A legjobb barátnő mindig mindent jobban tud...
- Jess! Sirius! – hallottam a távoli kiáltást.
Kinyitottam a szemem és fáradtan pislogtam magam elé. Mellettem, vagyis inkább alattam Sirius is mocorogni kezdett. Valószínűleg ő is hallotta a hangokat. Egyszerre pattantunk fel, mikor találkozott a tekintetünk, és egymás szavába vágva kezdtünk ordítozni.
- Hahó! Itt vagyunk!
- Erre gyertek!
- Jess? – hallottam a bátyám hangját, mire a megkönnyebbüléstől akkorát dobbant a szívem, hogy azt hittem, kiszakad a helyéről.
- Derek! Derek!
A hajnali ködben egy rendőrhajó körvonalai rajzolódtak ki. Egyre csak közeledett, majd megállt mellettünk és a fedélzetről Derek hajolt ki.
- Úristen Jess, jól vagytok? Nincs semmi bajotok? – A hangja jól hallhatóan ideges volt. Mikor már elég közel került egymáshoz a két hajó átmászott hozzánk, és a nyakamba vetette magát. – Halálra aggódtam magam. – Kicsit eltolt magától, hogy jobban szemügyre vehessen. – Hála istennek, hogy nem lett bajod. – Mikor már kellőképp megbizonyosodott róla, hogy mindenem a helyén van, Siriushoz fordult. Futólag megölelte és hátba veregette, miközben hálásan mosolygott rá. – Köszönöm, hogy vigyáztál rá, haver. Egy életre leköteleztél.
- Nem kell túlzásokba esni – mosolygott szerényen Sirius. Aranyos látványt nyújtott kócosan, pokrócba bugyolálva, karikás szemekkel, kialvatlanul. – Nem is volt olyan vészes. Tartottuk egymásban a lelket.
Időközben Tyler is megjelent és annyiszor kért bocsánatot, amiért nem kerestek hamarabb, hogy a végére már belefájdult a fejem. Hosszasan magyarázott valamit, de én nem figyeltem rá. Siriusszal és Derekkel átmásztunk a járőrhajóra és elindultunk a part felé, míg Tyler és egy másik fickó a vitorláson ügyködtek, hogy visszajuttathassák a kikötőbe.
Egész gyorsan visszajutottunk a partra, én pedig magamban örömtáncot jártam, hogy végre megint szilárd talajt tudhatok a talpam alatt. Sirius fejében is hasonló gondolatok járhattak, esetlenül összevigyorogtunk, aztán megjelent apa is, aki Derekhez hasonlóan végigvizslatott, hogy minden tagom megvan-e. Mikor végre elengedett annyira, hogy levegőt is kaptam, azt hittem végre leszáll a témáról, de tévedtem. Faggatni kezdett, hogy mi történt, hogyan ragadtunk kint a tengeren, hogy vészeltük át az éjszakát, egyszerűen mindent tudni akart. Sirius próbált megkímélni a fárasztónak ígérkező beszámolótól és inkább ő kezdett magyarázkodni. Mikor a történet végére ért, apa nem jutott szóhoz. Először arra gondoltam, hogy ezt nem fogom megúszni szárazon, de végül csak annyit mondott, hogy legközelebb ne legyek ilyen felelőtlen. Biztos látszott rajtam, hogy milyen nyúzott vagyok, és nem akarta tovább rontani a helyzetet.
Otthon aztán, miután elköszöntem Siriustól és még egyszer megköszöntem neki, hogy mellettem volt és segített túlélni az éjszakát, felmentem a szobámba, gyorsan lezuhanyoztam és bevetettem magam a kényelmes kis ágyikómba. Mondanom sem kell, hogy fél perc múlva már húztam is a lóbőrt.
*
Akár napokig is aludtam volna, ha nem kell felkelnem, felvenni a telefont. Ugyanis az a vacak egyszer csak csörögni kezdett, és a világért sem hagyta volna abba a csörömpölést. Szóval matatni kezdtem utána az éjjeliszekrényen, de a nagy igyekezetben tehetségesen levertem a földre. Próbáltam utána kapni, de kicsúszott a kezem közül, aztán a nagy lendület miatt én is a földön kötöttem ki.
Mostanában túl gyakran ébredek a földön. Rossz szokás.
Kitapogattam a telefonom és nagy nehezen megtaláltam rajta a zöld gombot.
- Igen? – szóltam bele álmosan.
- Hát téged aztán nem egyszerű elérni, csajszi.
- Dodo!
Rögtön felélénkültem, mihelyst meghallottam imádott barátném hangját. Felpattantam a földről és járkálni kezdtem a szobában. Legtöbbször nem birok egy helyben telefonálni, mindig rám jön a mehetnék.
- Úristen, de rég hallottam a hangod! Mesélj, mi van veled?
- Jaj, ne is mondd. Rémes ez a vakáció. Valami eldugott, isten háta mögötti helyen kell dekkolnom egész nap, és ráadásul térerő sincs! – Ez a felháborodott hangnem annyira rá vall. Istenem, de hiányzott már!
- Akkor most hogyan tudsz telefonálni?
- Ja, már eljöttünk onnan, mert pár nap után kivertem a dilit, hogy én ott tovább nem maradok. Apáék először kiakadtak, de aztán végül is átjöttünk valami egész kellemes kisvárosba. Mellesleg már milliószor hívtalak, merre jártál?
- Azt hiszem, ez nem telefontéma. Legyen elég annyi, hogy izgalmas egy napom volt…
- Elég álmosnak tűnik a hangod, csak nem most keltél fel?
- De, épp te keltettél fel. Mert, hány óra van?
- Hát már öt is elmúlt – közölte szárazon. – Amúgy mivel tengeted a napjaidat? Ugye annyira nagyon nem unatkozol nélkülünk?
- Nem, egész jól elvagyok az új szomszéddal, szuper jó kis programokat rittyentettünk az elmúlt napokban…
- Új szomszéd? – Szinte láttam, hogy csillog a szeme az izgalomtól. – Lány? Fiú?
- Fiú.
- És ezt csak így mondod? – háborodott fel. – Jó pasi?
- Dó, hagyd abba! Majd úgyis meglátod, ha hazajössz. – Valamit morgott, de nem értettem tisztán. Őt ismerve, biztos nem szépeket kívánt nekem. Imádott pasikról beszélni és kiakadt, ha leállítottam. Ez van. – Lilyről tudsz valamit?
- Jaj, jó hogy mondod, majdnem elfelejtettem. Azt üzeni, hogy idézem: „Néha igazán bekapcsolhatná azt a rohadt gépet az a liba, mert nem lehet vele kapcsolatba lépni!”
- Ez kedves – vigyorogtam. – Nála sincs térerő? Vagy miért nem telefonál?
- Elhagyta a mobilját – kuncogott Dodo.
- Na, szép! És mikor jöttök végre haza? Hiányoztok csajszi…
- Hát én még maradok egy darabig, de Lil asszem holnap érkezik.
- Holnap? Szuper!
- Ennyire látványosan ne örülj, hogy még egy jó ideig nyugtod lesz tőlem – morogta.
- Jaj, Dó, ne viccelj. Alig várom, hogy megint együtt legyünk. Állati sok mesélni valóm van!
- Akkor addig szedd össze a gondolataidat, meg minden információt, amit az új srácról tudsz, mert ne hidd, hogy megúszod ennyivel.
- Eszembe se jutott – vigyorogtam. – Ha tudsz, azért még majd hívj fel.
- Jól van Jess, de most mennem kell, mert anya itt pattog, hogy be kell mennünk valami múzeumba. Hihetetlen, hogy még egy ilyen kisvárosban is van múzeum… Pláza bezzeg nincs.
- Akkor jó szórakozást – nevettem. Legszebb öröm a káröröm.
- Kösz – mondta savanyúan. – Millió és egy puszi a pofidra.
- Neked is.
Leraktam a telefont és a gépemhez léptem. Míg bekapcsolódott gyorsan fogat mostam, aztán leültem az ágyra és az ölembe vettem a laptopot. Lily legalább öt e-mailt küldött az elmúlt két napban. Ezért még tuti megkapom a magamét.
Sorra elolvastam az üzeneteket, aztán írtam egy nem túl hosszú, de remélhetőleg elfogadható választ barátnőmnek, hogy megnyugodjon a kis lelke. Holnap úgyis találkozunk, és akkor majd mindenről részletesen beszámolok neki. És ajánlom, hogy ő is legalább olyan sokat meséljen az olaszországi nyaralásáról, mint amennyit én fogok neki áradozni az itthon töltött napokról.
A gyomrom hirtelen hangos kordulással jelezte, hogy itt az ideje a táplálkozásnak. Lementem hát a földszintre, hogy csináljak magamnak valami reggelit. Reggelit? Mit is mondott Dó, mennyi idő van? Öt? Hát már fél hat. Akkor ez inkább uzsinak mondható.
Odalent Derek épp telefonált. Nem szoktam hallgatózni, de most muszáj volt megállnom a lépcsőfordulóban, hogy megtudjam, kivel beszél. Reméltem, hogy talán Ninával, és elcsíphetek pár értékes információt. De sajnos nem jött be a tippem, ugyanis épp Ryannel dumált valami hétvégi buliról. Jellemző. Folytattam utamat a konyhába és minden ehető cuccot felpakoltam egy tálcára, majd bekapcsoltam a tévét a nappaliban és elkezdtem tömni a fejem, miközben valami hülye szappanoperát bámultam.
- Ó, Carlos Alberto, hogy tehetted ezt velem? Azt hittem szeretsz… - Valami barna hajú spiné fájdalmas képpel elfordult egy bűnbánó szemeket meregető hapsitól, aztán kirohant a szobából. A fickó persze utána szaladt.
- Katarina, várj! – A folyosón érte utol a nőt, megragadta a csuklóját és maga felé fordította. – Szeretlek. Mindig is szerettelek. – És végszóra jöhet a csók.
- Hát te meg mi a szart nézel? – toppant be Derek.
- Nem tudom, ez ment… - vontam vállat.
- Lehet, hogy ez az odakint töltött éjszaka kicsit megviselte az idegeidet, de azért remélem, nem szoksz rá erre a vacakra – bökött a tévé felé.
- De vicces kedvedben vagy…
- Naná! Most beszéltem Ryannel, pénteken buli DC-ben. Ott a helyed! Mindenképp!
- Alap – vigyorogtam. – Lily holnap érkezik, szóval tuti meg akarja majd ünnepelni, hogy hazaért. Ahogy én is. Számíthatsz ránk.
- Király! Majd szólj Siriusnak is, hogy ugorjon be.
- Feltétlenül. – Sunyi mosolyt villantottam rá, mire felvonta a szemöldökét.
- Van valami köztetek? – kérdezte egyszerűen. A hangja nem volt kemény, mint mikor Luke-ról beszélt, inkább csak kíváncsi. Ez fura.
- Dehogy! Tudod, hogy Luke-ot szeretem. – Elhúzta a száját.
- Még neked is megjöhet az eszed – morogta, mire kapott tőlem egy gyilkos pillantást.
- Lehet, hogy te nem kedveled őt, de a barátom. És ezt igazán figyelembe vehetnéd, mikor róla beszélsz.
- Majd igyekszem…
- Na, de ha már témánál vagyunk… Elárulnád, mi van veled mostanság? Ki ez a Nina? És hogyhogy így felforgatta az életedet? Semmi egyéjszakás kaland? Csak nem lettél szerelmes?
- Hé, hé, lassíts már! – nevetett fel. – Egyszerre egyet.
- Oké. Szóval, először is, ki ez a Nina? Honnan ismered?
- Néhány hete találkoztunk először DC-ben. Eleinte nem nagyon érdekelt, mert nem akar hazajönni velem. Szóval érted… - Naná, hogy értem. – De aztán többször is összefutottunk, elkértem a számát, aztán sokszor beszéltünk telefonon is, pénteken meg DC-ben elég rendesen összemelegedtünk, de még mindig nem volt hajlandó lefeküdni velem. Azóta is találkozgatunk és jól elvagyunk. Már nem is akarom elsietni a dolgot. Elég nekem, ha vele lehetek.
- Hú. – Nem tehetek róla, értelmesebb válasz nem jutott eszembe. Ez most sokkolt.
- Na, jó, emészd csak egy darabig, nekem úgyis mennem kell – vigyorgott. - Akkor a pénteki bulit még megbeszéljük, de mindenképp szólj Lilynek meg Siriusnak. – Bólintottam, ő pedig egy ajtócsapódás kíséretében távozott.
Bámultam még egy kicsit a tévét, aztán felmentem öltözködni, hisz ma Luke-kal találkozom. A legújabb miniszoknyámat vettem fel, hozzá az egyik legkivágottabb, legrövidebb felsőmet, papucsot, aztán indultam is.
Nagy öleléssel fogadott az én egyetlenem, aztán forró csókot nyomott a számra. Behúzott a házba és rögtön vetkőztetni kezdett. Hát nem vesztegeti az időt, az biztos.
- Én is örülök, hogy látlak – mondtam mosolyogva.
Gyorsan, mielőtt még tovább beszélhettem volna, egy újabb csókkal belém fojtotta a szót. Felkapott és felcipelt a szobájába. Az ágyra fektetett és fölém hajolt. Időközben már megfosztott a felsőmtől, most a szoknyámat kezdte lefejteni rólam. Szerintem nem is látta, hogy új… Jesszus, mit csinál ez? Nem is akar beszélgetni? Nem is érdekli, mi van velem? Tegnap majdnem meghaltam, ő meg csak szeretkezni akar?
Megszabadított a melltartómtól és csókolgatni kezdte a nyakamat. Csak most tűnt fel, hogy rajta csak egy alsógatya volt egész eddig. Hát ez tényleg kész tervekkel várt. Letolta a nadrágját, aztán megfosztott a bugyimtól és még jobban hozzám simult.
Most, hogy így jobban belegondolok, az elmúlt időkben alig beszélgettünk. Ha együtt voltunk, szinte mindig csak a kapcsolatunk testi részét fejlesztettük, de a lelki dolgok elhanyagolódtak. Én nem akarom, hogy e miatt menjen gallyra a kapcsolatunk. Nekem ugyanolyan fontos, hogy kommunikáljunk egymással. De hogyan mondjam el ezt Luke-nak? Főleg most, mikor ennyire lelkes? Nem arról volt szó, hogy én nem élveztem a dolgot. Csak olyan furán jött ki ez az egész. Na, mindegy. Erről holnap is ráérek vele beszélni, nem kell elrontani egy ilyen szép estét…
*
Reggel azonban, mire felébredtem Luke már sehol nem volt. Hagyott egy cetlit, hogy el kellett mennie dolgozni és ha elmegyek zárjam be az ajtót, a kulcsot meg rakjam a lábtörlő alá. Követtem az utasításokat, aztán kedvetlenül indultam hazafelé. Egész úton az járt a fejemben, hogy jó-e ez így? Egyértelműen a nem volt a helyes válasz… Meg kell beszélnem Luke-kal, hogy nekem ez így nem jó. De mikor, ha mindig dolgozik? Talán jövő héten lesz rám egy szabad napja. Vagy jobb esetben talán még a hétvégén.
Út közben az egyik ismerős ház mellett elhaladva valami szokatlan tűnt fel. Egy autó. Egy tűzpiros autó állt Lilyék háza előtt. Jesszus, hisz ma jöttek haza! Teljesen kiment a fejemből.
Odarohantam az Evans házhoz és becsöngettem. Néhány pillanattal később Mrs. Evans jelent meg az ajtóban.
- Jess! De rég láttalak. Lilyt keresed?
- Igen, itthon van? – kérdeztem csillogó szemekkel.
- Átment hozzád, hogy meglepjen – mondta Lily anyukája kuncogva.
- Akkor rohanok is. Köszönöm Mrs. Evans, szép napot!
Futva tettem meg az utat hazáig és szinte betörtem az ajtót. Lily a nappaliban üldögélt és lábát lógatva várt rám. Mögé lopakodtam és a fülébe kiáltottam:
- Halihó!
Ijedtében majdnem a földre esett, de aztán sikerült megtartania az egyensúlyát és a kanapét megkerülve a nyakamba vetette magát.
- Jess! – visította a fülembe. – De jó végre újra itthon!
Kimentünk a konyhába, hogy egy-egy pohár friss limonádé mellett jól kipletykálkodjuk magunkat.
- Kezdd te! – mondtam vigyorogva, mikor már az asztalnál ültünk és sütit majszoltunk. – Milyen volt Olaszországban?
- A vártnál határozottan jobb. – Az arcán virító sejtelmes mosoly arra engedett következtetni, hogy pasi van a dologban.
- Kíváncsian várom a beszámolót – dőltem hátra kényelmesen a széken.
- Hát, az első nap valami hihetetlenül unalmas volt – kezdte fintorogva. – Annyira kifárasztott az utazás, hogy legszívesebben aludtam volna egész nap. Ehelyett kénytelen voltam anyáékkal múzeumokba meg kiállításokra menni. – Felnevettem. Elég nehéz Lilyt elképzelni egy múzeumban. Aki találkozott már vele, tudja miért. – Ez nem vicces! Dög unalom volt az egész. Az egyik helyen aztán majdnem elaludtam, szó szerint, szóval anyáék belátták, hogy jobb lesz visszamenni a szállodába. Azonnal le is feküdtem és aludtam volna reggelig, de annyira éhes voltam, mivel ugye egész nap alig ettem valamit, hogy muszáj volt felkelnem. Szóval kábé az éjszaka közepén felfedező útra indultam a hotelban, hátha találok valami ehetőt. A büfé persze zárva volt, jellemző… Próbáltam keresni valami automata félét, de ettől csak eltévedtem. Álmosan és még mindig farkas éhesen bandukoltam az egyik folyosón, mikor a sarkon belebotlottam valakibe. Mondanom sem kell, a földön kötöttünk ki, az ő kezéből meg egy halom kaja hullott ki. Biztos az égiek küldték hozzám, gondoltam magamban. Aztán mikor ránéztem az idegenre, hogy megkérdezzem, honnan szedte azt a sok finomságot, hát egyszerűen nem tudtam megszólalni. Esküszöm, egy pillanatra a szívem is megállt.
- Olyan ijesztő volt? – csipkelődtem.
- Dehogy! – nevetett. – Eszméletlenül helyes volt! Amennyire ezt onnan a földről meg tudtam állapítani magas, izmos, kócos, kicsit álmos, de irtó jól állt neki.
- És te csak ültél a földön egy halom kaja között és bámultad az alakot? – vontam fel a szemöldököm. El nem bírtam képzelni a szituációt. Lily, amint nem bír megszólalni? Képtelenség… Ezt valószínűleg ő is így gondolta, mert méltatlankodva horkantott egyet.
- Te is tudod, hogy nem szoktam szerencsétlenkedni. – Egyik kezével lazán hátrarázta vörös loboncát, amitől az csak még kuszább lett. De jól állt neki.
Néha elgondolkodtam rajta, vajon tisztában van-e vele, milyen hatást gyakorol a környezetére? Itt persze főleg a hímneműekre gondolok. A srácok a városban lesik Lily minden kívánságát. Ő meg észre sem veszi, hogy mindenki a lábai előtt hever. Azok az ösztönös mozdulatok, amiket ő természetesnek vesz – mint például ez a hajba túrás, vagy mikor ideges és a száját harapdálja – ez a pasik számára totál szexi. Legalábbis én úgy vettem észre. De Lily ilyen szempontból olyan, mint egy vakablak. Ha mégis felfigyel rá, hogy valaki leplezetlenül bámulja, akkor sem túlzottan érdekli. Nehéz dolga van annak a fickónak, aki meg akarja őt hódítani.
Lily olyan, mint Derek. Vagyis hasonló. Azért Dereknél válogatósabb, nem fekszik össze akárkivel, de a bátyámhoz hasonlóan ő sem akar tartós kapcsolatot. Jogosan kérdezhetné most bárki, hogy ők ketten – mármint Derek és Lil – miért nem jöttek még össze. Egyikük sem akarja lekötni magát, szóval laza egy kapcsolat lenne, nem korlátoznák a másikat, mégis mindig ott lennének egymásnak: mindenki erre vágyik. Nos, az a helyzet, hogy egyszer már összejöttek. Tényleg, nem viccelek. Mondjuk, inkább nevezném kavarásnak a dolgot, mint igazi járásnak, hiszen nem tartott tovább egy éjszakánál, de nekik elég volt. A legfurább az, hogy azóta is jóba vannak, nem rontotta el a barátságukat a dolog. Komolyan, mintha mi sem történt volna.
-… aztán megcsókolt. – Hoppá. Lily egész eddig beszélt? Kicsit elkalandoztam. Vissza merjek kérdezni, vagy leszedi a fejem, ha rájön, hogy nem figyeltem? Áh, kétlem, hogy bármi izgiről lemaradtam volna, úgyis a csók a lényeg. Meg ami utána jön.
- Te aztán nem vesztegeted az időd, még nyáron se – vigyorogtam.
- Valamit csinálnom kellett, míg anyáék minden kulturális helyet végigjártak. Szóval maradt a pasis program – kacsintott.
- A nevét legalább tudod? – kérdeztem kajánul.
- Ööö… Nem igazán rémlik, tudod, hogy a nevekkel mindig is bajban voltam. De az biztos, hogy eszméletlenül jól csókol.
- És mást is olyan jól csinál? – Nem igaz, hogy mindent harapófogóval kell kihúzni belőle!
- Addig nem jutottunk el.
- Hogyan? – Ez érdekes… - Semmi szex?
- Semmi. Azért mégiscsak nyaralni voltam… a szüleimmel – forgatta a szemét. – És amúgy sem lett volna értelme jobban belemelegedni a dolgokba, hisz úgyse látjuk egymást többet.
- Nem az a lényeg? – Most már semmit nem értettem. – Lil, mi ütött beléd? Máskor kapva kapnál az alkalmon, hogy egyszer lefeküdj valakivel, aki elmondásod szerint isteni pasi, aztán hagyd a búsba! És ebben a helyzetben még felelősség sem terhelt volna, hogy csak egy éjszakát akartál, mert ő is tisztában volt vele, hogy ez csak nyári kaland. És te nem csináltál semmit?
- Tudod, hogy ez most nagyon úgy hangzott, mintha kritizálnál? – kérdezte sértődötten.
- Én ezt akkor sem értem…
- Jaj, Jess! Mi ezen ilyen furcsa? Csak arról van szó, hogy nem akartam kihasználni.
- Hát épp ez az, amit nem értek – dünnyögtem magam elé, de szerencsére Lily nem hallotta meg.
- Na, mindegy szóval szép volt, jó volt, elmúlt. – Most képzelődöm, vagy tényleg csalódott?
- És miket csináltatok még? A smároláson kívül…
- Hát sétálgattunk a parton, beszélgettünk, fagyiztunk, úsztunk… Egyik hajnalban kiszöktünk megnézni a napfelkeltét, eszméletlenül romantikus volt!
- Lily Evans és a romantika? Hová fajul ez a világ - gúnyolódtam.
- Hát látod… – vigyorgott. – Na, és te mivel töltötted az időt idehaza? Tévénézés napkeltétől napnyugtáig?
- Nem éppen – nyújtottam ki a nyelvem. – Jobb program volt pesztrálni az új szomszédot – kacsintottam.
- Nocsak… Melyik ház?
- Szemben.
- Mikor költözött?
- Hétvégén. Jól le is üvöltöttem a fejét, mert ott bőgette azt a vackot az ablakom alatt… - Lily furcsán nézett rám, mire nagyot sóhajtottam és belekezdtem a történetbe. Elmeséltem neki, mi mindent csináltunk Siriusszal a héten, és hogy még miket tervezünk.
- Nahát, ez szuper! Biciklitúra a hegyekbe?
- Aha. Te is jöhetsz, ha gondolod. Legalább bemutatlak neki.
- Mennék én szívesen, de még egy halom kipakolásra váró bőröndöm van, és a szobám is rendesen megsínylette ezt a pár napot, míg nem voltam itt, hogy rendben tartsam… Talán majd legközelebb.
- Te tudod.
- És Luke-kal mi a helyzet? Nem féltékeny?
- Ami azt illeti, nem nagyon tud ezekről a kis kiruccanásokról – vallottam be.
- Érdekes. Azt hittem, ti mindent megbeszéltek.
- Nem akartam, hogy féltékenykedjen – vontam meg a vállam. – Különben sem beszélgetünk mostanában túl sokat – jegyeztem meg.
- Ezt hogy érted?
- Hát… - vonakodtam. Tudom, hogy Lily az egyik legjobb barátnőm, de nem szeretek vele a szexuális életemről csevegni. – Mostanában inkább testi a kapcsolatunk, mondjuk úgy. És amúgy sem ér rá soha, mert annyit kell dolgoznia.
- Ezt neki is mondtad?
- Mit? Hogy nem akarom, hogy dolgozzon, mert vele akarok lenni? Tudja erről a véleményemet…
- És arról, hogy szerinted túl sok a szex és kevés a duma? – vonta fel a szemöldökét.
- Még nem volt alkalmam beszélni vele erről – húztam el a szám.
- Hát akkor épp itt az ideje, hogy alkalmat találj!
- Kérdés, hogy mikor lesz akár egy perce is rám… Mert ugyebár, mint már említettem, állandóan dolgozik. Amikor nem, akkor meg pihen.
- Na, tessék! Ott a remek alkalom. Egyik este, mikor végez a munkával és hazamegy, te meglátogatod, és szépen eldiskuráltok a kapcsolatotokról.
- Hát lehet, az lesz…
- Na, látod. Nem kell ide más, csak egy Lily, aki kisegít a bajból – húzta ki magát.
Szerencsére nem tudta folytatni az önajnározást, mert hirtelen megcsörrent a mobilja. A mobilja? Nem úgy volt, hogy azt elhagyta?
- Haló? – szólt bele flegmán. – Beszélgetünk anya… De… Nem lehetne holnap? … Muszáj? … Oké – sóhajtott, majd lerakta a telefon.
- Nem úgy volt, hogy elvesztetted a telód?
- Azóta már kaptam másikat – legyintett.
- Aha… és ki keresett?
- Anya – fintorgott. – Haza kell mennem. Megyünk látogatóba a nagyiékhoz.
- De, hisz még csak nemrég jöttél át! – méltatlankodtam.
- Tudom… De anya ragaszkodik hozzá. Fel nem bírom fogni, mért most kell ezt – forgatta a szemét, majd felállt. – Hazakísérsz? – nézett rám boci szemekkel.
- Tehetek mást? – Boldogan elvigyorodott, majd elindultunk az ajtó felé.
Már nyúltam a kilincsért, amikor kopogtak. Lily kíváncsian nézett rám.
- Vársz valakit?
- Biztos csak Sirius az.
Na, Lilynek se kellett több. Rögtön elém állt, megakadályozva ezzel, hogy az ajtó közelébe kerüljek.
- Be kell mutatnod neki – mondta csillogó szemekkel, miközben a haját igazgatta.
- Neked nem kéne sietned éppen? – vontam fel a szemöldököm.
- Senki nem hal bele, ha kések néhány percet – vigyorgott kajánul. – Nem folyt le a sminkem, ugye? – Felnevettem.
- Javíthatatlan vagy. – Félretoltam az útból és szélesre tártam az ajtót. Sirius zsebre tett kézzel állt a bejárat előtt. Mikor meglátott szélesen elvigyorodott.
- Szia, Jess! Jöhet a piknik? - mutatott a lábánál levő kosárkára.
- Persze! – kiáltottam vidáman.
- Öhm, Jess? – szólalt meg zavartan Sirius, miközben végignézett rajtam. – Biztos, hogy ez a legmegfelelőbb szerelés egy ilyen kiránduláshoz? – Basszus, még a tegnapi szoknya, meg kivágott felső van rajtam. Elpirultam. Elpirultam? – Félre ne értsd! Irtó jól nézel ki… – szabadkozott Sirius. Biztos azt hitte az ő megjegyzése miatt váltottam színt. Pedig nem. Csak eszembe jutott a tegnap éjszaka. Meg, hogy Luke mi képen szaggatta le rólam ezeket a cuccokat.
- Nem, nem, igazad van. Át kell még öltöznöm. Csak előtte hazakísérem a barátnőmet. – Végszóra Lily is előtűnt mögülem és csábos mosolyt villantott a kíváncsi Siriusra.
- Hello, Lily vagyok – köszönt vidáman, miközben leplezetlenül végigmérte az én szomszéd srácomat. Sirius is érdeklődve vizsgálgatta Lilyt, de ő azért valamivel diszkrétebben tette ezt.
- Sirius Black – mutatkozott be ő is mély, lágy hangon. Néhány hosszú másodpercig szemeztek, végül Sirius tekintete rám siklott. – Azért siess!
- Persze – mondtam mosolyogva, majd karon ragadtam a kuncogó Lilyt és elkezdtem rángatni a kapu felé. – Várj meg odabenn! – kiáltottam még vissza Siriusnak.
- Láttad? – támadt le Lily rögtön, mihelyst kiléptünk az útra.
- Micsodát? – értetlenkedtem.
- Azt ne mondd, hogy nem vetted észre azt a nyilvánvaló tényt, hogy az új szomszédod egy álom pasi!
- Tényleg helyes…
- Ó, de még mennyire! – nevetett Lily. – És ahogy rád néz! Bár énrám nézne így…
- Miről beszélsz?
- Jaj, Jess, néha olyan vak tudsz lenni!
Most komolyan ő mondja ezt nekem? Komolyan?
- Elárulnád végre, miről zagyválsz itt? – csattantam fel.
- Sirius… ÚGY néz rád.
- Hogy úgy?
- Úgy, mint mikor egy fiúnak tetszik egy lány – forgatta a szemét. – Neked még nem tűnt fel?
- Beszélsz itt hülyeségeket… - zsörtölődtem. – Sirius csak haver. És én is neki.
- Szóval még egyszer se nyomult rád?
Nem igaz, hogy nem bír leszállni a témáról! De most, hogy így mondja…
- Hát… - kezdtem bizonytalanul. – Mikor először találkoztunk. Talán azt lehet nyomulásnak minősíteni. – Győzedelmes vigyor terült szét barátnőm arcán. – De akkor részeg volt – ellenkeztem. – És nem tudta, hogy van barátom.
- Áhá! – csapta össze a tenyerét Lil. – Szóval rád mozdult, de mikor megtudta, hogy foglalt vagy, visszavonulót fújt. Ez olyan édes…
- Lily! Agyadra ment a nyaralás, vagy az a külföldi szépfiú? Mondom, hogy Sirius csak barát!
- Jól van, jól van, ne kapd fel a vizet! – védekezőleg maga elé tartotta a kezét, mintha valamiféle támadástól tartana. Néhány nyugtató pillanatig csendben bandukoltunk, de szokásához híven nem tudta sokáig befogni a száját. – De tetszik, igaz?
- Lil! – kiáltottam fel méltatlankodva.
- Úgy értem, szerinted is helyes, nem?
- Persze, hogy az! – fortyantam fel.
- És jól érzed magad vele?
- Megkérhetnélek, hogy ne kombinálj? – Most már tényleg kezdtem ideges lenni. – Sirius olyan nekem, mint… Mint te vagy Dó.
- Az lehet – mosolygott sejtelmesen. – De vajon ő is csak így érez irántad? – Időközben elértünk a házukig. A szülei már az autóba szálltak be és sürgetve integettek Lilynek. – Akkor jó szórakozást – kacsintott. – Majd később felhívlak.
- Nem szükséges – morogtam, de ő csak bólogatott és elment.
Még mindig megdöbbent, mennyire ki tud akasztani ez a csaj. Gyerekkorunk óta jó barátnők vagyunk, együtt nőttünk fel és tényleg nagyon szeretem. Szókimondó, nem játssza meg magát, önzetlen, odaadó, kedves és igazán szeretnivaló. Néha tényleg hülyén viselkedik, de én, mint az egyik legrégibb barátnője tudom, hogy milyen igazából, szóval el tudom nézni neki a böszmeségeit, ami valljuk be, van neki elég. Mint például ez is. Még hogy Siriusnak tetszem? Ostobaság… Nem is érdemes több gondolatot pazarolni erre a láthatóan alaptalan feltételezésre. Szóval ugorjunk.
- Hát ez tényleg gyors volt.
Sirius a nappaliban ült és a tévét bámulta. Szerintem ez minden embernél valamiféle pótcselekvés. Ha nincs mit csinálnunk, tévézünk.
- Csak elkísértem – vontam vállat. – Gyorsan lezuhanyozok, meg átvedlek és mehetünk. – Bólintott, miközben le sem vette a szemét a képernyőről. – Van egyáltalán biciklid? – vontam fel a szemöldököm. Rám nézett.
- Még mindig ragaszkodsz hozzá, hogy azzal menjünk? – fintorgott. – Ott a motorom. Sokkal gyorsabb.
- A bicikli viszont jó kis testmozgás – erősködtem. – És amúgy sem ér semmit a szép táj, ha csak elszáguldasz mellette.
- És a cuccokat hogyan akarod vinni?
- Gondoltam te leszel olyan drága, hogy bevállalod a tehercipelést – pislogtam rá.
- Sejtettem, hogy valami hasonló lesz a sorsom… - morogta, mire elvigyorodtam.
- Majd a könnyűeket viszem én – kiáltottam nevetve, miközben felfutottam a szobámba.
- Ha lehet, ne áztasd magad sokáig – hallottam még Sirius hangját, mielőtt beléptem a fürdőbe.
Ilyen gyorsan is ritkán készülök el. De most tényleg. Azért négy perc alatt zuhany, nem semmi. Aztán vettem fel egy fűzöld gatyát, sárga felsőt, zsebre vágtam a telóm, a fejemre tettem a napszemüvegem, és már rohantam is lefelé.
- Ma nagyon fel vagy turbózva – jegyezte meg Sirius, mikor meglátott a lépcsőfordulóban. Én csak vigyorogtam.
- Miket hoztál? – kérdeztem, miközben a kosárhoz léptem, hogy szemrevételezzem annak tartalmát. – Pokróc, gyümölcs, keksz, kártya, víz… - soroltam. – Naptej?
- Hát, ha esetleg valami napos helyre megyünk – vont vállat.
- Te aztán felkészültél – tovább kutattam a méretes kosárban, mígnem egy üveg akadt a kezembe. – Whisky? – nevettem fel.
- Azt hittem szereted – vigyorgott.
- Szeretem is! De nem fényes nappal. Alkesznak nézel? – Úgy tettem, mintha megsértődtem volna, de szerintem a mosoly az arcomon elég árulkodó volt.
- Téged? – kérdezte élesen. – Dehogy! – Jól vállon bokszoltam, de mintha meg sem érezte volna.
- Akkor mi legyen ezzel? – kérdeztem az üveget lóbálva.
- Nehéz kérdés… - Színpadiasan sóhajtott, mintha valami eget rengető problémánk lenne. Halkan kuncogtam. – Megigyuk, vagy ne igyuk? Ez itt a kérdés.
- Hát egyértelmű, hogy megisszuk! – kacsintottam. – De nem most – tettem hozzá, mikor láttam, hogy felcsillan a szeme.
- Akkor mikor? – kérdezte bánatosan.
- Mondjuk holnap.
- Miért pont akkor?
- Mert akkor megyünk bulizni – vigyorogtam. – Este átjössz, és ketten megiszogatjuk. És még mielőtt elkezdenél kifogásokat keresni, közlöm, hogy kötelező megjelenned.
- Igazán? És mégis ki kötelez?
Most komolyan kötekedni akar?
- Én! – vágtam rá rögtön. – Ha te nem jössz, kivel fogok táncolni? – kacsintottam.
- Szóval csak erre vagyok jó? – kérdezte sértődötten.
- Ha csak erre kellenél, meg se hívnálak. Táncolni ott van Lily – válaszoltam könnyedén.
- Akkor miért akarod, hogy menjek? – Szemében őszinte kíváncsiságot véltem felfedezni.
- Mert jól érzem magam veled – mosolyogtam rá. – És mert ha te ott vagy, nem hiányzik annyira Luke. – Hoppá. Ezt talán nem kellett volna. Miért van az, hogy sosem tudom befogni a számat?
- Mi? Ezt hogy érted? – Most minek kell bámulnia ezzel a vesébe látó pillantással? Miért?
- Hát… Csak azt vettem észre az utóbbi időben, hogy mikor veled vagyok, nem gondolok annyit arra, hogy hiányzik Luke. – Remélem, nem sértődik meg. Talán azt hiszi, hogy valami pasi pótlékot akarok belőle faragni. Pedig ez nem igaz. Néhány pillanatig síri csend feszült köztünk, Sirius arca totál kifejezéstelen volt, aztán legnagyobb megkönnyebbülésemre elmosolyodott.
- Hát ilyen programok mellett nem csoda, ha minden más kiszorul a fejedből. – Esetlenül felnevettem, aztán megfogtam a kosarat és a kijárat felé fordultam.
- Indulhatunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése