni. Szóval olyan éjfél-egy körül várható.
- Jól van. Akkor te meg maradsz nálunk vacsi után és benyakaljuk az a whiskyt, jó? – nevettem.
- Tökéletes – vigyorgott. – Akkor mire menjek át?
- Hát, szerintem olyan hét-fél nyolc fele.
- Oké. Akkor este találkozunk! – Búcsút intett, majd elindult, hogy felkészüljön barátja fogadására.
Belibegtem a házba, ledobtam a leveleket a konyhaasztalra, aztán felmentem a szobámba olvasni egy kicsit. Imádok olvasni, de mostanában annyira kevés időt tudtam erre szánni. Rémes.
Órákkal később aztán rávettem magam, hogy nekiálljak a sütésnek. Szépen ki is kevertem egy hatalmas adag tésztát és gondosan beleadagoltam egy részét a muffin sütő formáiba.
Aztán jöttek a gondok. Ugyanis az első adag úgy elégett, hogy ki kellett dobnom az egészet.
Nem, nem arról van szó, hogy nem tudok sütni, hanem arról, hogy Lily telefonált. Első felvonásban panaszkodott egy sort, hogy milyen unalmas volt a tegnapi délutánja, a nagyszülei kikészítették a folytonos faggatózásukkal. Aztán részletes beszámolót kért tőlem, hogy mi volt tegnap Siriusszal. Miután kellőképpen kielégítettem a kíváncsiságát még megbeszéltük az esti buli részleteit is, szóval mire letettem a telefont menthetetlenül elégett az összes süti. Na, se baj. Hisz van még tészta.
- Hm, mi ez az isteni illat? – toppant be apa olyan hat óra körül. – Sütöttél?
- Gondoltam jól jön desszertnek a vacsi után.
- Az én kislányom mindenre gondol – mosolygott, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- És mit akarsz főzni? – kérdeztem, miközben délutáni munkám maszatos nyomait takarítottam el.
- Lasagne?
- Szuper – vigyorogtam. – Ne segítsek?
- Nem kell szívem, menj csak. Már így is eleget voltál ma a konyhában.
Így aztán felmentem a szobámba és inkább készülődni kezdtem. Jól kiáztattam magam, hajat mostam, levakartam a kezemről a tésztamaradványokat, aztán hozzáláttam a megfelelő ruha megtalálásához. Bekapcsoltam valami zenét és jól feltekertem a hangerőt, így válogatás közben önfeledten ugrálhattam bugyiba meg melltartóba. Vicces volt.
Fél nyolckor aztán csöngettek. Én is épp akkor készültem el, így már teljes pompámban vonulhattam le a lépcsőn, egyenesen az étkezőbe. Fehér gatya volt rajtam, meg a lila, I’m the one! feliratú felsőm. Szépen ki is sminkeltem magam, a hajamat beszárítottam, szóval már teljesen indulásra készen álltam. Muszáj volt ezt mind most elintéznem, mert tudtam, ha Siriusszal megisszuk azt az üveg Whiskyt, utána még a szemceruzát sem tudom majd megkülönböztetni a szájfénytől, szóval…
- Jó estét! – köszönt udvariasan Sirius, mikor belépett. Rám nézett, arcán széles mosoly jelent meg, miközben szemügyre vett. Ránevettem és berántottam az ajtón.
- Mennyei illatokat érzek – jegyezte meg, miközben a konyha felé tartottunk.
Apu és Derek tisztességesen megterítettek, mi meg leültünk az étkezőasztalhoz. Evés közben nem sokat beszéltünk, mindenki el volt foglalva a villája és a szája közti folyamatos kapcsolat fenntartásával. Aztán mikor már mindent befaltunk, jóllakottan hátradőltünk és megkezdődött Sirius faggatása.
Apa mindent tudni akart róla (és még nekem rója fel, ha sokat kérdezősködöm…). Hogy honnan jött, milyennek találja ezt az új környezetet, mi a véleménye az új szomszédokról, satöbbi. Sirius készségesen válaszolt minden kérdésére, a szomszédokat külön megdicsérte, miközben jelentőségteljes pillantást vetett rám.
- És tulajdonképpen hány éves is vagy? – tudakolta apa.
- Tizennyolc.
- Akkor még tanulsz, igaz?
- Hát, ha felvesznek a suliba, ahova jelentkeztem, akkor igen.
- Milyen iskolát jelöltél meg? – kérdeztem kíváncsian.
- A műszakit – válaszolt mosolyogva. – Építészmérnök akarok lenni.
- Nagyra törő tervek – kotyogott közbe apa. Sirius csak vállat vont.
- Többnyire elég elszánt és kitartó vagyok. Ha valamit nagyon akarok, azt meg is szerzem.
- Akkor sok sikert – vigyorogtam rá.
- Apa – szólalt meg hirtelen Derek. Egész este alig lehetett hallani a hangját. – Tudod, mondtam, hogy este megyünk DC-be.
- Igen?
- És ha nem akarunk mindenről lemaradni, nem ártana készülődnünk – jegyezte meg.
Szóval már nagyon unja magát. Érthető.
- Jól van, gyerekek, menjetek csak. Majd én elpakolok.
- Dehogy! – ellenkeztem. – Menj csak aludni apa, majd én elmosogatok.
- Igen, Mr. Stuart, majd én és Jess eltakarítunk – ajánlkozott Sirius is.
- Hát nem bánom - adta meg magát apa. – Akkor jó szórakozást.
- Jó éjt. És köszönöm a meghívást. Minden nagyon finom volt – hálálkodott Sirius.
- Ugyan, nincs mit – legyintett apa, majd elindult fel a lépcsőn.
- Na, gyerekek, akkor jó takarítást – vigyorgott Derek, majd ő is felvonult a szobájába.
Siriusszal sietve leszedtük az asztalt, én mosogatni kezdtem, ő meg a vizes edényeket törölgette.
- Kösz, hogy segítettél – mondtam, mikor már végeztünk.
- Nincs mit. Akkor jöhet a whisky? – kérdezte vigyorogva, mire felnevettem.
- Naná!
Így aztán az üveg pia és két pohár társaságában felvonultunk a szobámba. Nevetve iszogatni kezdtünk, miközben jól elbeszélgettünk.
- James totál ledöbbent, mikor meglátta a házat – mesélte Sirius. – Hát még mikor beszámoltam neki az eddig átélt kalandokról – nevetett. – Azt az arcot látni kellett volna.
- Legközelebb majd őt is elvisszük – ajánlottam.
- Hát, ja. Nem is élet az élet veszélyes kalandok nélkül – kacsintott.
- És ő jól nyaralt? – érdeklődtem.
- Aha, azt mondta jól összemelegedett valami csajjal – vigyorgott Sirius. – Bár nála ez mindennapos dolog.
- Olyan nagy nőcsábász?
- De még mekkora! Pont, mint én – húzta ki magát.
- Mert te az vagy? – vontam fel a szemöldököm. – Nem tűnt fel.
- Mivel legtöbb időmet veled töltöm, sok időm nem marad a csajozásra – nyújtotta ki a nyelvét.
- Most rám akarod kenni, hogy éppen nincs senkid?
- Nem! – nevetett. – Megéri veled lenni – karolt át.
- Akkor jó – vigyorogtam, mint a vadalma, miközben egy húzásra megittam poharam tartalmát.
Nagyjából másfél óra elég volt, hogy Siriusszal jól becsípjünk és vihogva induljunk DC-be. Derek már korábban elment. Indulás előtt még bejött, hogy közölje, találkozik Ninával és nem vár meg minket, de látta milyen állapotban vagyunk, úgyhogy rögtön ment is. Siriusszal vidáman énekelve tettük meg a klubig vezető utat. A bejáratnál akkora tömeg volt, hogy egy évig várhattunk volna a bejutásra. Viszont nekem nem volt kedvem odakint ácsorogni.
- Gyere – mondtam Siriusnak, megfogtam a kezét és előre furakodtam a tömegben. Többen is furcsán néztek rám, de nem foglalkoztam velük. Az ajtó előtt a szokásos emberek álltak. Mikor megláttak elvigyorodtak és nyomban utat is engedtek nekem és Siriusnak. Hálásan rájuk mosolyogtam, majd beléptünk a sötétbe.
Sirius elengedte a kezem és helyette átkarolta a derekam, én pedig hagytam. Szememmel a tömeget pásztáztam és Lily vörös üstökét kerestem mindenhol. Mivel sehol nem láttam, vállat vontam, megragadtam Sirius ingjét és a tömegben botladozva rángatni kezdtem a tánctér felé. Épp egy haláli szám ment, vétek lett volna nem táncolni rá, szóval ismét bemutattunk egy fantasztikus koreográfiát, majd még egyet, és még egyet, és még egyet. Mindketten nagyon élveztük, egyre csak táncoltunk, nagyon nagy összhang volt köztünk, aztán egy idő után kezdtek eldurvulni a dolgok.
Sirius keze egyre többször matatott a fenekemnél, én egyre többször túrtam bele selymes hajába, és legfőképpen egyre többször került a szánk túl közel egymáséhoz.
Az egyik pillanatban aztán valaki megragadott hátulról és elrántott Siriustól. Először az jutott eszembe, hogy jól megmondom az illetőnek, hogy menjen a tudja hová, de aztán egy vigyorgó Lilyvel találtam szembe magam, szóval elvetettem a dolgot. Szédelegve a nyakába borultam, majdnem össze is estünk, de szerencsére Sirius elkapott minket.
- Na, látom, tetszik a buli – Lily fejével Sirius felé bökött, aki mellettünk állt és az embereket figyelte.
- Eszméletlenül jó! – kacagtam. – Már van táncpartnered?
- Még nincs – vont vállat. – Mindegy is. Ha nem találok senkit még mindig ott a bátyád.
- Azt kétlem – ráztam meg a fejem, mire ismét jól elszédültem, de szerencsére nem estem el. – Dereknek van barátnője.
- Hogyan? – Lily szemei kitágultak. – Ezt eddig miért nem mondtad?
- Nyugi már szívi, elfelejtettem – forgattam a szemem.
- De így kivel fogok táncolni? – nyafogott Lil, mint egy gyerek.
- Táncolj velünk – ajánlottam fel.
- Kösz nem – mondta vigyorogva. – Nem akarom nézni, ahogy enyelegtek. – Kicsit elpirultam, de nem válaszoltam. Lily továbbra is csak nézett rám, azokkal az éles, zöld szemeivel, aztán egyszer csak Sirius hangját hallottam magam mellől.
- James! – Rögtön odafordultam, így szemtanúja lehettem annak, ahogy Sirius vigyorogva kezet fog egy kócos, fekete hajú, szemüveges fickóval. Á, szóval ő James. Nem rossz pasi, nem rossz, állapítottam meg magamban. – Gyere, bemutatok neked valakit – mondta Sirius és elindult felénk barátjával az oldalán. – James, ő itt Jess – mutatott rám.
- Helló – köszönt a srác egy csábos mosoly kíséretében. – Sokat hallottam már rólad. – Erre ismét elpirultam és mosolyogva néztem Siriusra, aki csak vállat vont.
- Szia – nyögtem végül.
Mellettem Lily szokatlanul csendben volt és mikor ránéztem, láttam, hogy tátott szájjal bámulja Jamest. Oké, tényleg helyes, de azért ennyire nem…
- Lily csukd be a szád – szóltam rá halkan, de ő továbbra is kerek szemekkel nézte a Sirius mellett álló fiút. A srác eddig engem figyelt, de most tekintete Lilyre kúszott és legnagyobb megdöbbenésemre neki is leesett az álla, pont, mint Lilynek. Hát ezekbe meg mi ütött?
- Te itt? – lépett közelebb Lilyhez. Drága barátnőm végre rendbe szedte vonásait, de a döbbenet még mindig nem tűnt el az arcáról.
- Én itt – mondta szárazon.
- Ti ismeritek egymást? – kérdezte kíváncsian Sirius.
- Mondhatjuk – válaszolt James helyett Lily. – Egy helyen nyaraltunk.
- Te vagy az a lány? – ámult el Sirius, mire James jól vállon verte, Lily pedig érdeklődve fordult felé.
- Mesélt rólam? – vonta fel a szemöldökét.
- Pár szót – vont vállat Sirius, miközben a vállát masszírozta.
- Egy perc és jövünk – mondtam a fiúknak, majd megfogtam Lily kezét és kivonszoltam a tömegből.
- Ezt nem hiszem el! – rogyott le egy székre a pultnál.
- Most mi bajod? – értetlenkedtem. – Azt hittem, jól érezted magad vele…
- Igaz… De nem gondoltam, hogy még fogunk találkozni.
- Jaj, ne csináld már – forgattam a szemem. – Legalább most lesz táncpartnered – kacsintottam, de Lil csak szúrós szemekkel nézett rám.
- Most mit csináljak? – kérdezte, miközben a száját harapdálta.
- Nem tudom, miért csinálsz ebből ekkora ügyet…
- Szerinted azt gondolja, hogy most onnan folytatjuk, ahol Olaszországban abbahagytuk? – kérdezte meg sem hallva a megjegyzésem.
- Nem tudom, Lily, de mi lenne, ha ma este nem foglalkoznál ilyen jelentéktelen dolgokkal? Ezt még ráértek megbeszélni, most csak érezd jól magad, oké?
- Ezzel most mire célzol?
- Hát táncolj vele! – csattantam fel, majd újra megragadtam a kezét és megint rángatni kezdtem.
Mikor már ismét Siriusék mellett álltunk kicsit James felé löktem, aztán átkaroltam Siriust és elvonszoltam, hogy kettesben maradhassanak. Kicsit se nézett mindenki hülyének, végül is…
- Ez azért durva – jegyezte meg Sirius, mikor már újra táncoltunk.
- Az – értettem egyet. Szememmel továbbra is Lilyéket figyeltem, akik feszülten ácsorogtak egymás mellett. Azt hiszem beszélgettek. – Nyugtass meg, hogy James legalább olyan jól táncol, mint te.
Sirius felnevetett.
- Ne aggódj, ellesznek – mondta, miközben az államnál fogva maga felé fordította a fejem.
Kék szemei pajkosan csillogtak, szája mosolyra húzódott. Tánc közben egyre közelebb vont magához, arca alig néhány centire volt az enyémtől, forró lélegzetét éreztem az arcomon.
Mikor még közelebb hajolt volna, hirtelen elhúzódtam tőle.
- Ki kell mennem a mosdóba, egy perc és jövök – mondtam neki, majd elrohantam a WC irányába.
Megmostam az arcom és szemügyre vettem magam a tükörben. Ez lennék én, Jessica Stuart, aki alig két perce majdnem megcsalta a barátját. Szánalmas vagyok. Mi a franc történik velem? Hisz szeretem Luke-ot! Ugyanakkor Sirius olyan édes, kedves, jó fej… és Luke-ot mostanában alig látom. Siriusszal meg napokat töltök együtt és irtó jól szórakozunk. De úgy tűnik, neki ez nem elég. Lehet, hogy Lilynek mégis igaza volt? Talán tényleg tetszem neki. Vagy csak szimplán részeg… Ahogy én is. De ez még nem jogosít fel arra, hogy megcsaljam a barátomat! Szóval Jessica most szépen leállítja magát, és nem tesz meggondolatlanságokat. Igen, ez lesz a megoldás.
Alig léptem ki a mosdóból egy erős kéz megragadta a derekam és berántott egy másik ajtón. Még sikítani se volt időm, de jobb is, hogy nem tettem, ugyanis csak Sirius volt az. De mégis hol vagyunk? Körbenéztem és undorodva állapítottam meg, hogy bizony a férfi WC kellős közepére csöppentem. Szerencsére senki nem volt odabent, csak Sirius és én. Sirius kék szemeit az enyémekbe fúrta és továbbra sem engedett el. Egyre csak ölelt és közeledett felém.
- Sirius, nem lehet – kezemet a mellkasára tettem, hogy eltoljam magamtól, de mikor megéreztem az izmait a pólója alatt eszembe jutott, milyen is, mikor nincs rajta felső, és nem bírtam eltaszítani magamtól. Helyette simogatni kezdtem a mellkasát, ugyanakkor próbáltam kerülni a tekintetét.
Úristen, mit csinálok én itt?
- Jess – búgta a fülembe azon a bársonyos hangján. – Nézz rám! – ahogy felpillantottam rá, tudtam, hogy elvesztem.
Arca minden eddiginél közelebb volt az enyémhez, orrunk összeért. Szájával gyengéden végigsúrolta az enyémet, amibe az egész testem beleremegett. Nyaka köré fontam a kezem és mélyet sóhajtottam.
- Nem szabad – nyögtem utolsó erőmmel, de nem foglalkozott ez ellenállásommal.
Lehelete tovább csiklandozta a bőröm, jólesően sóhajtottam, mire ő még jobban magához szorított és megcsókolt. Abban a pillanatban kicsúszott a lábam alól a talaj. Szó szerint, ugyanis elvesztettem minden egyensúlyomat, és rövid úton a földön landoltam volna, ha Sirius el nem kap. Leválasztotta száját az enyémről, majd egy könnyed mozdulattal felkapott. Lábam a dereka köré tekertem, és továbbra is csak bámultam a nagy, kék szemeit, amikkel egyszerűen megigézett. Nem bírtam levenni róla a szemem. Ajka újra az enyémhez préselődött, és most már én sem bírtam türtőztetni magam. Vad, szenvedélyes csókolózásba kezdtünk, ott a férfimosdóban, Sirius kezével a fenekemet markolászta, én a pólója alatt a hátát simogattam. Hosszú percekig álltunk összefonódva, és nagyon úgy tűnt, hogy Sirius a világért sem engedne el.
Aztán hirtelen kivágódott az ajtó és hallottam, ahogy valaki belép. Rögtön elhúzódtam Siriustól és a lábamat is lekaptam a derekáról. Ezzel mindössze annyit értem el, hogy majdnem összeborultam, de szerencsére Sirius elkapott és talpra állított.
- Jess? – Ajaj, ez Derek. – Hát ti meg mit műveltek itt? – Siriusra néztem, majd magamra és végül a bátyám kíváncsi tekintetén állapodott meg a pillantásom.
- Nézd, Derek, félreérted a helyzetet – kezdtem mentegetőzni.
- Szerintem meg igenis értem, mi folyik itt – mondta keményen. – Épp a fiú WC-ben smároltatok az imént.
- Mi? Dehogyis! Mi csak…
- Jaj, Jess, ne nézz már hülyének – csattant fel Derek. – Láttam, oké? Nem tudod letagadni.
- De én csak…
- Nem kell magyarázkodnod – lépett közelebb. – Örülök, hogy végre rájöttél, hogy Davenport nem hozzád való – mondta mosolyogva.
- Úristen, Luke! – Jesszus, mit tettem? Most tényleg megcsaltam a barátomat?
- Jess, jól vagy? – kérdezte Derek. – Kicsit mintha sápadt lennél.
- Mennem kell – mondtam, és az ajtó felé indultam, de Sirius elkapta a karom.
- Jess, várj! – Ránéztem. A szeme kérlelő volt, szinte már könyörgő. – Ne menj… - Egy utolsó bűnbánó pillantást vetettem rá, aztán kitéptem a kezem az övéből és kiviharzottam az ajtón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése